Most olvasom a hírt, Bugár Béla belép az újjáalakult Most-Hídba. Ezzel kapcsolatban eszembe jutott néhány gondolat.
2020. augusztus 20-án három párt-féleség aláírt egy nyilatkozatot, melyben rögzítették: egy magyar pártot kívánnak létrehozni, s ezzel vágnának neki a 2024-es választásoknak.
Nem szeretném mélyrehatóan elemezni az azóta eltelt időszakot, de mondhat bárki bármit, a legtöbbet a Magyar Közösség Pártja, azaz az MKP vesztett az egyezségen. S nem a vezetőség vagy a tagság, hanem a szavazók, hiszen feladta a nevét, az identitását, a struktúrái és a működési elveinek egy részét, s a párt megalakulása óta SEMMIT nem hallottunk arról, hogy az mit akar tenni a felvidéki magyarságért, mert ha valami fontos volt az egyik platformnak, a másik hisztizett, s fordítva.
De egyeseknek Ukrajna és a háború feltétel nélküli támogatása fontosabb volt a felvidéki magyar érdeknél.
Ez akár rendben is lehet, csak akkor Rigó és Sólymos írhatott volna a Progresszív Szlovákiában lévő barátainak, vagy a Hlasosoknak, s kérhetett volna pár befutó helyet maguknak, nem kellett volna emiatt – ráadásul Gyimesi Gyurival takarózva – a platform egész tagságát átverni, rászedni, s megszegetni az ígéretüket, s lelépni Dzurinda hóna alá demokráciát tanulni, akivel, mint kiderült, hónapok óta tárgyaltak – az őszinte magyar politizálás jegyében. Ja, nem…
Ahogy Kossuth mondja egyetlen fennmaradt hangfelvételén, melyet az aradi vértanúk emlékművének avatása alkalmából vettek fel -, a világ bírája a törtélem – (és a felvidéki választók) – fognak majd erre a felelni.
S, hogy árulózzunk-e?
Reméljük, hogy a nálam fiatalabb generáció tagjainak – akik nem hogy nem vettek részt a felvidéki magyar politika megosztási játszmáiban (mi sem vettünk), de már a két külön párt (MKP vs. Most-Híd) sárdobálásáról szóló években sem (mi ebben még részt vettünk) esélyük lesz arra, hogy konstruktív kritikát megfogalmazva, sértődés nélkül, árulást és megfutamodást mellőzve, de ami a legfontosabb: a felvidéki magyarságért kimondott ígéreteket betartva dolgozhassanak együtt egy jobb Felvidékért.
Csak jelzem, hogy Rigó, Sólymos, Bugár és a többiek most pont ettől a generációtól vette el a lehetőséget.
Vagy ki tudja: lehet, pont ezzel teremtik meg ennek lehetőségét. Azzal, hogy oda kerülnek, ahova valók. A baráti hangnem miatt nem írom most le, hogy milyen gödörbe…
Elárulom, hogy mielőtt elkezdtem írni ezt a cikket, egy kis dühöt és csalódottságot éreztem. De most már nyugalmat. Összenő, ami összetartozik. Mi pedig tesszük tovább a dolgunkat.
Mert ahogy Eperjes Károly is mondta vasárnap Somorján:
„Ha Isten velünk, ki ellenünk?”
A szerző a Szövetség párt önkormányzati képviselője Somorján.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
