Az alábbiakban Kondé Lajos plébános, a Szeged-Csanádi Egyházmegye pasztorális helynöke írását olvashatják.
„A hitvallás Krisztus életéből csak a megtestesülés (fogantatás és születés) és a húsvét (szenvedés, keresztrefeszítés, halál, temetés, pokolraszállás, föltámadás, mennybemenetel) misztériumait nevezi meg. Semmit sem mond kifejezetten Jézus rejtett és nyilvános életének misztériumairól; de a hitvallás Jézus megtestesülését és húsvétját érintő cikkelyei megvilágítják Krisztus egész földi életét. Mindazt, »amit Jézus tett és tanított kezdettől egészen mennybevétele napjáig« (ApCsel 1,1–2), a születés és a húsvét misztériumainak fényében kell szemlélnünk” – olvassuk A Katolikus Egyház katekizmusának 512. pontjában.
A mi szívünk is Betlehemben van ezekben a napokban, hiszen az ünnep légkörében élünk már napok óta. A fogantatás és a születés misztériumáról szeretnénk közösen elmélkedni, úgy, hogy bár fizikailag messze vagyunk az adott helyszíntől, de lélekben ott vagyunk, s belehelyezve magunkat az eseményekbe átéljük azokat. Erre biztat Szent Ignác, amikor az imádságról tanít bennünket.
Így mélyítjük és gazdagítjuk magunkban karácsony ünnepének élményét.
Az Angyali üdvözlet bazilika Názáretben
Mindannyiunk életében vannak olyan kiemelt események, amelyek egy illathoz, mozdulathoz vagy egy dallamhoz kötődnek. Ezek megerősítik bennünk az ünnep hangulatát. Számomra ilyen élmény, amikor szeminarista korunkban az éjféli mise előtt elénekelték a Karácsonyi martirológiumot. Az énekesek az éjféli mise előtt a szentély bejáratánál a karácsonyt meghirdető énekkel kezdték meg az ünnepet:
Dávidnak királlyá fölkenése után 1032 évvel, /
a Dániel jövendölése szerinti 64. évhétben, /
a 194. olimpiai szakasz idején, /
752 évvel Róma város alapítása után; //
Octavianus Augustus császár uralkodásának 42. évében, /
amikor a béke a földön helyreállt, /
az üdvtörténet hatodik korszakában; //
ekkor Jézus Krisztus, örökkévaló Isten, /
az örök Atya Fia, /
elhatározva, hogy kegyelemhozó eljövetele által megszentelte a világot; //
fogantaték Szentlélektől, /
és fogantatása után kilenc hónappal születék Szűz Máriától a júdeai Betlehemben, /
és emberré lőn. //
Hírnökként tudtul adták mindenkinek: karácsony a mi Urunk, Jézus Krisztus test szerinti születésének ünnepe.
Evangéliumának második fejezetében Lukács alaposan és szemléletesen írja le az eseményeket (ld. Lk 2,1–22).
Az angyali üdvözlet barlangja
Názáret. Elszigetelt fekvése miatt nem jutott szerephez sem a politikai, sem a vallási életben. Az Ószövetségben nem említik, (Josephus Flavius zsidó történetíró is csak a szomszédos településekről szól). Jelentéktelen, lenézett város. A „Jöhet valami jó Názáretből?” evangéliumi mondat kifejezi, amit Jézus korában is gondoltak róla. Máig megőrizte azt a jellegét, bár itt történt a világ legmeghatározóbb eseménye. Az egyszerű, tipikus házak közül kitűnik a hatalmas bazilika. Ez szinte mellbe vágja az embert, úgy, mint annak tudata, ami ott történt. Megtestesült az Isten Fia, elindult emberi élete.
Egy igen, ami sorsdöntő Mária és minden ember számára. Igen, „legyen nekem a te igéd szerint”. Egy fiatal lány az Isten terve iránti nyitottságával megváltoztatta a történelmet. Minket is megérint, és meghív, hogy igent mondjunk Istennek. Minden nemzedék hozzájárulhat Isten országának építéséhez!
„Fölment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt” (Lk 2,4). Dávid városa Betlehem. Mikeás próféta jövendölése szerint: „Te, Betlehem-Efrata, bár a legkisebb vagy Júdea nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett” (Mt 2,6).
A Születés bazilikája Betlehemben
Betlehem mintegy nyolc kilométerre fekszik Jeruzsálemtől, a sivatag szélén. Ilona császárnő, Nagy Konstantin édesanyja építtette itt az első bazilikát, a barlang fölé. A templom túlélte Izrael viharos történelmét. Betlehem a Kenyér háza, úgy vágynak az emberek a békére, mint egy falat kenyérre. Háború és szenvedés sújtja azt a Földet, ahol a Béke Fejedelme született.
Szívbe markoló Kalkuttai Teréz anya fohásza:
Mert tudom,
ahol béke honol,
a fegyverek fölöslegessé válnak.
Ahol béke uralkodik,
az emberek képesek egymást szeretni
úgy, ahogy te szereted őket.
Adj békét, Uram,
s tedd fölöslegessé a fegyvereket
e csodálatos világban.
A születés örömhírét nem akárki hirdeti, hanem az angyal, Isten hírnöke. Megerősíti és bizonyossá teszi, hogy ez az újszülött azonos azzal a Jézussal, aki az emberiséget megváltja. Aki megszabadít a bűn rabságából. Ő az, aki kibékíti az embert Istennel. Az esemény első tanúi egyszerű pásztorok voltak. Ebben a szegénységben ragyog föl az Ég dicsősége. Az angyalok elküldik a pásztorokat. Menjetek! Keressétek meg, találjatok rá és nézzétek! Lássátok meg az Istent!
Ő, aki végtelen, értünk végessé lett. Isten végtelen gyöngédsége jelenik meg ebben a gyermekben. Általa szenteli meg a világot.
Kifejező mozzanat, amikor a betlehemi Születés templomában a pátriárka a kezébe veszi a gyermeket, és a jászolba helyezi. A nagy és a kicsi, a kicsi és a nagy találkozása. Kifejező és megérintő! Ez történik templomainkban is, ez történik családjainkban és bennünk is. Isten kiszolgáltatja magát. Békét akar hozni, egyesíteni azokat, akik fölismerték benne az Isten Fiát.
Fotó: Merényi Zita, Fábián Attila
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. december 22-29-i ünnepi számában jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
