Meddig tűr a nép?

Meddig tűr a nép?

Szlovákia járványügyi intézkedéseiben erősen kételkedők szerint nem kell nagyon elkapkodni a népszámlálási adatlap kitöltését, ha a legvégén valós eredményeket szeretnénk kapni. Mert ugye, aki ma kitölti, holnap nem omolnak-e sírja fölibe…

A jelenlegi 100 körüli napi halálozási átlag elég hátborzongató és félelmetes! A szakemberek február végére akár 9000 Covid-szövődményben elhunyttal is számolnak, ha csak valami csoda folytán nem történik időközben nagy változás.

Sajnos oda jutottunk, hogy a szlovák kormány és egészségügy helyett már csak a szlovák csodában bízhatunk!

Kis ország, kis eredmények! Most mégis valamiben világelsők lettünk, amire az egész világ felkapja a fejét! Bár sokan meglettünk volna a fekete járványadatokban szerzett „dicsőség” nélkül! Sőt, elég szomorú a valóság, valamit valahol nagyon elrontottak.

Hiszen Európa közepén vagyunk,

állítólag egy aránylag fejlett egészségüggyel rendelkező országban élünk, ahova egyetlen egy átkozott vírussal sem érkezik több, mint máshova. Mégis az elhunytak számában a feketelista elején kullogunk!

A kórházak megteltek, orvos- és nővérhiány mindenütt, a krematóriumokban is tarthatatlan a helyzet, kapacitásuk végén sínylődnek. Kénytelenek voltunk az EU tagállamaihoz fordulni segítségért.   

Hírdetés

Pedig tavaly tavasszal még büszkén, magát naponta vállon veregetve nézhetett tükörbe az ország kormányfője, mert az első hullámot úgy kivédte a szlovák kormány, mint 1962-ben a chilei labdarúgó VB-n Viliam Schrojf a magyarok támadásait.

És még ősszel, az első országos tesztelés után is kihúzhatta magát, bátran utazhatott volna bárhova Matovič, ha hívják, hiszen kérkedhetett volna az országos méretű tesztelés lebonyolításával (nem az eredményeivel), hogy olyan még sehol sem volt a világon. Bár máshol már akkoriban is fejcsóválva figyelték Szlovákiának főleg a tesztelésben megnyilvánuló járványügyi aktivitását. Nem is volt sok követője ennek a kezdeményezésnek, a szlovák miniszterelnök viszont a megszállottjává vált.

Aztán kiderült, hogy mégsem olyan kóser minden ebben a kisországban, az enyhébb majd szigorúbb lockdown a további masszív tesztelések kíséretében sem hozták meg a várt eredményeket.

No, majd az országos oltás, amihez viszont elegendő oltóanyag kellene, de nincs! Magyarország időben belátta, hogy vakcinaügyben nem érdemes csak Brüsszelre várakozni, mert akkor csak nagyon lassan haladna a lakosok beoltása, enélkül viszont nem fékezhető meg a járvány. Már meg is érkeztek az országba az első szépszámú orosz és kínai oltóanyag szállítmányok. Szlovákiában viszont csak a napokban döntöttek arról, hogy amennyiben a kormány is jóváhagyja, kezdhetnek tárgyalásokat az orosz féllel a beszerzésről, ami a késedelem miatt még elhúzódhat akár hónapokig is.

A brüsszeli hűségnek és az önállóság teljes hiányának nagy árat fizetünk!

Viszont, ha lenne elegendő oltóanyag, akkor sem tudna országos méreteket ölteni a vakcinálás szervezettség és a megfelelő számú oltóhelyek hiányában. A hétvégén ez megmutatkozott Nyitrán is a pedagógusok tömegesre tervezett oltásakor, amikor szegényeknek a szabadnapjukon nagy távolságokból kellett utazniuk az oltóhelyre, hogy aztán ott hosszú órákat várakozzanak a hidegben.

Egyre hangosabb és elégedetlenebb tehát a nép, hatékonyabb járványügyi intézkedéseket és menedzselést akar, követeli az egészségügyi miniszter menesztését, és megelégelte a kormányfő tétovázásait, elhibázott döntéseit, önfejűségét is!

Vajon meddig fajulhat a járványválság és kormány iránti fokozódó bizalmatlanság? 


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »