Nincs új a nap alatt, mondhatnánk némi fanyalgással, a hatóságokat mindig váratlanul, némiképp felkészületlenül éri a viharos, embert próbáló téli idő. Csakhogy ez is részben igaz: egyrészt a meteorológusok, de az időjárást mutató, könnyen elérhető digitális platformok is jelezték a rosszra forduló időt, másrészt, amikor a havak ténylegesen belepték az ország délkeleti részét, az érintett alakulatok, tűzoltók, csendőrök, katonák becsülettel mentették a menthetőt, siettek a hófúvásos övezetekbe és segítettek az utakon maradt járművek utasainak. Péntekről szombatra virradó éjjel háromezernél több tűzoltó vett részt a károk elhárításában, ahol szükséges volt, katonai járművekkel szabadították ki az elakadt nyerges vontatókat, máshol teával kínálták a didergőket, akik az egész éjszakát autóban kényszerültek tölteni. Tizenkét megye 25 településén vált szükségessé a katonai tűzoltók munkája, különösen a Háromszékhez közeli Buzău és Vrancea megyében okozott fejfájást a téli idő, emiatt utóbbi térségben a hatóságok veszélyhelyzetet is hirdettek, hogy növelhessék a mentőegységek számát. Utakat is lezártak, ilyenkor persze körülményesebb a kórházi ellátásra szorulók szállítása is, a Vrancea megyei Sihlea falucskából például csak nagy nehézségek árán tudtak a focşani-i kórházba juttatni egy állapotos nőt.
A délkeleti országrészeken évről évre ismétlődnek ezek a jelenetek, ilyenkor órákat késnek a vonatok, az utakon a közlekedés körülményessé válik, áramkiesésekkel szembesül a lakosság. Ki a hibás, kit terhel a felelősség? Ezt kérdezik ilyenkor számosan, mintha ez vezetne valahová, s szívesen mutogatnak a hatóságokra is. Persze, nem kérdéses, a hóvihart mindig lehetne szervezettebben, alaposabban előkészülve várni, több hóekével és népesebb kárelhárító csapattal. Ám hogy mindez rendszeres téli jelenség mifelénk, az legnagyobb mértékben mégis a térség földrajzi fekvésének tudható be, ezen változtatni pedig nem lehet. Azon viszont érdemes elgondolkodniuk az érintetteknek, főként az utakon maradottaknak, megtettek-e mindent annak érdekében, hogy biztonságosan célba érjenek? Arról nem is beszélve, hogy kiszámítható, szinte biztos meteorológiai előrejelzések birtokában az is mérlegelendő, érdemes-e, szükséges-e ilyen körülmények között hófúvásos térségekben útnak indulni.
Egy szó mint száz, még vasárnapra is érvényben maradt jónéhány útlezárás, hét megye 122 településén közel harmincezer lakos várta, hogy helyreállítsák az áramszolgáltatást. Ők bizonyosan nem örülnek a fejleményeknek, ám mérlegre helyezve a kellemetlenséget és a megkésett, karácsonyra remélt tél okozta elégtételt – gyermekek, téli sportot űzők, kirándulók, gazdálkodók egyaránt várták már a porka havakat –, talán mégis népesebb az örvendezők tábora, mint a kesergőké. Kissé elrugaszkodottabban tekintve e szépséges és megnyugtató fehér lepelre, bizony, de jó lenne, ha e takaró eltüntethetne mindent, mi bút s bajt okoz… Miként a költő, Farkas Árpád írta Dúdoló című versében: „Havazás lennék, lengőn áldó, / gyűrött arcokra, földre szálló, / vigasztaló-nagy csöndes ének, / lélegzete a mindenségnek.”
Borítókép: Hófúvás a délkeleti országrészen. Fotó: Országos Katasztrófavédelmi Főfelügyelőség
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
