Meghirdették a Szólásszabadság Emlékművének kivitelezésére vonatkozó pályázatot Károly Zsolt2025. 01. 22., sze – 15:13 Nagymácséd |
Nagyszombat megye nyilvános közbeszerzési eljárást hirdetett a Szólásszabadság Emlékművének kivitelezésére a Galántai járásban található Nagymácsédon. Az emlékmű azon a telken fog állni, ahol Ján Kuciak meggyilkolt újságíró és menyasszonya, Martina Kušnírová háza állt.
Jelenleg kiírásra került a kivitelezőre vonatkozó közbeszerzési eljárás, a pályázatokat február 7-ig lehet benyújtani
– ismertette Natália Petkáčová, a megye szóvivője. A projekt finanszírozása a megyei önkormányzat költségvetéséből történik, várható költsége meghaladja a 468 000 eurót ÁFA nélkül.
2021-ben a megye képzőművészeti és építészeti pályázatot hirdetett az emlékműre, amelynek győztes tervét egy szakmai zsűri választotta ki. A nyertes pályamű címe „Kert” lett, alkotói Benjamín Brádňanský, Vít Halada és Martin Piaček.
Kapcsolódó cikkünk
Ismét bebizonyosodott, hogy a szlovákiai magyar színművészek a hazai filmipar élvonalába tartoznak. Bandor Éva nyerte a Nap a hálóban (Slnko v sieti) díját a legjobb női mellékszereplő kategóriájában.
„Nem tudok elképzelni rosszabbat annál, mikor egy szülőnek a gyermekét kell eltemetnie“ – mondta a díj átvételét követően Bandor Éva. A színművész Prikler Mátyás Hatalom című filmjében való alakításáért kapta az elismerést Mária karakterének megformálásáért – az édesanyáért, akinek gyermeke egy politikusoknak rendezett vadászbaleset áldozata lesz. „A forgatás alatt szüntelenül Jana Kuciakovára és Zlatica Kušnírovára gondoltam. Ezt a díjat nekik is ajánlom” – fogalmazott Bandor Éva a köszönőbeszédében.
A Komáromi Napok keretén belül, héfőn egyébként Bandor Éva csillagot is kap: ő lesz a negyedik olyan Komáromhoz kötődő színész és filmes, akinek a nevét márványcsillagon örökítik meg a helyi Tatra mozi előtt.
A legjobb női mellékszereplő kategóriájának Kerekes Vica is jelöltje volt, aki a Mariana Čengel Solčanská rendezésében készült Slúžka (Szolgálólány) című történelmi drámában játszott. Mokos Attilát, aki tavaly a legjobb férfi főszereplőnek és a legjobb férfi mellékszereplőnek járó díjat is bezsebelte, szintén Prikler Mátyás filmjében való alakításáért jelölték a legjob férfi mellékszereplő kategóriájában, ahol Bandor Éva párját, Pétert, az apa karakterét játszotta.
A legjobb játékfilm kategóriájában Jonáš Karásek rendezése, az Invalid (Rokkant) című fekete komédia nyert, amely összesen hét díjat zsebelt be. Legnagyobb riválisa, a szintén 13 jelölést begyűjtő Szolgálólány négy díjat vihetett haza. A legjobb animációs film kategóriájában a Tonko, Slávka a kúzelné svetlo (Tonko, Slávka és a varázsfény) című mese nyert, míg a legjobb dokumentumfilm kategóriájának nyertese a Marek Šulík rendezésében készült Emília lett, mely a legendás szlovák színésznő, Emília Vášáryová életébe enged bepilantást.
Ján Kuciak újságírót és menyasszonyát, Martina Kušnírovát 2018. február 21-én gyilkolták meg nagymácsédi családi házukban. A gyilkosság végrehajtói, Miroslav Marček és Tomáš Szabó, 25 év letöltendő börtönbüntetést kaptak, Andruskó Zoltán pedig 15 évre került börtönbe. Az állítólagos gyilkosság megrendelői elleni per még nem zárult le jogerősen.
(TASR)
Kapcsolódó cikkünk
„Nem félsz?“ – ismételte meg a kérdést. Tudta ugyan, hogy Jano olyan témákon dolgozik, amelyek nem mindenkinek tetszenek, de csak akkor gondolt bele, hogy ez veszélyes is lehet, amikor a fülébe jutottak Kočner fenyegetései. „Kezdesz te is olyan lenni, mint az anyám. Ő is folyton rémeket lát” – válaszolt Martina a barátnője kérdésére. Majd rövid hallgatás után hozzátette: „Most már más időket élünk, ma már nem gyilkolnak újságírókat.”
Ez a rövid párbeszéd 2017 novemberében zajlott le Martina Kušnírová és a barátnője között. Három hónappal később, 2018 februárjában holtan találták meg otthonukban Ján Kuciak újságírót és jegyesét, Martina Kušnírovát. 27 évesek voltak.
Amiről azt hittük, mi, tisztességes állampolgárok: hajadonok, házasok, családapák, családanyák, fiatalok, idősek, egyetemisták és nyugdíjasok, hogy a 21. század elején az Európai Unióban nem történhet meg, az megtörtént: megöltek egy újságírót, mert végezte a munkáját.
De itt nem ért véget a történet. Mert amiről a tisztességtelen polgártársaink: az alvilági alakok, a velejéig korrupt politikusok és a gátlástalan oligarchák azt hitték, hogy ebben a szelíd, békeszerető és naiv emberekkel teli országban nem történhet meg, az megtörtént: a családapák, családanyák, hajadonok, házasok, fiatalok, idősek, egyetemisták és nyugdíjasok kimentek az utcákra, hogy kifejezzék, elegük van a csaló bűnözőkből, és azt akarják, hogy Szlovákia egy tisztességes ország legyen.
Mi, szlovákiai magyarok is a tisztességes állampolgárok közé akarunk tartozni ebben az országban. És oda is tartozunk, még akkor is, ha az elkövetők között magyar emberek is voltak.
Kedves Jano és Martina!
Nem tudom, tudjátok-e, hogy nálunk a magyar nyelvben nincsenek nemek, a tisztesség szónak sincs neme. Nincs ten tisztesség, tá tisztesség vagy to tisztesség. Csak tisztesség van. Vagy nincs. Hát nem szép, hát nem szimbolikus ez: a tisztességnek nincs neme. De nincs nemzetisége sem, nincs anyanyelve vagy bőrszíne sem, nincs vallása, sőt szexuális orientációja sincs. Mert a tisztesség nem nemzetiség, nem anyanyelv, nem bőrszín, nem vallás, nem szexuális orientáció kérdése. Hanem döntésé.
Ján Kuciak emberként és újságíróként egyaránt a tisztesség mellett döntött, nem egyszer, nem kétszer, hanem folyamatosan, újra és újra. Még akkor is, amikor fenyegették, megfélemlítették, és el akarták hallgattatni. Az ország 2018 tavaszán szintén a tisztesség mellett döntött, mikor az utcára vonult: nem egyszer, nem kétszer, hanem újra és újra. Mert nem kérünk a bérgyilkosokból, közvetítőkből, oligarchákból és hamis politikusokból. Nem hagyjuk, hogy valami Alena Zsuzsovák vagy Andruskó Zoltánok beszennyezzék Komárom jó hírét és a magyar emberek becsületét.
Ezt a szöveget 2020 februárjában mondtam el – kisebb módosításokkal – Komáromban a Kuciak-gyilkosság második évfordulójára szervezett megemlékezésen. Hideg szél fújt, többször leszakította a molinót is, amit kifeszítettünk, mégis sokan összegyűltünk a megemlékezésre. Akkor mélyen hittem, hogy nem volt hiábavaló a két fiatal halála: hogy felébredt az ország lelkiismerete, és beköszöntött a változások szele. Most, négy évvel később már nem vagyok annyira biztos benne. Mert azóta újabb fordulatot vettek az események: akiket 2020-ban százezrek zavartak el a kormányból a békés tüntetéseken, azokat 2024-ben újabb százezrek hívtak vissza a hatalomhoz a szavazófülkékben. Tibor Gašpar parlamenti képviselő lett, Robert Kaliňák újra miniszter, és a kormányfőt megint – immáron negyedszer – úgy hívják, hogy Robert Fico. Azt pedig, hogy ki rendelte meg a gyilkosságot, továbbra sem tudjuk (bizonyítani).
„Emlékeztessen minket Ján Kuciak és Martina Kušnírová példája arra, hogy a tisztesség döntés kérdése. Hogy jónak lenni, jót tenni és a jó mellett kiállni a mi személyes döntésünk. Az enyém. A tiéd. Az övé. A miénk. És a döntés szabadságát soha senki és semmi nem veheti el tőlünk” – fejeztem be anno a beszédemet. Tartsunk ki – teszem hozzá ma. Ján Kuciakért. Martina Kušnírováért. Magunkért. A gyerekeinkért.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »