Mint az ukrán és a nyugati hírszerző irodáktól mindannyian tudjuk, a geronto-, pedo-, zoo-, és minden más egyéb –fil, ugyanakkor sclerosisban és szifiliszben szenvedő, infarktus által gyötört, félig béna, félig vak, ámde csak negyedrészben koronavírusos Putyin holnap, a győzelem napján le fogja dobni az atomot. Szóval nagy nap ez a mai. Hiszen könnyen lehet, hogy az utolsó.***
Mindenekelőtt szeretnék hálát mondani a Teremtőnek, hogy ily’ korba születhettem. Nem mindennapi ugyanis, hogy a Németország felett győzelmet arató poszt-szovjet állam újra a németekkel áll hadban. Illetve nem, de mégis. Persze mégse, de akkor is. Na, értjük, ugye?
Az is hatalmas örömmel tölt el, hogy a népek nagy olvasztótégelyében mostanság nem csupán a nemzetek keverednek, hanem azok az izmusok is, melyek mentén, vagy melyek ellen egykoron síkra szálltunk. Elég, ha csak abba gondolunk bele, hogy a volt kommunisták most egy volt kommunista utódállamot támadtak meg, amely utódállamban annyi a náci, mint Jobbik közgyűlésen a hangmagyar.
Közbevetésként jegyzem meg: jártam Ukrajnában többször is. Helyesebben mondva Kárpátalján, ami kicsit mindig is orvosi lónak számított, hiszen a nagyszámú orosz kisebbség mellett régebben a magyarok, a ruszinok és a cigányok is képviseltetni tudták valamelyest magukat.
Ez persze már a múlté. A ruszinok két részre szakadtak, úgymint oroszpártiak és ukránpártiak. A magyarok meg… nos, próbálnak valahogy túlélni egy olyan országban, ahol az Azov, és megannyi más paramilitarista szervezet képében nyíltan fasiszta nézeteket vallók ábrándozhatnak magyar csecsemők falhoz csapásáról, s más hasonlókról, miközben a Sztálin-, de még a Lenin-kultusznak is akkora nagyszámú követőtábora van, hogy az ember azt hinné, itt még mindig javában vívják a nagy honvédő háborút.
(Mindehhez annyi kiegészítés dukál, hogy hála az ész nélküli fegyverosztogatásnak, mostanra a paramilitarista szervezetek tagjai se airsoft, vagy paintball utánzatokkal a kezükben bohóckodnak egy lelakott gyárudvar alkotta képzeletbeli harcmezőn.)
A kárpátaljai romákkal kapcsolatban meg csak annyit: Ukrajna kisebbségi politikáját talán a velük való bánásmód példázza a legjobban. Beregszászon például kitelepítették őket a város külső részére, aztán embermagas téglafalat emeltek köréjük, melynek mentén békeidőben is gépfegyveres katonák járőröznek.
***
Hát ilyen kommunista-náci náci-kommunista miliőben dobja le holnap Putyin az atomot. Már legalábbis meg nem erősített, de annál egybehangzóbb hírforrások szerint.
A nagy kérdés az, hogy hova?
Mert dönthet akár úgy is, hogy a nagy lemming módszert alkalmazva egyenesen a Vörös téren durrant egy hatalmasat, megmutatva, hogy Vlagyimirt egyedül csak Vlagyimir győzheti le.
Nyilván ezzel egyidőben minden jelentősebb olajkútnál is atomrobbanások lesznek majd, egyrészt elégetve a hajtógázt, másrészt berobbantva magát a földet, harmadrészt jó időre sugárszennyezetté téve a fosszilis lelőhelyeket.
De határozhat akképpen is, hogy máshova dobja. Vagy egyszerűen telepít egy bug-ot a vezérlőrendszerve, és a piros gomb megnyomása után a rakéták olyan random célpontokba csapódnak be, mint mondjuk Helsinki, Vatikán, Negev-sivatag, Kiskunlacháza. És természetesen lesz egy, ami a Holdba, aminek az árnyékos felén náci támaszpont van, kissé eltérítve azt pályájáról, minek következtében hatalmas áradások lesznek szerte a Földön, és ezen már a szenilis Bruce Willis se tud majd segíteni.
Pláne, ha az atomtöltetű támadórakéták egyenesen az USA-t, mi több, Hollywoodot támadják! Akár oktató célzattal is, hátha így az amerikai filmgyártás hitelesebb katasztrófafilmeket tud majd készíteni a Plutónium (vagy mi?) felezési idejének lejárta után.
***
Az egész szépséghibája csupán annyi, hogy Putyin már réges rég ledobta az atomot. Vagy, ha úgy tetszik, mi magunk kértünk néhány töltetet tőle, hogy a kellő időben magunkra robbantsuk Európa egész gazdaságát.
Mert az valahogy nem igazán dübörög. Egymásután zárnak be, vagy dolgoznak csökkentett kapacitással az ipari gáz- és olajfelhasználó gyárak, válnak kihalttá a túlságosan nagyra méretezett plázák, miközben szép lassan hiánycikk lesz minden, ami búzából, árpából, kukoricából vagy napraforgóból készül.
Szóval a robbanás megtörtént. Nem szólt nagyot, amolyan füstölgő kis akármicsodának tűnt kezdetben, amit majd lehet orvosolni mindenféle gazdasági hókuszpókuszokkal. S ez az álláspont a legtöbb helyen a mai napig tartja magát. Legyen embargó, ne adjunk nekik semmit, de ne is vegyük tőlük az iparunk működésének folytonossága szempontjából nélkülözhetetlen fűtőanyagot.
A legcsodálatosabb, hogy a minden szektorban tapasztalható hatalmas drágulást aztán ugyanazok az észkombájnok, akik embargósdit játszottak, simán Putyinra kenik, így kreálva egy olyan ördögi kört, aminek se az elejét nem látjuk, se a végének a megtekintésére nemigen lesz lehetőség a mi életünkben.
Mert ez a kialakult helyzet túl fogja élni Putyint, Macront, Orbánt, Bident, és mindazokat, akik ilyen vagy olyan részről érintve voltak benne.
***
Ami tehát az egészben a fontos: semmivel sem vagyunk különbek, s pláne nem okosabbak az elmúlt generációknál. Fiainkra és unokáinkra egy gazdasági válságtól és vírusoktól sújtott, kirabolt, megmérgezett, rommá gyalázott bolygót hagyunk.
Már feltéve, hogy nem volt igazam a fentiekben, és Putyin tényleg ledobja holnap az atomot.
Erre az esetre tartalmas, boldog programot kívánok mindenkinek. Ki mivel tölti?() VBT ()
Kiemelt kép: az 1961. október 30-án felrobbantott, RDSZ–220 típusjelzésű hidrogénbomba, közismert nevén a Cár-bomba
The post Még egy napunk van az atomig appeared first on VBT.
Forrás:vbt.pestisracok.hu
Tovább a cikkre »
