A Szentatya szegényekkel való találkozásának megrendítő pillanata, egyik csúcspontja volt április 29-én a Rózsák terei Árpád-házi Szent Erzsébet-templomban, amikor a találkozó végén a szendrőládi roma kórus tagjai, szép színes ruhákba öltözött asszonyok és fehér inges férfiak csodálatos énekükkel, tárt karokkal elénekelték Ferenc pápa felett a cigány áldást.
Szinte misztikus hangulat lett, mindenki megrendülten, könnyezve hallgatta az éneket, nézte a jelenetet, ahogyan a pápa odamegy hozzájuk, üdvözli őket, átveszi a ritmust, tapsol, megkocogtatja a hangszerként használt ceglédi kannát, majd miután kéri, hogy imádkozzanak érte, maga is megrendülten, könnyezve hallgatja a kórust, amelyhez Varga László kaposvári megyéspüspök is csatlakozott, együtt énekelt velük. Ferenc pápa felett a kórus tagjainak kitárt karjai áldást adtak, őrá, aki áldást hozott nekünk, a szegényeknek, az országnak.
„Teljesen extázisban vagyunk, sírtunk, amikor a Szentatyának énekeltünk” – mondták a kórus tagjai, Kökény Gábor, Rézműves Jenő, akiket sikerült egy gyors beszélgetésre megállítani a találkozó végén. Nem számítottak rá, de tudják, hogy mindig történik valami meglepetés – mondja az egyikük, mire a másikuk hozzáteszi, hogy ez Istennek a kegyelme volt.
A pápa szokott áldást adni, most pedig ők adtak áldást a pápára. „Mindig okozunk meglepetést, még a pápának is.” Meg volt beszélve, hogy mit énekeljenek, mi lesz a feladatuk, de amit a végén énekeltek, az nem volt tervbe véve. A pápának énekelték, nagy örömmel.
„És olyan örömmel csókoltam neki kezet, mintha a Jóistennek csókoltam volna kezet. A Jóisten küldte el a helytartóját, aki a szeretetet és a békét adja át nekünk, hogy mi is adjuk tovább az embertársainknak. Mi ezt csináljuk, járjuk az országot, világot, próbálunk mosolyt csalni az emberek arcára tanúságtételünkkel és a zenénkkel” – magyarázta Kökény János. Ádám János hozzátette: „Mindig sikerül, és amikor látom, hogy örülnek, tapsolnak, nevetnek, énekelnek az emberek, az nekem nagyon lélekemelő. Megérinti őket az énekem, a tanúságtételem, az Isten szava. A pápát is megérintette, éreztem, tudtam, láttam a szemén, a mosolyán, hogy nem fog anélkül eltávozni, hogy odajönne hozzánk és köszöntene minket. Fel vagyunk töltődve.”
Meghatottan mondták, ennyire megérintette őket, hogy figyel a romákra: „A szívéhez, közel állunk, a szegények és a romák. Mi mindig hátul maradunk, visszahúzódóak vagyunk, vagy kiszorítanak minket, most pedig a Jóisten így akarta”. A pápa hamarabb érkezett, ezért kimaradt egy énekük, kicsit nehezteltek is emiatt, de úgy érzik, többszörösen visszakapták, ami elveszett.
2013-ban már énekelt a szendrőládi cursillós kórus a Vatikánban Ferenc pápának, korábban pedig II. János Pálnál is volt.
*
Székely János szombathelyi megyéspüspök is örömmel hallgatta, látta a jelenetet, majd kérésünkre így foglalta össze, ami történt: „A találkozó egyik nagy fénypontja a romák éneke volt, talán azért is, mert annyira szívből jött. Ez mutatja, hogy a cigányságban mennyi kincs van, családszeretet, gyermekszeretet, nagyon mély érzések, mély hit, vidámság, ünnepelni tudás. Az egész nemzetünknek, hazánknak egy színfoltja és gazdagsága ők – nem elsősorban kihívás, hanem ajándékok ők. A Szentatya érezte, milyen nagy szívük van, odament és ahogyan megáldották őt ezzel a gyönyörű énekkel, azt éreztem, összeér a szívük.”
Szerző: Thullner Zsuzsanna
Fotó: Lambert Attila (csoportkép)
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
