Nemes Nagy Ágnes Kossuth-díjas költő születésének 100. évfordulója alkalmából egész éven át tartó programsorozatot indított a Petőfi Kulturális Ügynökség és a Petőfi Irodalmi Múzeum. A „Viszonylagos öröklét” – Nemes Nagy Ágnes 100 című rendezvénysorozat főszervezője Juhász Anna irodalmár, kulturális menedzser. A centenáriumról, kulturális missziójáról, azonosulásról és hitről beszélgettünk vele.
– Hogyan döntötte el, hogy a tavalyi Pilinszky 100 programsorozat után az idei évfordulók közül Nemes Nagy Ágnesét választja, és ismét „társul” egy költőóriással? Újabb év és újabb teljes azonosulás egy költői életművel…
– Jó ideje mindennap előveszem Nemes Nagy Ágnes műveit, és valóban arra számítok, hogy idén nagyon „összenövünk” egymással. Ez rendre így van a munkáim során. Pilinszky János személye, munkássága a tavalyi évben nagyon erős hatást tett rám, előfordult, hogy még az álmaimban is jelen volt. A Pilinszky-centenárium alkalmával gyakran előkerült Nemes Nagy Ágnes neve.
Az egyik első írás, amelyet a Pilinszky-évfordulón idéztem, éppen tőle származik. 1981-ben, Pilinszky halálakor írta: „Pilinszky más. Mindenki más, de vannak másabbak. Pilinszky ilyen másabb a magyar költészetben és a költészetben, vagyis csakugyan más, igazi más, mélyen eltérő, ritka, valószínűtlen. Egy fehér antilop, egy transzurán elem. Ha végigment az utcán, az ötvenes évek sötét, pesti utcáján, rövid, szűk vállú kabátkájában, úgy ment, mint egy üldözött legenda. Az is volt.”
Mély barátság kötötte össze őket, Pilinszky szellemi társként tekintett Nemes Nagyra. Barátságuk a költészet körül forgott, mindketten megvívták a maguk őszinteségi forradalmát. Apokrif című versének alkotása közben Pilinszky sokaknak felolvasta a készülő művet, de igazán Nemes Nagy Ágnes szava volt meghatározó számára. Neki vitte el a szöveg első változatait, majd a tanácsai alapján átdolgozta, szinte soronként, lassan és gyötrődve. Az Újhold Évkönyvben jelent meg a vers hasonmás kézirata, abban látható, hogyan javította, részben a Nemes Nagy Ágnessel való beszélgetések alapján.
Sokat tűnődtem kettőjük kapcsolatán. Vajon meddig engedi be az egyik alkotó a másikat? Tudtak-e közösen gondolkozni? Érdekelt, milyen döntéseket hoztak az életükben, milyen fájdalmakat éltek meg. Erről Lengyel Balázs, Nemes Nagy Ágnes férje is többször ír, nagyon szépen.
Így tudok teljes képet a közönség elé tárni. Ezt már akkor elhatároztam, amikor még nem tudatosult bennem, hogy a költőnőnek idén centenáriuma van.
Az a célom, hogy a közönséggel együtt tudjuk felfejteni írásainak rétegeit. Nekem is szükségem van erre. Számomra ez nem kis kihívás, hiszen
Több lépésben tudok közelebb kerülni hozzá, napról napra, verseit és esszéit olvasva.
Fontos emlékezni arra, hogy Lengyel Balázzsal, férjével együtt szerkesztették az Újhold című irodalmi folyóiratot, amely mindössze hét számot élt meg, mégis máig hatással van az írógenerációkra. Budai otthonuk mindig is a kor fontos alkotói központja volt. Az ott megforduló írók, költők visszaemlékezéseikben rendre beszámolnak ezekről a baráti vagy szakmai együttlétekről, szellemi találkozókról. Nemes Nagy Ágnes a családjáról és önmagáról szemérmesen ír verseiben. Valamiképpen megpróbálta háttérbe szorítani magát, nem szerette a különböző meghatározásokat, „bélyegeket”, mert úgy tartotta, hogy ő ez is meg az is. Az ellentétek metszéspontjában állt. Nagyon komplex személyiség volt, rengeteg hangon tudott megszólalni. A két alkotó egymás mellé helyezésével az a szándékom, hogy a közönség egyfajta átfogó képet kapjon a 20. századi magyar irodalom számos alkotói periódusáról és szereplőjéről, barátságukról, írásaikról; nagyon sok művész életművét érintjük.
– A centenáriumi év mottója, a „Viszonylagos öröklét” A formátlan című vers egyik sorában szerepel. Mi a különleges benne az Ön számára?
– „A formátlan, a véghetetlen. / Belepusztulok, míg mondatomat / a végtelenből elrekesztem. / Homokkal egy vödörnyi óceánt / kerítek el a semmi ellen. / Ez a viszonylagos öröklét / ép ésszel elviselhetetlen.” A vers szómondatai a megfoghatatlant teszik megfoghatóvá, a létezés és a léten túli világ megértésvágya van a sorokban. Olyan erővel hatnak rám, hogy úgy éreztem, a centenáriumi év mottójául szolgálhatnak. Nemes Nagy pontosan fogalmaz, de lehetőséget ad a csendre is, hogy elvesszek ebben a versben. Kimondja a megfogalmazhatatlant, legyőzve az ellenállás erejét. Nemes Nagy Ágnes szerint magasfeszültségnek kell lennie ahhoz, hogy vers szülessen, A formátlan című alkotás szokatlan áttűnés számomra, és éppen erre példa.
– Nemes Nagy Ágnes objektív művészete mögött egy szenvedélyes költő áll, aki teljes mélységében éli át tapasztalatait, a természethez, a hithez, a családhoz, az íráshoz való viszonyát.
– A magyar irodalomnak ez az eredeti hangvételű, nagy hatású költője úgy tudja megmutatni a bennünket körülvevő világot, mint kevesen. Tanítja az olvasót a természet, a kert, a fák, a madarak, a növények látására. 2016-ban jelent meg Nemes Nagy Ágnes összegyűjtött verseinek kötete, közel száz kiadatlan verssel, Ferencz Győző szerkesztésében. Ebben olvasható Az űrben fás celofán napkorong című négysoros, ami különösen fontos számomra. „Rőt lila lábak jégből kimerednek” – micsoda sor! A Föld emlékei című 1986-os kötet elején pedig a klasszikus, népszerű Fák című vers olvasható, melyben a költő lenyűgözően váltogatja a harmóniát és a diszharmóniát. A hóban álló téli fákat mozdíthatatlan függönyökhöz hasonlítja. A vers tele van apró megfigyelésekkel, puritánul lecsupaszítva.
Pilinszky János nagyon sokat adott nekem a hit szempontjából. Neki köszönhetően egy egészen más, mély átélésekkel teli helyre jutottam, máshová, mint ahol korábban voltam. Nemes Nagy Ágnestől kicsit jobban féltem, nemcsak azért, mert dúsabb az életműve, hanem mert munkásságában hihetetlen erőt mutat, és a távolságtartása miatt nehezebben tudok megbirkózni vele, bár vágyom közel kerülni hozzá. Ősei nemzedékekre visszamenően reformátusok, protestáns lelkipásztorok, ügyvédek voltak. Innen származik ez a hajlíthatatlan szigor, ez a határozottság, tartás, amely annyira jellemző rá, és ezt a hátteret be is emeli a lírai nyelvébe. Ez volt a lételeme, ebben dolgozott.
és ne feledkezzünk meg az ehnatoni szellemhez való szoros kapcsolódásáról sem.
Pilinszky János szinte minden versében a szakrálist kereste, még az Apokrifban is. Nemes Nagy Ágnes költészetének terepe az „adotton-túli”, „az adott világ fölötti más dimenziók”. Egyik kedves versemben, az Ekhnáton jegyzeteiből címűben valami különlegesre talált rá. Keresett valamit vagy valakit, akiben hihetett, akiben megbízhatott. „Valamit mégis kéne tennem, / valamit a gyötrelem ellen. / Egy istent kellene csinálnom, / ki üljön fent és látva lásson.”
Ehnatonról háromezer évig nem tudtak semmit, és egyszer csak felfedezték. Ő volt az egyistenhit megálmodója Egyiptomban. Bár Nemes Nagy Ágnes számára ez az alak a magára hagyott ember szimbóluma, mégis egyúttal az istenteremtés kísérlete is. Pilinszkyvel ellentétben Nemes Nagy Ágnesnek nem állandó és megkérdőjelezhetetlen a hite. „Amikor én Istent faragtam, / kemény köveket válogattam. / Keményebbeket, mint a testem, / hogyha vigasztal, elhihessem” – írta az Amikor című versében.
– Említette, hogy Pilinszky költészetéből sokat merített a hitével kapcsolatban. Hozzá tudott-e tenni valamit ehhez Nemes Nagy Ágnes életműve?
– Édesapám, Juhász Ferenc költő és édesanyám, Kilián Katalin orvos révén egy kultúrában nagyon gazdag világba születtem bele, a szó művészetének világába, tapasztalva, amit szüleim és barátaik, ezek a kiválasztott emberek a szóval művelni tudnak. „A költő nem tesz mást: csak tűzliliomot ültet a lét szívébe. Elmondja a világot és meg akarja változtatni a világot” – vallotta ars poeticájában édesapám. Mégis, ott van a szavakon túliság, a szó és a szótlanság összefüggése, amely mögött nagyon sok a harc és az átalakulás. Ott van a hit küzdelme, ami mindennek az alapja, mert összefonódik benne valami a láthatóból és a láthatatlanból.
Hosszú utat kellett megtettem a gyermeki élményektől a valódi rácsodálkozásig. Személyes törés, küzdelem kellett ahhoz, hogy egyedül, mindenkit félretéve felmérjem, vajon kihez, hova fordulhatok. A munkám során naponta beleütközöm abba, hogy a művészet nem létezhet a szakrális nélkül, amely mindenütt jelen van. Rengeteg irodalmi képpel találkoztam ebben a témában az életem és immár tizenhat éves irodalmári pályafutásom során, most pedig hozzáadódott mindehhez Nemes Nagy Ágnes szigorú önfegyelme és önvizsgálata.
A munkámra egyre inkább úgy tekintek, mint misszióra. Akkor tudunk hatással lenni az emberekre, népszerűsíteni mindazt, ami az írott tartományban van, ha azt látják, hogy aki tolmácsolja azt – adott esetben én –, ebben hisz. Az irodalmi estekkel az a célom, hogy változtassanak az emberek életén, mert meggyőződésem, hogy ez lehetséges. A művészeten kívül nem találok más lehetőséget, amely alkalmas lenne erre. A programban összekapcsolom a különböző művészeti ágakat – festészet, írott mű, zenemű –, mert hitet, reményt, menedéket tudnak adni. A 21. században nagyon is van az irodalomnak közösségösszetartó ereje.
– Milyen további programokra számíthatunk még a centenáriumi sorozatban?
– Egyévnyi tapasztalattal a hátunk mögött most már érteni véljük, hogy mivel lehet közel kerülni a közönséghez, mit érdemes kiemelni egy életműből egy ilyen kerek évfordulón. Láttuk, hogy több százan eljönnek egy-egy beszélgetésre, zenés programra, tavaly rengetegen kapcsolódtak az eseményekhez online is. Ez csak úgy lehetséges, ha pátosz nélkül, hétköznapi módon adjuk át a közönségnek az irodalmi műveket, hiszen tudom, ezek a művészóriások nem szeretnének szobrok lenni. Nagyon közérthető, kézzelfogható módon kell láttatni egy életmű rétegeit. Mindig a befogadó szemével nézem az írók alkotásait, és igyekszem azokat a kérdéseket megfogalmazni, amelyeket a közönség soraiban ülő olvasók is feltennének.
Az irodalmi beszélgetős sorozat egész évben a MOM Kulturális Központ partnerségével jön létre; a második alkalomra február 23-án került sor, fókuszban a Nemes Nagy Ágnes számára oly fontos mesterrel, „a hegyi költővel”, Babits Mihállyal. Nemes Nagy Ágnes költői eszményképéről, Babitsról írta a disszertációját. Példaképének műveltsége megbonthatatlanul ott kering Nemes Nagy verseiben, de ott van bennük József Attila kozmikus magánya is.
Március 21-én, a költészet világnapján minden bizonnyal Rómából, a Római Magyar Akadémiáról jelentkezünk be Tóth Krisztina, Ughy Szabina és Pál Dániel Levente társaságában. 1947 őszétől nyolc hónapon át, 1948 augusztusáig tartott az olaszországi ösztöndíj, a szabadság időszaka, az az út, amelyről a költőnő leveleiben olvashatunk, s amelynek hatása esszéiben és verseiben is nyomon követhető. Meglepetés, hogy a beszélgetésbe bekapcsolódik majd egy ünnepelt olasz írónő is, akinek vannak kapcsolódási pontjai a magyar irodalommal. Meghívást kaptunk Nápolyba is, így az olasz turné második állomása a dél-olasz város lesz. A folytatásban pedig Párizsba és Brüsszelbe is ellátogatunk, olyan helyszínekre is, ahol utazásaik alkalmával Nemes Nagy Ágnes is megfordult a férjével, Lengyel Balázzsal. Ez egyfajta lelki, irodalmi zarándoklat lesz mindannyiunk számára.
Április 10-én, a költészet napjához kapcsolódva az Akvárium Klubban tartunk nagyszabású irodalmi estet, majd április 20-án visszatérünk a MOM Kulturális Központba. A tervek szerint bemutatkozik Dobri Dániel zeneszerző Egy másik Róma című színpadi zeneműve, ami Lengyel Balázs Két Róma című műve alapján készült. Az alkotásnak korábban már volt római bemutatója, ezúttal azonban felújítva, új szereplőgárdával láthatjuk majd Rómában és Budapesten; épp most készítjük hozzá az olasz szövegkönyvet.
A száz évvel ezelőtt született költőnő a XII. kerületben élt, ezért tavasszal, amikor enyhül az időjárás, innen indulunk irodalmi sétára, amire máris készülünk Kerek Veronikával, a jogörökössel. Mindezeken túl programjaink között idén helyet kap a színház, a gyerekirodalom, a zene, valamint mindezek keveréke, és készítünk egy filmet is több író és irodalomtörténész, zenész, alkotó megszólalásával.
Szerző: Weberné Zsikai Mária
Fotó: Boldog Ati; Hunyady József/Fortepan; Bach Máté
Magyar Kurír
Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2022. február 20-i számának Mértékadó kulturális mellékletében jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
