Az Aranykert Művésztelep kilenc alkotójának munkáit bemutató tárlat megnyitójára került sor szeptember 13-án a Vermes-villában, Dunaszerdahelyen. A művésztelep eddigi 12 éve alatt 21 ország 127 művészének több mint 600 alkotása készült el.
Péntek István, az Ollétejed melletti Szent István Park tulajdonosa Dénes Éva művészettörténész sugallatára hozta létre több mint egy évtizede az Aranykert művésztelepet, melynek művészeti-szakmai vezetője Dolán György képzőművész lett. A művésztelep a nyugodt alkotás biztosítása mellett időközben már egyfajta zarándokhelye is lett a szlovákiai magyar és máshonnan érkezett képzőművészeknek. Az Aranykert „gyümölcseiből” minden ősszel a „kultúrára éhezők asztalára” kerülnek a legszebb darabok a Kortárs Magyar Galéria épületében.
Az eseményt kultúrműsor zárta keretbe, amelynek során a somorjai zenei élet kiválósága, Németh Imre, továbbá Dráfi Mátyás Kossuth-díjas színész, előadóművész énekkel és verssel emelte a kiállítás megnyitójának fényét. Iván Péter, a galéria igazgatója bevezetője elején üdvözölte a megjelenteket és külön köszöntötte Péntek Istvánt és Máriát, az Aranykert művésztelep főszervezőit illetve helyszínének biztosítóit, Dolán Györgyöt, a kiállítás kurátorát, ezenkívül a kiállított műtárgyak jelenlévő alkotóit és Borbély Károly festőművészt, aki a rendezvény megnyitójaként hamarosan át is vette a szót.
Borbély Károly elmondta, hogy a koronavírus megjelenése által bevezetett korlátozások miatt az elmúlt években zömmel Tiszanánán folyt a szakmai és művészi munka.
Amikor nézegettem az anyagot, az a szókapcsolat jutott az eszembe – mintha valaki súgta volna – hogy fénylő pontok. Nem értettem, hogy ez honnan jött. Akkor megnéztem a papíromat, amire korábban írogattam, ott meg az szerepelt, hogy fénylő porszemek. Ez ugye azt az emléket ébresztette föl bennem, amikor gyermekkoromban a sötét szobában a sötétítő résein keresztül behasított a fény. Szinte tapintható volt. A porszemek felvillantak és eltűntek, amit én csodálva néztem.
Aztán úgy majdnem ötven évvel később volt szerencsém a római Szent Péter-bazilikában a kupola alatt gyönyörködni ebben a fénynyalábban, amikor a kupola ablaksorán keresztül a napsugár szinte minden percben egy másik szögből hasít be, s mire leér a padlóra, másfél-két méter átmérőjű fénynyaláb lesz belőle. S én azt vettem észre, hogy már nem is a műalkotásokat nézem, hanem ennek az atmoszférájában ringatom magamat. S ahogy az emberek belementek és fölcsillantak ebben a fénynyalábban, aztán eltűntek és megint… Ezt bámultam, mert gyönyörű volt. Ilyen az életünk. Tulajdonképpen a művésztelepek élete is ilyen”
– fejtette ki Borbély, aki hangsúlyozta a teremtés fontosságát, mert a művésztelep „megteremtése” is egy további teremtési folyamatot indított el, Dolán György gazdag ismeretségi köréből pedig elkezdte „toborozni” a művésztelep alkotóit. Amikor pedig ezek a művészek egymással is megismerkedtek, kommunikálni kezdtek, egy „élő organizmus” született. Az egy hétig tartott „pillanat” pedig megismételhetetlenné vált és nyomokat, azaz műveket, alkotásokat hagyott maga után, hangsúlyozta a festőművész.
Ez amiatt megismételhetetlen, mert legközelebb más emberek jönnek, tehát mint a fénylő porszemek, eltűnnek, de ez hagynak maguk után nyomokat, műveket. Ezeket a pedig most itt láthatják a falakon. A gyűjtőnek pedig ezek a nyomok, mint tárgyi bizonyítékok maradnak meg.”
– mondta Borbély.
Péntek István fő szervező szerint minden embernek szüksége van egy helyre, vagy tevékenységre, ahol a lelki békéjét megtalálhatja.
Bizton állíthatom, hogy én megtaláltam a magam kis békéjét, az oázist a sivatagban és ez nem más, mint a művészet világa. Számomra a művészetet nemcsak a kész művészeti alkotások jelentik, hanem maguk a művészek, akik mögöttük állnak, a számunkra néha talán furcsának tűnő világukkal”,
hangsúlyozta Péntek, majd köszönetet mondott a művészeknek, Dolán Györgynek, aki nélkül az egész nem működhetett volna, és kiemelte Almási Róbert munkáját is, ő szakmai vezetőként, szervezőként fektetett nagy munkát a tavaszi táborokba. A fő szervező meghatódottan jelentette be, hogy ez volt az utolsó év, amikor alkotótábort szerveztek az Aranykertben.
Ettől a pillanattól kezdve ez már örökség. Mindnyájunké!”
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
