Megoldhatatlan egyenlet Kulcsár Péter2025. 10. 01., sze – 16:11
Az elmúlt időszakban jót szórakozhattunk a Fico-kormány szervezetlenségén és belső problémáin, de az ellenzék most ismét felvillantotta, milyen is a jobboldali káosz. Két év után történt meg mindez, az alkotmánymódosítás kapcsán. A félreszavazó képviselők, egymást falhoz állító és hibáztató pártok, a tanácstalan és dühös, egymással veszekedő politikusok eszünkbe juttathatják a Matovič-kormány legrosszabb időszakát. Végignézve a jobboldalon joggal adódik a kérdés: egészen pontosan mit akar és tud ajánlani az ellenzék alternatívaként a választóknak?
Mikor Robert Fico januárban, az eddigi legmélyebb koalíciós krízis közben kitalálta, hogy bedobja a köztudatba a szlovák szuverenitásról és a két nemről szóló alkotmánymódosítás témáját, talán maga sem sejtette, mennyire összezavarja vele az ellenzéket. Márpedig így történt: a KDH és a Szlovákia Mozgalom érintett képviselői hosszas fejtörés után arra jutottak, hogy jobb alkalmuk nem lesz a világnézeti alapvetések alkotmányba ültetésére. Valószínűleg igazuk van, ugyanis nehéz elképzelni, hogy a PS vagy az SaS (na meg egy ellenzékben levő Smer és Hlas) bármilyen módon hajlandó lenne támogatni egy hasonló módosítást. Egy esetleges ellenzéki kormányban a kereszténydemokrata ideológiai kérdések biztosan a parkolópályára kerülnének.
A KDH és a kiszavazó konzervatívok tehát bizonyos értelemben racionálisan viselkedtek. Másrészt viszont nagyon is nem: egy pillanatnyi szimbolikus lépésért cserébe hónapokra megakasztották a Fico-ellenes együttműködést, és kellemetlen kérdéseket vetettek fel a saját szavazóik mellett a lehetséges koalíciós partnereikben.
Az ellenzéki együttműködés új keletű problémáiért azonban a kereszténydemokraták mellett a liberális pártok is pont annyira felelősek. A PS és az SaS, illetve az egyelőre az együttműködés oldalvizén evező Demokraták is súlyosan félreértelmezték a helyzet komolyságát. A Fico-féle kezdeményezés biztos elbukásának tudatában emelték egyre magasabbra a tétet a szavazás előtt, majd ezt a feszültséget igyekeznek is fenntartani. Mondanivalójukban kulcsfontosságú szerepet kap, hogy az alkotmánymódosítás után megkérdőjeleződik Szlovákia uniós tagsága és nyugati irányultsága. Ezt az álláspontot politikusként könnyű kimagyarázni, ha a szavazás elbukik, és két hónap múlva már senki nem emlékszik a történtekre. De mit lehet tenni most, a módosítás elfogadása után?
Példának okáért miként veszi be a választók gyomra, hogy az ellenzéki együttműködésnek része az a KDH is, amelyik látványosan szembement a partnereivel? És ami még ennél is fontosabb, ha végleg és örökké elvágják az együttműködés lehetőségét Igor Matovičcsal, akkor pontosan hogyan alakul ki a parlamenti többség? Miközben az ellenzéki pártok a Fico-kormány megszorításai ellen tiltakozó tüntetéseket szervezik a joggal felháborodott nyilvánosságnak, biztosan nem ezekre a kérdésekre akarnának válaszokat találni. Az új körülmények miatt jó esély van arra, hogy a tüntetők haragjának célpontjává nem Fico válik, hanem az, aki el is jött: a KDH. Annál diszfunkcionálisabb tüntetést pedig nehéz elképzelni, amin a tömeg a sajátjait fütyüli ki, a pódium vendégei pedig elhatárolódnak tőle. „Mennyire utálod a rómaiakat?” „Nagyon!” „Fel vagy véve!” Így toborozta a tagjait a Júdea Népe Front a Brian életében. Egész a múlt hétig úgy tűnt, a stratégia a szlovák ellenzék számára is működik, de most közös erővel előállították a megoldhatatlan egyenletet.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
