Egy lecsapolt svéd folyómederből előkerült, Kr. e. 500 körül elrejtett kincsegyüttes új elemzése meglepő felfedezésekhez vezetett. A tárgyak eredete az Ibériai-félszigettől Észak-Tirolig terjed – bizonyítva, hogy a bronzkor végi Skandinávia távolról sem volt elszigetelt.
Ritka lelet az ősi áldozati helyről
A híres Hassle-kincset 1936-ban találták meg Svédországban, egy lecsapolt folyómederben. A Kr. e. 500 körüli időszakból származó tárgyakat egy nagyméretű bronz üstben helyezték el – a bronzkorban Skandináviában jól ismert rituális gyakorlat szerint.
A leletegyüttes egyedisége abban rejlik, hogy tárgyai – két Mindelheim-kard, két díszes bronzüst, tizenkét vasszerelékes bronzkorong (phalerae) és két kis kampó – mind rendkívül ritkák Észak-Európában. Stílusjegyeik olasz, alpesi, sőt kelet-mediterrán hatásokat tükröznek.
A kutatás célja: fémek eredetének feltárása
A vizsgálatokat Anna Sörman, Karin Ojala és Lena Grandin vezette. A kutatók elsődleges célja az volt, hogy azonosítsák a tárgyak fémösszetételét és származási helyét. Emellett a tárgyak közötti kapcsolatokat is vizsgálták.
Tizenkét mintát elemeztek nyolc tárgyból, modern technológiákkal: tömegspektrometriával (MC-ICP-MS) és roncsolásmentes lézerablációval.
Többféle eredet: nem egyetlen forrásból származik a fém
A vizsgálatok kimutatták: minden tárgy bronzból készült, de a fémek különböző helyekről származtak, és a tárgyak eltérő eljárásokkal készültek.
A legtöbb darab 9–11% ónt tartalmaz, ami jellemző a kovácsolással készült ötvözetekre. Egy díszes kocka azonban 13–14% ónt és magas (1,5%) nikkeltartalmat mutatott – ezek más eredetre utalnak. Az egyik kard markolata pedig olyan elemeket (antimon, ezüst, arzén, nikkel) tartalmazott, amelyek az észak-tiroli ércvidékre jellemzőek.
A bronzüst mediterrán kapcsolatai
A leletek központi darabja, a nagy bronzüst, Skandináviában egyedülálló. Formája a közép-franciaországi és dél-németországi kora vaskori fejedelmi sírokban talált üstökre emlékeztet, de izotópos összetétele különbözik az ismert daraboktól.
Az egyik üsttöredék ólomizotópjai radiogén eredetűek, és az Ibériai-félsziget lelőhelyeire, például Jaén vagy León környékére utalnak. Egy javítólemez viszont az itáliai ophiolitos ércekhez – például Elba, Liguria vagy Dél-Toszkána – köthető.
Az eredmények összhangban állnak azzal a feltételezéssel, hogy az üst etruszk vagy görög eredetű lehetett. Jelenléte Skandináviában hosszú távú mediterrán kapcsolatokra utal.
Üstök és korongok: dél-európai kapcsolatok
A két díszített bronzüst nem azonos eredetű: különböző fémekből és eltérő technikával készültek. Az egyik izotópösszetétele dél-európai forrásokra utal, míg a másik hasonlóságot mutat az egyik díszkorongal.
A phalerae (díszkorong) és a mikroszerkezete bizmutot és szelént tartalmaz, amelyek idegen eredetre utalnak. Előállítási módjuk – kis korongok ismételt kalapálása – szintén eltér a skandináv bronzművességtől. Valószínű, hogy Közép-Olaszországból vagy a francia Massif Centralból származnak.
Kard: a helyi és alpesi kapcsolatok határán
Egyedül a kard készülhetett helyben – összetétele megfelel a skandináv bronztárgyakénak. Mégis azonos kohászati nyomokat visel, mint az Észak-Tirolból származó Mindelheim-típusú kardok. Ez a Hallstatt-korszak transzalpin útvonalainak aktív használatára utal.
A kontinenseken átívelő gyűjtemény
A kutatás három fő eredetcsoportot különített el:
Ez az összetétel arra utal, hogy a tárgyakat különböző helyeken gyártották, majd cserehálózatokon keresztül kerültek Skandináviába.
A Hassle-kincs így kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy a bronzkor végi Észak-Európa nem volt elszigetelt – éppen ellenkezőleg, szoros kapcsolatban állt a mediterrán világgal.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
