Czapáry-Martincsevics András győri igazságügyi szakértő Katakombák magyarja – Mécs László megfigyelési dokumentumai című kötetét mutatták be június 26-án, szerdán este a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem amfiteátrumában, a Szent László-napok keretében. A szerzővel Lakatos Artur, a Partiumi Keresztény Egyetem oktatója beszélgetett.
A megjelent érdeklődőket köszöntő Lakatos Artur arra hívta fel a figyelmet, hogy Mécs László életútját két dimenzió határozta meg: az, hogy pap költő volt, valamint a korabeli titkosszolgálatok, a belső elhárítás működése.
A könyvbemutatóval egybekötött prezentációban Czapáry-Martincsevics András ismertette Mécs László életútját. Elmondta, 1895-ben született a Sáros megyei Hernádszentistvánban Mártoncsík József néven. 1905-től Kassán tanult a premontrei gimnáziumban, diákköltőként tartják számon. Az 1913/14-es tanévben Budapesten tanult az egyetemen, ahol latin–magyar szakos hallgató volt. 1914 tavaszán kérte felvételét a premontrei szerzetesrendbe Jászóváron. 1915-től lett Mécs László a neve (nem tudni, hogy miért ezt választotta), 1916 őszétől volt premontrei tanárjelölt Budapesten. 1918. október 2-án szentelték pappá Jászóváron, majd kisegítő tanár lett Kassán. Egy évig könyvtárosként dolgozott Jászón, 1920-tól Nagykaposon plébános, ekkor már jelentek meg költeményei. 1921-től látták napvilágot az első híressé vált alkotásai, köztük a talán legismertebb, a Vadócba rózsát oltok.
1921-ben kezdődött a „vándorlantos” időszaka, vagyis előadókörutakat tett, más városok mellett Nagyváradon is megfordulva. 1924–1944 közti erdélyi „portyázásai” során kiváló előadóművésznek bizonyult. 1930-tól 1944-ig Királyhelmecen szolgált, 1935-ben és 1938-ban francia körúton vett részt. 1939-ben Horthy Corvin-láncot adományozott neki. 1944-ben átmenekült Magyarországra, majd kezdetét vette 1953-ig tartó bujdosása Csornán, Türjén, Bakonybélben és a Pannonhalmi Főapátságban. A „bunkerversek” termékeny időszakát letartóztatás és koncepciós per követte.
Tíz évet „sóztak rá” a munkássága miatt (az egyik versét – Egy finn leányka képe – szovjetellenesnek tartották). 1955-ben született Levél édesanyámhoz című gyönyörű költeménye. Végül 1956-ban szabadult. 1957 januárjától 1961-ig Óbudán vállalt lelkipásztori feladatokat, ezután a pannonhalmi szociális otthon lakója volt. 1978-ben hunyt el Pannonhalmán, ott is temették el, de 2023 áprilisában exhumálták, és Gödöllőn újratemették.
A bemutatott kötet az 1956–1978 közötti időszakra fókuszál, bemutatva az ügynökjelentéseket is, ezért egyben korrajznak is minősül. Tartalmaz forrásgyűjteményt, miközben körvonalazódik a kádári „puha” diktatúra valódi arca, az ügynöki lét természete, egyes tartótisztek, besúgók, az államvédelmi rendszer működtetőinek az élete és tevékenysége.
Egy 1960-as évekbeli jelentés például arról számolt be, hogy Mécs László milyen átszellemülten szavalta a költeményét a prédikációja közben, aminek hatására többen a hívek közül „felugrottak és elmentek gyónni” – mondta el Czapáry-Martincsevics András. Arra a kérdésre válaszolva, hogy Mécs László tudta-e, hogy megfigyelik őt, a kutató azt válaszolta: valószínűleg sejtette, hogy még a felettese is ügynök, de még ha tudott is volna a lehallgatásokról, nem volt mit tennie ellene. Amúgy jellemző, hogy még a temetéséről is készült ügynöki jelentés, hogy ki vett részt rajta, és mi hangzott ott el.
„Mécs Lászlót újra kézbe kell vennünk, mert akit egykor talán túlbecsültek, azt mi azért megbecsülhetjük. Sorsa tanulságokat rejt magában. A Trianon utáni felvidéki magyar kisebbségi lét részese, majd a Rákosi- és a Kádár-diktatúra korának egy tanúja és elszenvedője” – fogalmazott Czapáry-Martincsevics András.
Forrás: Ciucur Losonczi Antonius/Erdon /Romkat.ro
Fotó: Szent László Napok
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
