Október az idősek hónapja. A településeink önkormányzatai igyekeznek kedveskedni ilyenkor nekik, összehívják, megvendégelik őket, és ha fussa a kasszából, szerveznek egy kis szórakoztató kultúrműsort is. Zene, pia, tánc, minden, ami kell.
Hadd vigadjanak, dolgoztak eleget az életben!
Tajtin, a Rimaszombati járás legdélibb részén az idősek, a nyugdíjasok megvendégelése immár hagyománnyá vált. Ezúttal is így történt, el is jöttek a meghívottak, elbeszélgettek egymással felemlegették a régi szép időket:
– Emlékszel-e még, amikor Besztercebányát, Zólyomot építettük, vakoltuk?
– Hogyne emlékeznék, öt autóbusz indult minden hétfőn, tele kőművesekkel a Medvesalól.
Finom vacsorát ettek, szórakoztak a nekik készített műsoron. A műsorban láthatták a helyi kisiskola diákjait, Vadkerti Imre dalolt nekik, és hallgathatták Agócs Sándor szép tárogatós muzsikáját.
De az est fénypontja láthatóan a szabad szórakozás, a tánc volt, amelyhez Molnár Ferenc szolgáltatta a zenét. El is engedték magukat a nyugdíjasok, táncoltak, olyan is volt közöttük, aki elfelejtette, hogy bottal jár, mert fáj a lába. Másnap Tajtin elterjedt a hír, hogy a nyugdíjasok már megint kirúgták a kultúrház oldalát.
Nehéz volt a búcsúzkodás is, de hát nem volt mit tenni, tudnivaló, hogy minden jónak végeszakad egyszer.
Jövőre ugyanitt – mondták a tajti nyugdíjasok!
Mede Géza
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
