A Gömör-Kishonti Múzeum gyűjteményalapjának megkerülhetetlen részét képezik az állattan csoportjába tartozó gyűjteményi tárgyak. „A hónap műtárgya“ elnevezésű program keretében a múzeum idén januárban a meggyvágó dermoplasztikus preparátumát mutatta be a nagyközönségnek.
Mint a sajtóközleményből megtudtuk, ezen preparátum 2021-ben vált a múzeum gyűjteményalapjának részévé. Az intézmény állandó honismereti kiállításának egyik termében volt megtekinthető.
„Annak ellenére is, hogy a meggyvágó Szlovákia területének jelentős részén elterjedt, a kevésbé ismert madárfajok közé tartozik. Alacsonyabb és közepesebb tengerszint feletti magassággal bíró régiókban fészkel, általában világos, lomblevelű vagy tűlevelű erdőkben. Néha nagyobb parkokban, kertekben, gyümölcsösökben is fészket rak” – nyilatkozta Monika Gálffyová, a Gömör-Kishonti Múzeum biológusa.
Mint kifejtette, a meggyvágók viszonylag nagyok és gömbölydedek. Legjellemzőbb azonosítójuk a nagy és erős, kúpos csőrük. Repülés közben rövid farkukról és szárnyuk fehér csíkjáról is felismerhetjük őket. A nőstények színezete kevésbé kontrasztos, visszafogottabb, mint a hímeké. Énekük nem feltűnő, nem nevezhető harsánynak. A fészkelési időszakban főként állati táplálékkal – rovarokkal, pókokkal és más gerinctelenekkel – táplálkoznak. A fészkelés után azonban a növényi komponens kezd eluralkodni étrendjükön – pépes gyümölcsök, csírák, majd később fák és gyógynövények magvai. Hatalmas csőrükkel akár 30–45 kg-os nyomást is képesek kifejteni, s így még a cseresznye és szilva magját is meg tudják repeszteni. E madárpopuláció egyedei túlnyomórészt Nyugat- és Dél-Európában telelnek, egyes példányok azonban mifelénk is előfordulnak télen. Ebben az időszakban legkönnyebben az etetőknél figyelhetjük meg őket, ahová gyakran ellátogatnak. Itt előszeretettel fogyasztanak napraforgómagot vagy diót.
Hozzátette, az ilyen ütközések, leggyakrabban az ablakokba vagy más üvegfelületekbe való csapódások (például a buszmegállókban), a madarak pusztulásának igen gyakori okai a településeken. Az üvegfelületek veszélyt jelentenek, hiszen vagy teljesen átlátszóak, vagy pedig visszaverik a környező táj képét, a madarak így nem vehetik észre az akadályt, s az ütközés következtében elpusztulnak. Módunkban áll azonban megakadályozni az ehhez hasonló tragédiákat, ha egymástól 15 cm-es távolságokban levonókat ragasztunk avagy különböző ábrákat festünk az ilyen üvegfelületek felszínére (további információk a www.vtaky.sk oldalon).
(A Gömör-Kishonti Múzeum sajtóközleménye / HE, Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
