Meghalt Jeanne Moreau francia színésznő

Meghalt Jeanne Moreau francia színésznő

PÁRIZS. Meghalt Jeanne Moreau színésznõ, a francia filmmûvészet kiemelkedõ alakja, a francia Mûvészeti Akadémia elsõ nõi tagja.

A 89 éves filmlegendát hétfõ reggel találta holtan párizsi lakásában a takarítónõje – értesült a Closer címû francia társasági magazin, amelynek hírét a mûvész ügynöke is megerõsítette.   

Több mint 150 filmjében Jeanne Moreau együtt dolgozott gyakorlatilag a világ összes nagy rendezõjével Theodorosz Angelopulosztól Michelangelo Antonionin és Orson Wellesen át Wim Wendersig, Rainer Werner Fassbinderig és Francois Ozonig.   

A francia filmes újhullám múzsájának számított, Francois Truffaut-val forgatta egyik legjobb filmjét, a Jules és Jimet. Hatvanöt éves pályafutása során ugyanúgy játszott végzet asszonyát, mint királynõt, tanítónõt vagy gengszternõt. Leghíresebb filmjei közé tartozik a Veszedelmes viszonyok (1959) és a Moderato Cantabile (1960). Egy mondás szerint a francia filmben Brigitte Bardot volt a szex, Catherine Deneuve az elegancia, Jeanne Moreau pedig az intellektuális nõiesség.

A filmes pályához angol táncosnõ anyjától kapott kedvet, de ehhez le kellett küzdenie montmartre-i vendéglõs apjának ellenállását. Még húszéves sem volt, amikor – máig legfiatalabbként – a klasszikus stílus fellegárának számító Comédie Francaise tagja lett, onnan Vilar színházába igazolt, ahol Gérard Philipe-pel is játszhatott. Filmes karrierjét Louis Malle rendezõ indította el 1957-ben, amikor ráosztotta a Felvonó a vérpadra címû film fõszerepét, az országos ismertséget Malle következõ filmje, a Szeretõk hozta meg számára. Ezután Roger Vadim rendezte a jelen idõbe helyezett Veszedelmes viszonyokban, s a kritika egyedül õt dicsérte, 1960-ban a Moderato cantabile címû filmért megkapta a cannes-i filmfesztivál legjobb nõi alakítás díját.

Hírdetés

Színészi erejét Antonioni Éjszakájában és Truffaut Jules és Jimjében mutathatta meg, az elõbbiben apró rezdülésekkel, finom jelzésekkel fejezte ki egy házasság végsõ kiüresedését. Truffaut filmje a francia újhullám szimbolikus darabja, a nem klasszikus baráti, szerelmi hármasban nemcsak érzékenységet, hanem játékosságot és humort is sugárzott. A következõ években rendezte õt Tony Richardson (Mademoiselle), Malle (a Viva Maria címû sztárparádéban Brigitte Bardot volt partnere), Orson Welles (aki a világ legnagyobb színésznõjének nevezte), Luís Bunuel (Egy szobalány naplója), Elia Kazan (Az utolsó filmcézár), Fassbinder (Querelle) és Win Wenders (A világ végéig). Utoljára 2007-ben állt a felvevõgép elé.

A nõi témák iránt mindig vonzódó Moreau megpróbálkozott a rendezéssel is, bár önmagát mindvégig csak kísérletezõnek tartotta. 1975-ben Fény címmel készített filmet négy színésznõrõl, az egyik fõszerepet õ alakította, 1980-ban forgatta az önéletrajzi ihletésû A kamaszlányt és rendezett operát is. Élete során számos íróval kötött barátságot, s maga is megírta önéletrajzát.

A szakmájában és a magánéletben is szigorú és következetes Moreau az egyetlen színésznõ, aki kétszer (1975-ben és 1995-ben) is elnökölt a cannes-i filmfesztiválon, 1986-tól 1988-ig a Francia Filmmûvészeti Akadémia elnöke volt. 1991-ben a Becsületrend tisztjévé avatták, 1995-ben megkapta a César-díjat, a francia filmmûvészet legrangosabb kitüntetését, 1997-ben az Európai Filmakadémia életmûdíját, 2001-ben a Francia Mûvészeti Akadémia elsõ nõi tagjává választották.

Háromszor ment férjhez és háromszor vált el, egy gyermeke született. Még a 70-hez közel is az egyik rangos filmes magazin a száz legszexisebb filmsztár közé választotta, Párizsban mozi viseli nevét.


Forrás:hirek.sk
Tovább a cikkre »