A Szent István Tudományos Akadémia december 4-én székfoglaló ülést tartott Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának dísztermében. A közgyűlésen tartotta meg akadémiai székfoglaló előadását Medgyesy S. Norbert művelődéstörténész, habilitált egyetemi docens, a PPKE BTK Történelemelméleti Tanszék és a Boldog Özséb Színtársulat vezetője.
A megélt (népi) vallásosság értékei a XXI. században – Velem-Szentvid áhítatformái és a perenyeiek fogadalmi zarándoklata címmel elhangzott előadáson a Perenyei Hagyományőrző Egyesület tagjai működtek közre énekükkel.
Medgyesy S. Norbert kiemelte: a megélt, közismert néven népi vallásosságról napjaink többségében városlakó emberének elsőként egy felszínes jelenség, a búcsúkon árult többféle giccses tárgy jut az eszébe. Viszont ha megnézzük a szakrális néphagyomány mélyrétegeit, az elmúlt száz esztendő szisztematikus gyűjtéseit és elemzéseit, akkor olyan kivételes néprajzi, irodalmi és zenei értékekre bukkanhatunk, amelyeket napjaink pasztorációjában is könnyen és gyümölcsözően alkalmazhatunk. Mivel objektív értékekről van szó, kiállták és -állják minden történelmi korszak, régió és korosztály pozitív vagy negatív hatását, hiszen ezek az áhítatformák és a hozzájuk tartozó imádságok és énekek mindezek fölött vannak. Ennek következtében a jozefinizmus időszaka (1780-as évek) előtt minden társadalmi réteget érintő, a XIX. század elejétől kezdve főként a paraszti és kisvárosi környezetben élő emberek legtöbb áhítatgyakorlata, kalendáriumi és az emberi életfordulókhoz köthető népszokása napjainkban is élhető, tanítható – társadalmi rétegektől és korosztályoktól függetlenül. Művelődéstörténeti hátterük ismerete ezért különös fontossággal bír.
Medgyesy S. Norbert székfoglaló előadásában a Vas megyei kőszeghegyaljai Velem-Szentvid búcsújáró templomának most feltárt újkori történetét, liturgikus és paraliturgikus áhítatformáit és a közeli Perenye község fogadalmi zarándoklatának jellegzetességeit mutatta be. Velem-Szentvid hegye a bronzkorra visszavezethető település és kultikus központ, minden bizonnyal Svantevit fényisten szentélye volt, amelyre építve a Karoling-korban, a 800-as években felépítették Szent Vitus (Vid) ókeresztény vértanú templomát és várát, amely az Árpád-kor folyamán a nyugati országgyepű egyik fontos erődítménye volt. A barokk kori templomot az 1670-es években szentelték fel. A több oltárral, orgonával és ereklyékkel rendelkező templom mellett 1715-től a jozefinista tiltásig, 1782-ig ferences harmadrendi remeteség működött, melynek tagjai gondozták a zarándokhelyet.
A katolikus megújulás idején szentkút, kálvária, Szent Anna-, Fájdalmas Szűz Mária- és Szent Kereszt-kápolna állt a Szent Vid-templom mellett. Interetnikus, magyar, horvát és német zarándokokat fogadó, regionális vonzáskörzettel rendelkező búcsújáróhelyként Répcekethely, Rőtfalva és Rendek, Léka, Und, Kőszeg és esetenként Felsőcsatár, Bucsu, Dozmat, Torony és Szombathely népe Vid és Mária Magdolna ünnepén, elsősorban gyógyulásért könyörögve zarándokolt ide az 1670-es évek óta az Anschlussig (1938), illetve a magyar–osztrák műszaki határzár felállításáig, 1947-ig. A II. József korához kötődő léleksorvasztó tiltások következtében a remeteközösség megszűnt, a kápolnák elpusztultak, de Szűz Mária, Vitus és Mária Magdolna tiszteletét a környékbeli nép őszinte vallásgyakorlata tartotta fenn.
A fennmaradt mirákulumok (csodaleírások) a XVII. századtól kezdve több csodás gyógyulásról szólnak. A Velemhez közeli Perenye községben 1849 őszén elsöprő erejű kolerajárvány pusztított, és ekkor a falu népe a kór elmúlásáért könyörögve a Szent Vid-kápolnába zarándokolt. Kérése teljesült és az 1855-ös erős járvány idején már csak egy ember halt meg a faluban. Mindezek mellett az 1850-es években Perenye lakossága inkább növekedett, mint csökkent. A perenyeiek azóta – a kommunista elnyomás időszakát is beleértve – minden évben szeptember utolsó vasárnapján hűségesen megtartják őseik fogadalmát: előénekesek és előimádkozók vezetésével, a Perenye–Fűtelek–Kőszegszerdahely–Velem útvonalon elzarándokolnak az ősi kápolnába. E közösségi, gyalogosan 100–130 résztvevőt vonzó devóciónak saját és az egyes állomásokhoz kötődő, 174 év alatt szervesen kifejlődött imádság- és énekrendje van, amelyben helybeli népénekváltozatok és saját tételek élnek. Ebből a XVII–XIX. századi irodalmi és zenei stílusrétegeket hordozó, megfelelő teológiai tartalommal rendelkező énekkincsből kiemelkedik az egykor Szentviden tisztelt szentek neveivel elhangzó Mindenszentek litániájának saját népi gregorián dallamváltozata, az Egek Királynéja, Mária, segíts! litániázó és a Szent Vid-búcsúsének, amely napjainkban is e szavakkal könyörög: „Távoztassa községünkből a járványos nyavalyát!” Napjainkban a perenyeiek őszi Szentvid-búcsúja esemény jelenti a Dunántúl egyik legősibb, közel 1200 esztendős katolikus templomának legfényesebb ünnepnapját. E fogadalom teljesítése Perenye legsajátosabb, egyben hitet, erőt, identitást, a következő évre szóló lelki feltöltődést adó, közösségi ünnepe.
A viaszszobros offerálás Velem-Szentviden az 1770-es évek óta szokás. A napjainkban is alkalmazott offerek (viasztestek) 10–12 cm magas, piros színű viaszszobrocskák, amelyek házaspárt, babát, családot, szívet, kezet, lábat, szemet, fogat, esetenként lovat, tehenet és disznót ábrázolnak. A perenyeiek a zarándoklaton ezeket a viasztesteket a régi Szent Vid-oltárra és egyúttal a Pietà-szobor alá felajánlásképpen helyezik, és imádkoznak a beteg hozzátartozókért, a viaszszoborral ábrázolt beteg testrész vagy házi jószág gyógyulásáért. A fiatal párt mutató offerrel tiszta szerelemért, jó házasságért és elsősorban gyermekáldásért könyörögnek. Az elmúlt esztendőkben több olyan imameghallgatás történt a kegyhelyen, melynek gyümölcse gyermekek születése és betegek gyógyulása lett. Velem-Szentvid a XVIII. században búcsúengedélyekkel rendelkezett, melyet – e kultusztörténeti kutatás folytán – 2019-ben a perenyeiek zarándoknapjára Székely János szombathelyi megyéspüspök újra engedélyezett.
A zarándoklaton elhangzó népénekek és imádságok fő forrását Bejczi Józsefné Hittaller Anna perenyei előénekes tudása és gyakorlata jelentette Medgyesy S. Norbertnek az 1995-től tartó folyamatos helybeli gyűjtése során.
Medgyesy S. Norbert előadása során és a Szent István Tudományos Akadémia ez évi közgyűlése keretében a Perenyei Hagyományőrző Egyesület (Baumgartner Attila, Baumgartner András, Baumgartner Ferenc és Krizmanich László) énekelt Hollósi László előénekes és egyesület-vezető irányításával szentvidi zarándok-, továbbá helybeli adventi és karácsonyi népénekeket. Az ünnepkörökhöz kapcsolódó archaikus népi imádság-részleteket a szintén perenyei Reményi Rebeka és Varga Darinka szólaltatták meg.
Forrás: Szent István Tudományos Akadémia
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
