Sajátos történet: amikor az ember belátást kap a „konyhába”, miközben nem lenne joga ott lennie.
2002-ben éppen munkajog vizsgán vagyok – mellesleg talán a legunalmasabb tárgy az egész jogi karon -, amikor akaratlanul hallom, hogy a két vizsgáztató egymás között beszéli meg mi lesz a KDNP sorsa. Nem mondom a nevüket az egyikük aztán a KDNP másodvonalában szerepelt, sose ért el fontos pozíciót, a másik még lejjebb szinten volt, de láthatóan mindketten a párt valamiféle belső agytrösztjéhez tartoztak, s éppen a vizsgáztatás szüneteit éreztek megfelelő pillanatnak a pártügyek megbeszélésére.
Sokfelől tapasztaltam: a nagy döntések jellemzően így születnek, nem a hivatalos vezetőségben, nem a szervezeti egységekben, hanem belső informális körökben, s sokszor a döntést ilyen szakértői szinten csinálják meg, a hivatalos vezetés jellemzően csak rábólint vagy éppen nemet mond a kidolgozott döntésjaslatra.
Mindenhol ezt tapasztaltam. Voltam civil szervezet vezetőségi tagja és folyamatosan ezt láttam, de ismeretségeim réven ezt tudom a kommunizmusbeli pártdöntésekről is. S amikor én voltam egyszer vezető az egyik magyarországi egyházban, pont ugyanez zajlott, sőt a legkeményebb helyzetekben a döntéseket nemhogy a belső szerv hozta, hanem egy ember, én – már az ókori rómaiak tudták, van amikor diktátor kell, s nincs idő köztársaságot meg tanácskozást játszani.
Hát, itt is ezt láthattam.
A KDNP elég sajátos képződmény. Azon kevés magyar pártok egyike, mely bár összeomlott, mégis feltámadt. Persze a feltámadás formális lett, a KDNP ma se önálló párt, de a többi sorstársa még formálisan se maradt meg, ma már semmi Kisgazdapárt, MDF, SZDSZ nincs, s nem kell sokat várni, hogy az MSZP is oda kerüljön melléjük. Hamarosan az egyetlen megmaradt rendszerváltozáskori párt a Fidesz lesz.
A KDNP ugyanis az 1994-1998 parlamenti ciklusban de facto kettészakadt. Egy rész az MDF mellé állt, másik rész pedig független akart maradni.
Ekkor volt a Fidesz jobboldalra való átmenetének időszaka. A korábbi jobboldal a kérdésben erősen megosztott volt, egy rész elfogadta a Fideszt, más rész meg a Fideszt idegen elemként kezelte. A tagság – jobban mondva: a jobboldali szavazótábor keménymagja – erősen a Fidesz ellen volt, erősebben, mint a vezetőség. Jól emlékszem még 1998 elejéről egy ilyen gyűlésre Zsámbékon, melyen magam is jelen voltam hallgatóként, ahol a jobbos közönség simán leliberálisozta Orbánt.
A KDNP függetlenista szárnya ezt akarta kihasználni tulajdonképpen, a Fidesz ellen lépett. Csakhát a jobboldali pártok vezetése már a másik irányban döntött: szövetkeztek a Fidesszel. Ami el is vezetett az első Fidesz-kormány megalakulásához 1998-ban.
Közben ez a KDNP-rész átvette a párt vezetését 1996-ban. De a dolog jogilag problémás volt, többéves bírósági hercehurca kezdődött, ez egészen 2002-ig tartott.
A „függetlenisták” vezetője Giczy György volt, aki tulajdonképpen csak rossz időben volt jó helyen. Ő ugyanis már akkor a MIÉP mellé állt nyíltan, amikor ez még tabu volt az egységes jobboldalt szervező Orbán számára. S ezt a nyugatiak se fogadták el, a KDNP-t kizárták akkor az Európai Néppártból (csak 2002-ben lett visszaengedve, ha jól emlékszem).
Én egyébként jártam egyszer KDNP-s nyitott taggyűlésen, ahová a párttagok mellett meghívott tagjelöltek is elmehettek (én is az voltam, bár aztán sose léptem be), ez 1999-ben volt Budakeszin, a művelődési házban. Tulajdonképpen a mondanivaló ugyanaz volt, mint a MIÉP-ben, csak értelmiségibb módon és zsidózás nélkül, meg udvariasan lenézően beszéltek Csurkáról és vallásáról. Ma már viccesen hangzik, de volt egy ilyen sajátos helyzet akkor, hogy a MIÉP-ben a reformátusok tengtek túl, míg a KDNP-ben a katolikusok – ez persze számomra pont jó volt, engem mint ortodoxot így egyik tábor se tekintett „gyanús alaknak”.
Közben a másik KDNP-szárny képviselői beléptek az MDF-be, majd a Fideszbe. Közben megcsinálták az ellen-KDNP-t is MKDSZ – Magyar Kereszténydemokrata Szövetség – néven S végül 2002 végén a bíróság nekik adott jogerősen igazat. Ekkor az MKDSZ egyszerűen átvette az KDNP-t, Semjén lett de facto az új vezető, ő volt a leginkább Fidesz-közeli az MKDSZ vezetésében.
Hivatalosan még a már aggastyán Varga László lett a párt elnöke, az akkor már 91 éves Varga a valóságban inkább tiszteletbeli elnök lett, kora miatt nem igazán csinált semmit – de személye fontos volt, egyrészt 1944-ben ellenezte a német megszállást, azaz így kiváló „antifasiszta” renoméja volt, másrészt az utolsó ember volt a KDNP-ben, aki még 1949 előtt is parlamenti képviselő volt. A gyakorlatban a pártot annak alelnöke vezette, azaz Semjén Zsolt, aki aztán hivatalosan is pártelnök lett Varga 2003-as halála után.
Az én vizsgám ebben az időszakban volt, már megvolt a döntés Giczy ellenében. S hallom a vizsgáztatók beszélgetését, abban az „ez a Zsolti gyerek jó lesz” mondatot. Persze, Semjén akkor 40 éves volt, azaz tényleg gyerek a pártvezetéshez képest, Vargának az unokája lehetett volna.
Én meg erre felemelten fejelmet, a tanárok észrevették, s onnantól abba is hagyták a pártügyek további megvitatását.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
