Egyedülálló pillanat, hogy a Székelyföld különböző településein helyben megőrzött tárgyak sokasága egyetlen kiállításban, ráadásul Budapesten a Néprajzi Múzeumban találkozik, hogy a történelmi régió sokszínűségét a 19. századi polgárosodástól a 21. századi modernizációig felfedezhetővé tegye. A nagylélegzetű, látványos tárlat 700 négyzetméteren, Zabolától Gyergyószentmiklósig, Sepsiszentgyörgytől Székelykeresztúrig csaknem valamennyi székelyföldi múzeum gyűjteményéből vonultat fel tárgyakat és dokumentumokat: így teszi láthatóvá, hozzáférhetővé, milyen kiemelkedő műtárgyak rejtőznek a székelyföldi múzeumokban. Hét nagy témakör, 77 történet, 14 dokumentumfilm, 100 fotó, 10 múzeum gondoskodik arról, hogy Budapesten bárki elmélyedhessen Székelyföld múltjában és jelenében. A kiállítás vezető kurátora Kinda István, a Székely Nemzeti Múzeum néprajzos muzeológusa. A tárlatot hétfőn nyitotta meg Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke, tegnaptól látogatható.
Kik is igazából a székelyek? Mit tudunk Székelyföldről? Milyen elképzeléseink, hiedelmeink vannak a székelyekről? Mi ebből a valóság? Hogyan látják a Székelyföldön élők magukat? A Néprajzi Múzeum Székelyek – Örökség-mintázatok című időszaki kiállítása, mely a Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál részeként valósult meg, 2024. október 15. – 2025. augusztus 31. között Magyarországon eddig be nem mutatott, székelyföldi múzeumok által őrzött több mint 300 tárgyon keresztül, 5 székelyföldi kurátor rendezésében keres válaszokat a kérdésekre, a látogatóknak nem mindennapi múzeumi élményt teremtve.
Közel a látogatókhoz
A kiállítás igazi hálózati csomóponttá válik a régió kulturális örökségének bemutatása révén: az unikális műtárgyak mellett gyűjteményezési gyakorlatok, kurátori koncepciók, kutatások találkoznak és eredményeznek új, kreatív alkotást. Így nemcsak a kiállított anyag mérete és minősége garantálja a rétegzett és sokszínű prezentációt, hanem az együttműködő néprajzos és történész szakemberek eltérő szemlélete, háttere is. Mindezt szokatlan, a kiállítótér belmagasságával játszó kétszintes bejárási útvonal teszi még élményszerűbbé. A látogató egy emelvényen sétálhat körbe, ahonnan az egyes témákat, tárgyakat, tárgyegyütteseket más látószögből is szemrevételezheti, folyamatában érzékelheti. Ez a sokféleség köszön vissza a kiállítás arculatában is, amelynek vonalkódhoz hasonló emblémája a székelyföldi erdőkre, a helyi viselet mintáira, a székely rovásírás jeleire való utaláson túl titkosírásként is olvasható. A vonalak nemcsak az első pillantásra észre nem vehető különbségekre utalnak, hanem pontos jelentéssel is bírnak – közli honlapján a Néprajzi Múzeum.
A kiállítás részlete, Fordson traktorral. Fotó: Néprajzi Múzeum / Incze László
A Székelyek – Örökség-mintázatok kiállítóterekben ritkán látható nagyméretű tárgyakat is a közönség elé tár. A látogatók találkozhatnak Fordson traktorral, egyetlen fatörzsből kivájt 18. századi gabonatároló edénnyel, készülő székely kapuval, 6–8 méteres mestergerendákkal, borvizes szekérrel, 3,1 méter hosszú festett padládával. Olyan egyedi, nagy értékű tárgyegyüttesek is érkeztek a budapesti tárlatra, mint Csató Ágoston amerikás dokumentum- és fotóhagyatéka, a négy különböző, 1770 és 1880 között készült festett bútor újrahasznosított elemeiből megépített szekrény vagy Szörcse református templomának 1622-es harangja. De a jelenkor emblematikus tárgyai sem maradtak otthon: 2024-es borvizes műanyag flakon jelzi a borvizek vasas összetételét – nem csoda, hogy a bibarcfalviakat rozsdásbelűeknek csúfolták. A humoros darabok mellett, mint a fallikus fogantyúkiképzésű pálinkamelegítő lábas, a Székelyföld szívszorító történeteit elmesélő tárgyak is megszólalnak. Az 1981-es csíki hozomány egy olyan menyecskének készült, aki gázrobbanás során életét vesztette, mielőtt férjéhez kiköltözhetett volna Budapestre. A cséplőgépbe esett leány balladatípusának csíkmadarasi példája már boldogabb vizekre evez: kiderül, hogy a szájról szájra terjedő tragikus népköltemény főszereplője az 1930-as években történt baleset után csodás módon felépült, férjez ment és gyereket is szült. A gazdálkodás hagyományain túl a kiállítás bevezet a gasztronómia regionális sajátosságaiba, a vallás és a vallásosság helyi gyakorlataiba, a kézművesség és a háziipar lokális örökségébe, így mutatva fel a megmaradás lehetséges sarokköveit.
Fotó: Facebook / Tamás Sándor
A kiállítás Székelyföldet viszi közel a látogatókhoz, miközben a székely kultúra folyamatos átmenetiségét, természetes dinamikáját is megfoghatóvá teszi. Az állandó változás, a haladás, az innovatív gondolkodás, a hagyományok ereje visszatérő motívum, legyen szó termelői technológiákról, tárgyi kultúráról, szokásokról, öltözködéskultúráról vagy az életmód más területeiről. De az sem marad rejtve, hogy a Székelyföldön élők az élet sodrásában mindig alakították és alakítják ma is a tárgyi és szellemi kultúrát az igények, trendek, lehetőségek szerint. A kiállítás azt is vizsgálja, egészen a jelenkorig milyen stratégiai szerepe van a magyar és azon belül a székely identitás(ok) megőrzésében a népi kultúra jelenségeinek, a szokásoknak, a hagyományoknak, a vallásnak. Olyan kalandot kínál, amelyet végigélve a látogatók szerteágazóbbá, összetettebbé formálhatják korábbi elképzeléseiket.
Példát adnak összetartásból és értékőrzésből
A székely közösségekre azért is tekintünk csodálattal, mert példát adnak összetartásból és értékőrzésből – mondta Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke a kiállítás hétfői megnyitóján. Kiemelte: a Néprajzi Múzeum és vele együtt a többi magyarországi és külhoni intézmény a magyar és Kárpát-medencei közösségi élet azon mozaikdarabjait rakja egymás mellé, amelyekből közös kultúránk és értékrendszerünk is épül. Hozzátette: a kultúra kincseit összefogó gyűjteményekben őrzött és bemutatott értékek mindenkiről szólnak, minden magyar múltjának részei. „Identitásunk és hagyományaink hajszálgyökerei érnek össze ezekben a múzeumokban, magunkra találhatunk bennük” – hangsúlyozta az elnök, hozzáfűzve: a megöröklött néphagyomány tükröt képez számunkra, amelybe jó belenézni.
Fotó: Facebook / Tamás Sándor
A Néprajzi Múzeum és a többi gyűjtemény szerte a Kárpát-medencében minden magyarról tud mesélni, és bármely magyar emberhez tisztán tud szólni – mondta Sulyok Tamás, kiemelve: minden, ami itt található, a mi történetünk, s ez a kiállítás is ennek a közös történetnek egy fejezetét mutatja be. Hozzáfűzte: a tárlat a közösségi élet lenyomata, a közösség pedig az élet erős szövete. Sulyok Tamás közölte: vannak magyar közösségek, amelyekben a bemutatott tárgyakhoz, népművészeti jellegzetességekhez és szokásokhoz kötődő életforma még eleven, s a székelyek egyes közösségei is ilyennek mondhatók. A székelységet sok legenda lengi körül, állhatatosságban, érték- és identitásőrzésben szilárdak, a székelység élő és élni akaró része az egyetemes magyarságnak, sajátosságait megtartva, de ugyanúgy változik, fejlődik, formálódik, mint bármely más nemzetrészünk – hangsúlyozta az államfő. Hozzátette: a hagyomány nem bilincs, azt lehet a változó világban is úgy megélni, hogy közben együtt haladunk a fejlődéssel – tudósít az MTI.
A székely kultúra életerejét igazolja
Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója a tárlatról elmondta: korszerű múzeumi szemlélet érvényesül benne, mert a tárgyak együttesekbe és rendszerekbe rendezése, a változatok és változások bemutatása vált hangsúlyossá. Hozzátette: ezeken keresztül ismerhetők meg a tárgyakat készítő és használó székelyek, valamint a kapcsolódó történetek. A kiállítás a székely kultúra sokszoros rétegzettségét hangsúlyozza, formálódási képességét, életerejét igazolja – közölte Kemecsi Lajos, hozzátéve: a kiállított tárgyi anyag jelentős része igazolhatóan a kulturális kölcsönhatások metszetében jött létre, a székelyeket az ott élők és az ottani közösségeket kutatók tudására építve mutatja be.
Fotó: Facebook / Tamás Sándor
Részt vevő múzeumok
A kiállításban részt vevő székelyföldi múzeumok: a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum és külső egységei, az alsócsernátoni Haszmann Pál Múzeum, a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum, a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum, továbbá a Csíki Székely Múzeum, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum, a Havadtői Néprajzi Múzeum, a Maros Megyei Múzeum, a székelykeresztúri Molnár István Múzeum, a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum. A kiállítás vezető kurátora Kinda István, a Székely Nemzeti Múzeum néprajzos muzeológusa.
Összeállította: Szekeres Attila
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
