A hét elején megérkezett az ENSZ csaknem 4000 oldalas klímajelentése, amely a korábbi, 2014-es verziónál is vészjóslóbb következtetésre jutott. A politikusok egy része „figyelmeztető vörös jelzésként” jellemezte, a helyzet azonban az, hogy épp a politika maradt meg az ígérgetések szintjén, ha klímaváltozásról van. A több száz regionális és országos kutatási anyagot összefogó IPCC-jelentés szerint néhány éven belül igen barátságtalan hellyé válhat a világ. Az elmúlt években tapasztalt szélsőséges időjárás csak ízelítő volt.
Tornádó Csehországban és Szlovákiában, súlyos aszály az alföldeken, heves viharok és súlyos jégkárok, megfékezhetetlen erdőtüzek Görögországban és Oroszországban, az örök jég fogságából kitörő metántárnák, hirtelen érkező brutális áradások és pusztító ciklonok Nyugat-Európában.
Mindez csak néhány példa az elmúlt pár évből, amely egyértelműen mutatja, hogy a Föld éghajlata valóban változásnak indult. Az ICPP jelentése számszerűsítette, hogy mekkora mértékben felelős ezért az emberi tevékenység. A helyzet lesújtó, bár nem meglepő. Az iparosodás előtti szinthez képest a Föld globális felszíni átlaghőmérséklete 1,1 fokkal lett magasabb. Ebből mindössze 0,1 fokért felelős a természetes éghajlatváltozás, az emberiség viszont 1,07 Celsius-fokot emelt a világ hőmérsékletén, és a trend gyorsuló-emelkedő.
Mindezt úgy, hogy a globális hűtőhatást gyakorló aeroszolok 0-0,8 fokot mérsékelhettek az emberiség okozta hatáson.
Öt év alatt elporladt a párizsi klímacél
A dokumentum szerint a 2020-as éve második felére a globális hőemelkedés 1,5 fokra hízik. A helyzet azért is aggasztó, mert a klíma nem úgy működik, mint egy gép, amelynél a kikapcsoló gombbal leáll a folyamat. Ha most egyik napról a másikra sikerülne is drasztikusan visszafogni a károsanyag-kibocsátást, a felmelegedés az évszázad közepéig folytatódna. Az üvegházhatású gázoknak ugyanis van egyfajta öngerjesztő hatása a klímára, ami csak idővel hagy alább.
Nyilván mindenki emlékszik a járvány előtti nagy davosi világgazdasági konferenciára, amikor a világ vezető politikai és gazdasági elitje a klímaváltozást tette meg szónoklatai vezérgondolatává, miközben brutális emisszióval rendelkező magánrepülőgépek hadával érkeztek a svájci városba, hogy ott tekintélyes ökológiai lábnyomot hagyva „tárgyaljanak” luxuskörülmények között.
Nem csoda, hogy gyakorlatilag öt év alatt sikerült bebukni a nagy médiavisszhang mellett beígért és felvállalt klímacélt (párizsi klímacél). Az egyre szélsőségesebb időjárási jelenségeket generáló globális hőmérséklet-emelkedés 2050-re elérheti a 2 fokot, az évszázad végére pedig a 3,3-3,7 fokot. Mit jelent ez?
Szélsőségek világa
A hőmérsékleti emelkedés gyakorlatilag az éghajlati egyensúly hiányát jelenti, tele különös paradoxonokkal. Idén hosszú nyúlt Közép-Európában a tél, miközben az orosz sarkkörön 30 fokos kánikulától fájt szó szerint a lakosság feje. Az egyensúlytalanság pedig szélsőséges jelenségeket idéz elő, hőhullámokat, aszályt, erős szél által terjesztett tűzvészeket, brutális jégveréssel kísért zivatarokat, hirtelen érkező áradásokat és ezek kombinációját.
A nem kirívó eseteket nehéz tetten érni a mindennapokban, de elég, ha arra gondolunk, hogy a hosszúra nyúlt hideg májusi időjárás csapadéka meg sem kottyant a földnek, és Szlovákia déli járásaiban csapadékdeficites maradt a talaj. Tehát a 2020-ban kirobbant aszály (amely csak a koronavírus miatt szorult ki a főhírekből) még tart.
A szokatlan időjárási jelenségek a globális hőmérséklettel (és az egyensúly hiánya miatt) egyre szélsőségesebb formát öltenek. Ezzel párhuzamosan folytatódik óceánok felmelegedése, a gleccserek és a jégsapkák olvadása. Az óceánok felmelegedését sem pusztán vízhőmérsékleti változásként kell érteni. A hőmérséklet megbomlásával sok helyen indul savasodásnak az óceán vize. Felveszik a légkörben lévő szén-dioxidot, amely megbontja a víz pH-értékét.
Az élőlények ehhez nem tudnak alkalmazkodni, és vagy élhetőbb helyre mennek a savasodás helyszínétől, vagy elpusztulnak. A természet láncolata azonban sérül. A tengeri élővilág és a tápláléklánc egyik sarokköve a planktonok is veszélybe kerülhetnek, márpedig ezek az apró rákok a legfontosabb táplálékai az óceán halainak. Nincs elég plankton, nem lesz elég hal, a tenger halhozamának csökkenése pedig a világ legnépesebb részét, a délkelet-ázsiai régiót fenyegetheti éhínséggel.
Az ICPP jelentése szerint másfél fokos globális hőmérsékletváltozás nagyjából két fokkal növeli világátlagban a hőérzetet, 2,4 szeresére emeli az elsivatagosodás mértékét, 1,5-szörösére a felhőszakadások előfordulását, miközben öt százalékkal csökkenti a téli hómennyiséget (globális átlagban). A legszembetűnőbb adat viszont az, hogy ez a másfél fok 10 százalékkal növeli a trópusi viharok előfordulását.
Az évszázad közepére (vagy egy-másfél évtizeddel korábbra) jósolt 2 fokos globális hőemelkedés az elsivatagosodást már 3,1-szeresére növeli, a havazás mértéke 9 százalékkal esne vissza, a trópusi viharok előfordulása pedig 13 százalékkal emelkedne meg. Négy foknál a harmadával több trópusi vihar fordulna elő a világban, mint ma, és természetesen nem csak ott, ahol normális esetben megjelennének.
Már az is jó hír, ha lassítunk a folyamaton
Az IPCC jelentése szerint van „jó hír” is, ami azonban így sem jelenti az eredeti állapothoz való visszatérést. A szakértők azt írják, hogy ha sikerülne 2050-re bevezetni a karbonsemleges gazdaságot és jelentős szén-dioxid mennyiséget kivonni a légkörből, akkor húsz évvel később a globális átlaghőmérsékletet 1,5 fokra lehetne visszaszorítani.
Szép célok, ám azok, akiknél a döntés van, megmaradtak a szavaknál és a be nem váltott ígéreteknél. Az ICPP jelentése ezt nem így fogalmazza meg, de helyzet az, hogy a klímaváltozás ugyan megkapja az őt megillető politikai PR-t, de a megvalósításnál sajnos csak azok a vállalások kapnak szerepet, amelyek épp találkoznak a politikai vagy gazdasági érdekekkel.
Néhány évvel ezelőtt a franciák azért kampányoltak olyan erőteljesen az amazóniai őserdőkért, mert fogást kerestek a Dél-amerikai Közös Piac (Mercosur) és az Európai Unió készülő szabadkereskedelmi egyezményén, mert az veszélyeztette a francia gazdák pozícióját az európai piacon. De például az elektromos autózás technológiája is elérhető már vagy száz éve, mégis csak azután kezdték el támogatni a váltást, hogy telítődött a globális autópiac és túl drágává vált az emberi munka a gyártásban (az elektromos autók gyártása kevesebb emberi munkaerőt igényel).
A példákat folytathatnánk a kőolajkészletek közelgő kimerülésétől a különböző új technológiák mögötti lobbitevékenységén keresztül az afrikai kontinens erőforrásaiért folyó harcig. A lényeg ugyanaz: a sajtó előtt tett kijelentéseket igen, de a döntéseket már nem a klímaváltozás vészjósló jelei motiválják.
Beszédes az is, hogy miközben a klímacélok teljesítéséhez már nem szabadna új fosszilis energiaforrásokra épülő projektekbe kezdeni, a 2020-as világjárvány idején tapasztalt visszaesést követően újra meredek emelkedésbe kezdett a kőolaj-, a szén- és a földgáz felhasználása – vélhetően ez lesz az ágazat utolsó nagy boomja.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
