Számomra ez volt az év első koncertje, azaz bárhogy alakult volna, elégedetten távozom. Nem kerestem a hibákat, nem elemeztem folyamatosan a produkciót, hanem hálásan pislogtam a pozsonyi Szent Márton-dómban, és már Pető Tibor magyar nagykövet köszöntője alatt bólogattam.
Az idei Több mint szomszéd programsorozatot nem is lehetett volna méltóbb helyszínen megnyitni. A nagykövetség égisze alatt működő pozsonyi Magyar Kulturális Intézet hetedik éve hozza el a szlovák fővárosba a „szomszéd” kultúráját. A kezdeményezés célja egyértelműen a barátkozás, de persze a helyi magyarokat is kényeztetni akarják. Tavaly őszre csúszott és minimál formában zajlott a rendezvény, erre a hétre is visszafogottabb programmal készültek, de a nyitókoncertre tényleg illik a „grandiózus” jelző.
A Kossuth-díjas Szarka Tamás a Ghymes mellett egy ideje színházi előadásokhoz is ír zenét, side-projektjeként működtetett másik zenekarával is rendszeresen fellép (már amikor lehet), tavaly október 17-én pedig a budapesti Szent István-bazilikában mutatták be Missa Missio című nagyszabású művét, amelynek alcíme Mise a legüldözöttebb vallásért. Még tavaly ősszel terveztek egy pozsonyi állomást is a koronázótemplomban, de azt a járvány elsöpörte. A vasárnapi koncert a Magyar Kulturális Hét megnyitása mellett az itteni premier miatt is fontos esemény volt.
Szarka Tamás zenekarát a komáromi Selye János Egyetem kórusa, a Schola Mariana egészítette ki Orsovits Yvette vezetésével – a diáklányok szépen, ízlésesen gazdagították a hangzást, és gondolom, számukra is nagy élmény volt ebben a remek akusztikájú térben kiereszteni a hangjukat. A műsorfüzetben beígért színészek ugyan hiányoztak ezen az estén, de csak azoknak, akik szeretik, ha egy összefüggő zenei művet szavalatokkal szakítanak meg. Szarka Tamás ugyan szavalt verseket a számok között, de szerencsére nem sokszor. „Számokat” írtam, mert bár a szerző a címadás során követte a liturgia menetét, maga a zene inkább a védjegyévé vált „Ghymes-zenére” emlékeztetett, mint egy szakrális mű tételeire. Bármelyik megszólalhatna egy sima koncerten is, nem lógna ki a repertoárból. Népi elemek keverednek intelligens popzenével, a dallamok azonnal megjegyezhetőek, sokszor ismétlődnek, hömpölyögnek, hullámzanak, engem egy kicsit Vangelis munkamódszerére is emlékeztetve. A zenészek nem terhelik hangszeres szólókkal a közönséget, Szarka Tamás is csak a felemelően gyönyörű Agnus Deiben vette elő hegedűjét, a többi „számban” csak énekelt. A koncert keretes szerkezetű volt, vagyis nem a Glóriával kezdődött, hanem a Mostan kinyílt című karácsonyi dallal, a legvégén pedig a nagy sláger, a Kézfogás csendült fel, amelyet a közönség soraiban is sokan vele énekeltek.
A dóm egyébként megtelt emberekkel, de mégsem éreztem magam veszélyben – ami nálam mostanában nagy szó. Valami megfoghatatlan nyugalom és meghittség áradt szét odabent. Remélhetőleg ebből a hangulatból megőrzött valamit az a tévéfelvétel, amelyet a Lux televízió készített a koncertről. Érdemes figyelni, mikor kerül adásba.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
