Megjött a bajnok, aki nem ismeri a terhet

Megjött a bajnok, aki nem ismeri a terhet

London vs. Rio: többek között ez volt a menü Szilágyi Áron ferihegyi landolásakor. Mi a két érkezés közötti, jelentős különbséget is végignézzük.

A TELJES MAGYAR PROGRAM RIÓBAN

Hol van Szabó Emese? Hol van a női párbajtőr? Egy szakállas úriember rohant lelkesen tapsolva, kétségbeesve és kétségbe ejtően az interjúszoba felé tartó Szilágyi Áronnal párhuzamosan, ünnepelve a Ferihegyen a hazatért olimpiai bajnok vívót, és hiába keresve a másikat, aki Rióban maradt (és nem pont így hívják).

Az őrület elkezdődött. Vagy inkább folytatódott Szilágyi Áron körül. Vártunk rá, ahogyan ő is, mert már tudta, milyen lesz. Ahhoz képest nem is volt olyan rossz. A szombati 17.40-es géppel nem jött Párizs felől, mert Rio–Párizs járat lekéste a budapesti csatlakozást. Jött hát a következővel, de az csak 22.55-ös landolással volt meghirdetve, aztán még arra is rátett negyed órát. Még egy fél óra kellett, mire megláttuk a kardvívás kétszeres olimpiai címvédőjét, de ezzel jól járt, mert a délután várt őrület éjfél körüli időpontra azért már kisebb lett, csak akkora volt, amekkora még egészséges.

Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet

Négy évvel korábban, Londonból hazajövet még védeni kellett Szilágyi Áront az érkezési oldalt eldugító tömegtől, a sajtótájékoztatón összesen hat kérdést tehettünk  fel összesen a média részéről, és ez így volt helyes, hiszen az akkor még csak huszonkét éves gyerek amúgy is ki volt merülve és sokkal nagyobb terhet jelentett neki a hirtelen jött népszerűség, mint az olimpia. Akkor, 2012-ben a Vasas-vívók külön fogadtatásban részesítették, körülállva elénekeltek neki a Himnuszt, majd olyan intenzitással locsolták le pezsgővel, hogy alig látott a fél méterről a szemébe spriccelő ünnepi italtól. Akkor bevallása szerint félt is a fogadtatástól, most inkább csak attól, hogy pezsgővel fejen öntik.

Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet

Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet

Ez Rióból hazatérve elmaradt, bár ahogy kilépett a terminálból, egy ideig a közelébe sem lehetett menni, annyi kamera, hivatásos és amatőr fotós vette körül. De pár perccel később már bent is ültünk a sajtószobában, ahol bőven jutott hely a szurkolóknak, köztük a Szász Emesét is nagyon váró úrnak. A kérdések között mindjárt a teherre terelődött a szó, ő pedig úgy reagált udvariasan, hogy túl gyakran használjuk ezt a szót, és nem is feltétlenül jókor. Számára egy olimpia egyáltalán nem teher. Amikor később valaki a súly szóval kezdett variálni, az amúgy hiperintellingens Szilágyi Áron éjfél után is levette, hogy a teher szóra találtunk szinonimát. De mindezt úgy tette, hogy az égvilágon senkit sem bántott meg vele, készségesen és alaposan válaszolt mindenre, hosszabban és részletesebben, mint négy éve, mert felkészült rá, hogy ez is feladata, ráadásul őszintén mosolyogva tette.

Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet

Kiderült, hogy úgy látja:

a Rióban látott Szilágyi Áron legyőzné a londonit

, mert megváltoztak közben a szabályok és a zsűriskedés, és a mostani felfogás szerint már mostani önmaga a jobb.Ebben is segítségére volt edzője, Decsi András, akit egy éve kért meg a feladatra. Mint a tréner – akinek korábban, távol-keleti munkája idején nem voltak világszínvonalú tanítványai – elmondta, nem tehernek élte meg az olimpia címvédő felkérését, hanem inspirációnak. Lapunk kérdésére (amikor már 14-re állt a döntőben, nála is jött-e a gondolat, mint Imre Gézánál, hogy már csak egy tus kell az aranyhoz?), így válaszolt:

Szerintem minden olyan versenyzőnél előjön ez, aki eljut tizennégyig. Nekem is volt most, rögtön kaptam is két tust. Szerencsére volt akkora előnyöm viszont, hogy még így is kitartson, mert csak 14:8-ra jött fel velük az ellenfelem. Én ekkor rendeztem a gondolataimat.

Azt is elmondta, a felkészülés alatt is felmerült benne, mi lesz, ha nem nyer. Ilyenkor pedig azt kereste, mit tehetne még azért, hogy ő legyen a bajnok, hogyan tudja még jobban csinálni, amit csinál. Mint kiderült, az olimpia nem napján úgy kelt fel, mint egy normális napon, megreggelizett, elment a busszal a versenyre. Aztán az első asszó előtt jött a szorongás, de a feladatára figyelt és ez egész nap kisegítette.A sajtótájékoztató végén jöhettek a különbeszélgetések (a Magyar Nemzetnek adott interjút lapunk hétfői számában olvashatják), közben a gratulációk, közös fotók, autogramok. És jött kezet nyújtva a szakállas úriember is, biztos jövő héten is ott lesz Ferihegyen, Szász Emesére várva. Szilágyi Áronnak bemutatkozva a német Hartung ismerősének mondta magát (kardvívónk egyik legnagyobb ellenfele, aki ellen Londonban a legnagyobb asszóját vívta, de akit most elkerült), Rio és London bajnoka pedig barátságos mosollyal és kézfogással üdvözölte.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »