Rövid időn belül a harmadik vád lát napvilágot arról, hogy Gréczy Zsolt így vagy úgy, de nőket ostromol kéretlenül.
Ez az ügy azzal kezdődött, hogy egy ismeretlen feladó egy nevet nem tartalmazó gmailes címről több újság szerkesztőségét is megkereste kedd este egy történettel, miszerint 2015-ben egy fehérvári DK-rendezvényen ismerkedett meg Gréczyvel, Gréczy elkérte tőle a telefonszámát, de ő – mármint a levélíró – csak a nevét árulta el neki. A történet szerint ez is elég volt Gréczynek, aki már másnap bejelölte Facebookon, és nyomulni kezdett rá, képeket is küldve neki. A levélhez négy képet is csatolt a feladó. Kettőn felismerhetően Gréczy fotózza magát egy tükör előtt kevés ruhában, de az intim részei nem látszanak. Másik kettőn nem látszik arc, az egyiken egy foltos alsógatya, a másikon egy tompor van közelről.
Gréczy Zsolt az Index megkeresésére azt mondta, aljas rágalom, szemenszedett hazugság minden állítás, és ezt be is fogja bizonyítani. Ami a képeket illeti, büntetőfeljelentést tesz, és az eljárás feladata lesz majd, hogy az igazságot kiderítse.
Gyurcsány azt mondta a lapnak, onnantól kezdve közügy a történet, ha a zaklatás megalapozott vádja felmerül. "Gréczy Zsolt esetében eddig, a sokadik próbálkozás ellenére sem igazolódott be a vád", mondta. Az intim fotókat Gyurcsány nem tartja politikai kérdésnek, de ha a zaklatás beigazolódik, annak a DK-n belül természetesen következménye lesz, közölte. Gyurcsány azt is mondta, természetesen beszélt Gréczyvel, de egyelőre nem politikai kérdésnek tartja az ügyet, így politikai következményeit ezért nem vonta le.
Íme a levél és a képek egy része
Mi is megkaptuk a levelet és a képeket, alább találhatók. (Az alsógatyát és a feneket ábrázoló képen nem látszik azok "gazdája", így azoktól – meg persze tapintatból is – megkíméljük olvasóinkat.) Ennyi alapján természetesen nem tudjuk eldönteni, kinek van igaza, így közzétesszük majd Gréczy állítólagos bizonyítékait is.
Végre erőt vettem magamon. Már két hete, amikor először küldték el nekem a hírt, tudtam, hogy nem fogom tudni magamban tartani. A félelem, hogy egy ribancnak néznek, lehullott, és egyre magabiztosabb lettem. Hiába hordtam magamaon a Metoo kitűzömet, hiába tiltakoztam, álltam ki az elnyomott, zaklatott társaimért, olyanokért, akik hasonló helyzetet átéltek, mint én. Erős és szerintem csinos nő vagyok, tudom, hogy mikor és mit és miért csinálok. Nem vagyok álszent, szeretem, ha szeretnek, ha kedvesek velem, és én is imádom, ha tudok adni valamit. A bók, a férfiak közeledése, az hogy érzem, és látom hogy valami belül megfogta őket.
Kellően okosnak, és műveltnek is gondolom magamat. Szeretek olvasni, kitekinteni a világra, nem vagyok egy gúsba kötött, prűd úrinő. Szeretem a bulikat, szeretem a hosszú beszélgetéseket, szeretem a nyáresti rozés kacsintásokat. Nem vagyok egy jó író, de ennek a levélnek a megírására az elmúlt 2 hétben vagy százszor rávettem magam. Erő kellett hozzá.
Az egészről csak két barátnőm tud. Sajnos. Nem akarok senkinek ártani, nem akarom azt, hogy aki velem ezt elkövette, tönkre menjen az élete, mert már annyira nem érdekel. Önmagamnak akarok bizonyítani, hogy az első pillanattól kezdve ki kellett volna állnom magamért, és visszautasítani minden ilyen közeledést. Nem hallgatni, nem letörölni magamat a Facebookról, instáról, nem telefonszámot váltani… Nem új albérletet keresni, mint egy menekülő mgsebzett madár, hanem az első zaklatásnál kiállni, és azt mondani, ennyi, hagyjál békén. Nem akarlak látni, nem akarom az írásaidat olvasni, nem akarom tudni, hogy mit fantáziálsz rólam, nem akarom többé a nemi szervedet nézni, nem akarom!!! Ha beteg vagy, akkor gyógyíttasd ki magad, vagy kezdjél azt a tudatoddal amit szeretnél, csak engem, minket, akik nem vevők erre, hagyjál békén!!!
A történetem: Május vége volt, négy évvel ezelőtt. Szépen sütött a nap. Az egyik legkedvesebb barátnőnél és az édes kislányánál töltöttem a hétvégét, aki nem mellesleg a keresztlányom, Fehérváron. Szombaton a gyereknapon lementünk a Fehérvári tóhoz sétálni. Valami gyereknapi rendezvény volt, amit a DK csinált. Nem folgalkozom napi szintű politikával, megvan a magam értékrendje, fogalmazzunk úgy, hogy nem voltam még fideszessel, és nem is szeretnék az életben. Ott találkoztam Grézy Zsolttal. Odajött hozzánk, viccesen, mosolyogva, és beszélgetést kezdeményezett. A barátnőm teljesen el volt ájulva, hogy milyen kedves és közvetlen ember. Nekem is szimpatikus volt, nem az a öltönyös bunkó politikus, akit minden nap okádik a tévében. Beszélgettünk vagy 20 percet, amikor a legnagyobb ledöbbenésemre Zsolt megkérdezte, hogy megadom-e a telefonszámomat, mert nagyon szimpatikus vagyok neki, és szívesen folytatná a beszélgetést. Tudom, hogy ki vagyok, sohasem adtam könnyen magam, ráadásul a telefonszámomat még nehezebb megszerezni. Ezért mondtam a Zsoltnak, hogy nagyon kedves, intelligens okos ember, de akkor lehet esélye a beszélgetésnek, ha megkeres… Tudják romantika (ez volt ebben az estben is a hiba), és megadtam a nevemet. Gondoltam, úgysem lesz ebből semmi, el is feljetettem a nap végére az egészet. Egész hétégén nem laptopoztam, a telefonomon sem néztem meg minden zörrenést. Hétfőn a munkahelyen a napi güri kezdetén ránéztem a Fb-mre és láss csodát (na nem csoda volt), egy új ismerősi jelölés… Maga Grézy Zsolt. Először nagyon meglepődtem. Azon, hogy ilyen emberek használnak Fb-t, majd azon, hogy emlékezett rám. Megmondom őszintén, imponált, bár az elejétől kezdve tudtam, hogy nem akarok Zsolttól semmit. Nem fogott meg, mint férfi, nem tetszett, túl nagy a korkülönbség, ráadásul nekem a sportos férfiak jönnek be (én is inkább sportos kinézetű vagyok). Értelmes, intelligens férfi, de ez nem elég ahhoz, hogy valaki közelebb kerüljön hozzám. Sebaj, visszajelöltem.
Este egyből írt, az említett férfi. Kérdezte, hogy hogy vagyok, van, e valakim. Mondtam, hogy ez nem rá tartozik, mindenfajta kacérság nélkül. Erre küldött egy fotót, hogy szerinte hogy néz ki? Bejövök-e neki? Lefeküdnék e vele, mert ő azóta, amióta találkoztunk, csak rám gondol, és hogy mit kezdene velem…
Holnap folytatom
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
