A legfiatalabbaknak James Bond nevére talán az acélkemény arcvonásokkal felvértezett Daniel Craig ugrik be először, az idősebb generációk tagjainak azonban minden bizonnyal Sean Connery jelenik meg lelki szemeik előtt. Az ízig-vérig skót hazafi, akit túlzott hazaszeretete miatt a pletykák szerint az első körben Erzsébet királynő nem akart lovaggá ütni, a mai napon, 90 éves korában elhunyt.
Thomas Sean Connery 1930. augusztus 25-én született a skóciai Edinburgh városában. Egyszerű munkáscsalád sarjaként cseperedett, édesanyja takarítással, míg apja fuvarozással kereste meg a napi betevőt. A négytagú család nem bővelkedett a pénzben; az ifjú Sean az általános iskolai tanulmányai helyett inkább dolgozott és mindenféle alkalmi munkákkal egészítette ki a család jövedelmét. A nem éppen túlképzett ifjú a Brit Királyi Haditengerészetnél próbált karriert építeni, ahonnan három év szolgálat után gyomorfekélye miatt leszerelték.
Hazatérve Edinburghba, a 19 éves Connery kőműves munkákból, koporsópolírozásból, no meg modellkedésből tartotta fenn magát. Bár nem született tehetős családba, a Teremtő jó fizikummal és sármmal áldotta meg, amelyekre a testépítéssel is rásegített. A bodybuilding olyannyira magával ragadta, hogy a 1950-es Mr. Universe versenyen bronzérmet szerzett.
A testépítés mellett a másik szerelme a futball volt. Az egyik helyi edinburghi klubban játszó 23 éves Conneryre felfigyelt a Manchester United menedzsere, Matt Busby és szerződést ajánlott neki. Connery, aki ekkor már megcsillantotta művészi vénáját is, mert a modellkedés mellett színházi statiszta szerepekben és egy kórusban is kipróbálta magát, végül nemet mondott az ajánlatra.
Később így indokolta a döntését: „Tudtam, hogy egy profi futballista 30 évesen már nem lehet a csúcson, és én akkor már 23 voltam. Úgy határoztam, hogy inkább színész leszek, és ez életem egyik legjobb döntése volt.”
Az 1950-es években jobbára epizódszerepeket kapott, majd 1958-ban a „Másik idő, másik hely” című filmben Lana Turner oldalán tűnt fel. Karrierje 1962-től kezdett felfelé ívelni, amikor megkapta a „Dr. No” című film címszerepét. A filmben a Connery által megformált 007-es titkosügynöktől, James Bondtól mindenki padlót fogott, a mozi hatalmas siker lett, így Bond, azaz Connery, a hatvanas évek folyamán még négyszer is visszatért a filmvászonra.
Az „Oroszországból szeretettel” (1963), a „Goldfinger” (1964), a „Tűzgolyó”(1965), és a „Csak kétszer élsz” (1967) után az 1971-es „Gyémántok az örökkévalóságnak” zárta a James Bond filmek első sorozatát, természetesen Sean Conneryvel a főszerepben. Első körben egyébként Cary Grantnek szánták a szerepet, de Grant visszadobta, mert úgy vélte, már túl idős ahhoz, hogy eljátssza a 007-es ügynököt.
A hetvenes években a titkosügynök pihent, és csak 1983-ban tért vissza újra. A „Sohase mondd, hogy soha” című filmben Sean Connery már a nyugdíjazás előtt járó Bondot alakítja, aki – nyugdíj és ráncok ide vagy oda – sikerrel hódította meg a filmvásznon az isteni szépségű Kim Basingert, miközben a rosszfiúknak sem kegyelmezett. 1986-ban egy újabb ikonikus mozi, az akció-fantasy műfajba sorolható „Hegylakó” következett, amelyben Sean Connery és Christopher Lambert elpusztíthatatlan, halhatatlan párosa lenyűgözte a nagyérdeműt. A fantasy világa után egy gengszterfilm, a Brian De Palma rendezte „Aki legyőzte Al Caponét” következett 1987-ben. Connery a filmben egy sokat tapasztalt zsarut alakított, és ezt olyan pazarul csinálta, hogy alakításáért megkapta a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat, és bezsebelte a Golden Globe-díjat is.
1999-ben
A kilencvenes éveket színész egy szovjet tengeralattjáró kapitány szerepével nyitotta a „Vadászat a Vörös Októberre” című filmben. Majd újra megcsillant a remény, hogy az idősödő, de jó kondiban lévő skót még egyszer belebújik James Bond elegáns fekete öltönyébe, de Steven Spielberg, aki szeretett volna egy 007-es filmet is rendezni, végül nem kapta meg a jogokat.
Spielberg azonban nem csüggedt, előhúzott egy másik ütőkártyát, és rögvest szerződtette Conneryt Harrison Ford mellé, aki így eljátszhatta a legendás kalandor régészprofesszor, India Jones apját az 1989-ben bemutatott „Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag” című filmben. A habókos, kissé szórakozott öregúr megformálása igazi jutalomjáték volt Connery számára, akinek a szerep egy Golden Globe-jelölést hozott. A hatvanas éveiben járó színész 1996-ban utoljára jelent meg a filmvásznon brit ügynökként Michael Bay nagy iramú, harci jelenetekben dúskáló akciófilmjében, „A sziklában”.
Hetvenhárom éves korában az elnyűhetetlen Sean Connery bejelentette, hogy „A szövetség” című filmben fog utoljára feltűnni a filmvásznon. A színész úgy döntött, hogy idejét inkább a családjának szenteli, és visszavonult a Bahamákra második feleségével, Micheline Roquebrune festőnővel.
Az Oscar, a Golden Globe és a BAFTA (Brit Film és Televíziós Akadémia) díjak mellé a színész 2000-ben egy újabb rangos elismeréssel, mégpedig egy lovagi címmel gazdagodott. Conneryt ugyanis II. Erzsébet brit királyné lovaggá ütötte filmes életművéért. A rossz nyelvek szerint a művész már 1998-ban is viselhette volna a lovagi címet, ha nem támogatja olyan vehemensen a függetlenségpárti Skót Nemzeti Pártot.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
