Megjelent az Új Ember Kiadványok sorozat legújabb kötete, az Isten szava minden napra 2024. A Magyar Kurír és a Sant’Egidio közösség együttműködésében létrejött könyvben Vincenzo Paglia érsek, a közösség spirituális felelősének szentírási olvasmányokhoz írt elmélkedéseit olvashatjuk.
A könyvben olvasható elmélkedések a teljes liturgikus évet felölelik, 2023 adventjétől egészen 2024 Krisztus király ünnepéig. Az alábbiakban a szerző – aki a Pápai Életvédő Akadémia elnöke és a II. János Pál Pápai Intézet nagykancellárja – a kötethez írt előszavát adjuk közre.
Az Isten szava minden napra 2024-es kötetének elején az életfa ikonja látható. A római Sant’Egidio-templomban az ambó előtt találjuk, mintha vezetné az itt összegyűlő közösséget, vagy irányítaná a belépők egyéni imáját. Az Ige volt mindennek a kezdete. Mindent az Ige tart meg és irányít. Isten szavának hallgatása ma is összeköt bennünket, éppen úgy, ahogyan Jézus példabeszédében a szőlőtő összetartja és élteti a szőlővesszőket (Jn 15,1–7).
Jézus így beszél erről: „Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek” (Jn 15,7–8).
Mindennapi imádságunk – amiben e könyv lapjai segítségül szeretnének szolgálni – támasza maga Jézus, aki imádságra buzdít és megerősít minket: „bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok” (Jn 15,7). Jézus egyik legvilágosabb és a tanítványoknak legtöbbet ismételt tanítása az, hogy szükség van az imádságra. Jól tudja, hogy szükségünk van rá. És biztosít minket arról, hogy mennyei Atyánk meghallgat minket. Mindig. Különösen akkor, ha együtt imádkozunk: „Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól” (Mt 18,19). A nagy konstantinápolyi érsek, Aranyszájú Szent János bölcsen figyelmeztet bennünket:
Igaza volt Karl Barthnak: Isten nem ugyanúgy cselekszik, ha imádkozunk, mint ha nem.
Az Isten szava minden napra 2024 című kötet – amely a Sant’Egidio közösség imádságának rendjét követi a latin egyház liturgikus évéhez kapcsolódóan – az időt heti beosztásra bontva kísér minket a hétköznapi életben, amelyre rányomja bélyegét a modern városi lét felgyorsult ritmusa. A különböző emléknapokhoz kötődő hétköznapok a vasárnaphoz, az elmúlt hét „csúcspontjához” és egyben a következő hét „forrásához” vezetnek.
Hétfőn az Úr arcát látjuk a szegények arcában. Az esti imádságban a szegényekről emlékezünk meg, akikkel a nap folyamán találkoztunk, és akik távol vannak tőlünk, köztük egész szenvedő országokról. Az Úrnak ajánljuk mindnyájukat, hogy nyújtson vigaszt nekik, és szabadítsa meg őket a gonosztól. Kedden az Úr édesanyja, Mária kíséri a közös imádságot. Arra kapunk meghívást, hogy tőle tanuljunk – hívők között az elsőtől –, aki „mind megőrizte szívében” (Lk 2,51), amit hallott, és tanuljunk meg tőle köszönetet mondani az Úrnak, amiért rátekintett alázatos szolgáira. Szerdán a Sant’Egidio közösség tagjai a világ minden táján egymásért és az egész Egyházért imádkoznak. Mindannyian örülnek a szeretetközösségnek, amellyel az Úr megajándékozza gyermekeit.
Csütörtökön megemlékezünk valamennyi keleti és nyugati keresztény egyházról, hogy a Krisztusban hívők között növekedjen az egység, és hirdessék az evangéliumot a föld végső határáig. Pénteken az Úr keresztjére emlékezünk: belőle fakad üdvösségünk.
Az evangéliumi nyolc boldogság és a szenvedéstörténet egymásba fűzése arra késztet, hogy szemléljük a kereszt gazdagságát, mely egyszerre hirdeti az önzés halálát és a mások iránti szeretet győzelmét. A szombat a vigília, a virrasztás napja, várakozás az Úr feltámadására. A halott Lázár sírja előtt énekelünk, hogy a holttestét bebugyoláló gyolcs kioldódjon. Lázárban sűrűsödik össze valamennyi szenvedő segélykiáltása, mely a világ minden tájáról felszáll. Arra kérjük Istent, hogy oldozza el mindnyájunk számára a bűn kötelékeit, hogy megmeneküljünk irgalma által.
A vasárnap egyesíti az elmúlt napokat, és az örök vasárnap felé irányítja őket, mely nem ismer alkonyt, amikor mindannyian az Atya házában leszünk majd. Mostantól az angyalokkal együtt a tanítványok is megkapják a kegyelmet, hogy elénekeljék a Triszágiont, a Háromszorszent éneket, amely lezárja a Fény imádságát.
Vannak olyan ünnepek és emléknapok, melyek elsőbbséget élveznek a hétköznapokkal szemben, ilyenkor megváltozik a heti rend. Az apostolok emléknapjain az Imádság az apostolokkal elnevezésű imaformát végezzük. A Szentlélek imádsága pünkösdkor lesz kísérőnk.
Az Imádság az Úr napján elnevezésű imaformát a közösség ünnepein is lehet imádkozni, ha szeretnénk. A karácsonyi időnek és a húsvétot követő hétnek külön imádságai vannak. A Sant’Egidio közösségekben világszerte évek óta különös hangsúlyt kap a betegekért és a békéért való imádság. Mindkettőt havonta egyszer tartják. A római Santa Maria in Trastevere-bazilikában a hónap első hétfője az Imádság a betegekért, harmadik hétfője pedig az Imádság a békéért napja.
A betegekért mondott imádság során az Úr elé visszük – cédulákra írva összegyűjtjük és az oltár elé helyezzük – a betegségben szenvedők neveit, miközben gyertyákat gyújtunk, amelyeket az oltár két oldalán elhelyezett kandelábereken helyezünk el.
Ezt a két imádságot havi rendszerességgel megélni – és tenni azért, hogy sokak életének részévé váljon – annyi, mint Jézus parancsának engedelmeskedni: egy szívvel imádkozni, soha nem belefáradni, „mert Istennél semmi sem lehetetlen”. Az előszó zárásaként jólesik arra gondolni, hogy a közösség és mindazok egyetemessége, akik az esti imádságokon csatlakoznak hozzá, olyan folyamatos közbenjárást valósít meg, amely Kelettől Nyugatig szakadatlanul száll fel az ég felé. A lehetőség, hogy az interneten videó közvetítésben is csatlakozhatunk, olyan ajándék, amely még erősebbé és szélesebb körűvé teszi a világért való közbenjárást, hogy siettesse Isten országának eljövetelét.
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
