Az Új Ember idei negyvenegyedik számát ajánljuk olvasóink figyelmébe, mely elérhető a templomokban, az újságárusoknál, és előfizethető szerkesztőségünk terjesztési osztályán.
A testvéri együttlét és a növekedés útja címmel olvashatják összefoglalónkat a múlt héten Veszprémben zajlott Katolikus Társadalmi Napokról (KATTÁRS). A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) rendezvénye 2013 óta hozzátartozik Egyházunk életéhez. Nagyszerű alkalom arra is, hogy találkozót adjanak egymásnak közösségeink. Idén az Európa Kulturális Fővárosa címet elnyert Veszprém volt a vendéglátó, ahol szeptember 28. és október 1. között várták az érdeklődőket.
Ezúttal is gazdag programot, lelki-szellemi és közösségi élmények sokaságát kínálta a négy nap: az egymást váltó előadások, fórumok, workshopok, szentmisék, imaalkalmak és a dicsőítés, beszélgetés, koncert, városnézés szerencsés ötvözete adott fesztiváljelleget a rendezvénynek. A KATTÁRS évről évre lehetőséget kínál arra is, hogy az előadások, pódiumbeszélgetések révén újra és újra átgondoljuk közösen, hogy mit jelent a fejlődés, a jólét, a haladás és a szabadság.
Antoine Kambanda ruandai bíborossal, kigali érsekkel készítettünk interjút Pannonhalmán, a közelmúltban megtartott ökumenikus konferencián. Az afrikai egyházi vezető a beszélgetésben a 1994-es ruandai népirtásról, a kibehói Mária-jelenésekről, a béke lehetőségéről és a kiengesztelődésről mondta el gondolatait.
Azerbajdzsán szeptember 19-én villámtámadást indított a keresztény örmények lakta Hegyi-Karabah ellen, a helybeliek azóta tízezrével hagyták hátra otthonukat. Ferenc pápa a nemzetközi közösséghez fordulva békés megoldást sürgetett. A térségben kialakult drámai helyzetről Kovács Bálinttal, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara Armenológiai Tanszékének vezetőjével készítettünk interjút. A lapunk 11. oldalán olvasható beszélgetésben a szakértő szomorú tényt állapít meg: végnapjait éli a hegyi-karabahi örmény kereszténység és kultúra.
Mértékadó kulturális mellékletünkben beszélgetést olvashatnak Váncsa Gábor színművésszel, aki Pál védőbeszéde című monodrámájával járja az országot. „Magától értetődő természetességgel szól megtéréséről, hitről, kegyelemről.” Legutóbb – két előadás erejéig – az Ars Sacra Fesztivál égisze alatt hangzott el a darab. Az interjú során egy különösen szenzitív művész engedett bepillantást életútjába, pályafutásába.
Száznegyven évvel ezelőtt született Babits Mihály, a magyar irodalom világirodalmi rangú alkotója, aki költőként, íróként, irodalomtörténészként is kiemelkedőt alkotott. Műfordítóként is elsőrangú volt, több nemzedék ismerte meg Dante Isteni színjátékát az ő fordításából. Tolna vármegye székhelyén, Szekszárdon található a költő szülőháza, amit 1983-ban, születésének 100. évfordulóján Emlékmúzeummá alakítottak, s amelynek „kincsestáráról” most lapunkban is olvashatnak.
„Figurális festő vagyok” – mondta magáról Renoir, és valóban: ha körülnézünk a Szépművészeti Múzeumban megnyílt tárlat termekben, láthatjuk, hogy tényleg az ember állt érdeklődésének középpontjában. Csakhogy nem a személyiség varázsát vagy egyediségét kereste, hanem, legalábbis az 1880-as évek elejéig, az első benyomás, az impresszió megragadása volt a fő célja. Ezért is tekinthetjük őt az egyik leghíresebb impresszionistának Claude Monet mellett – szögezi le Mészáros Ákos a budapesti kiállítást és a nagy művészt bemutató írásában, amely a Műterem rovatban olvasható.
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
