Máté Zsuszanna: Plusz motivációt adhat, ha olimpiai bajnokok vannak az ellenfélnél Elek Zoltán2025. 04. 03., cs – 08:44
Az FTC női vízilabdacsapata története során először jutott be a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe, amelyre május 2-án és 3-án kerül sor. A sikerről és a szezon hátralévő részéről a zöld-fehérek kiskövesdi játékosát, Máté Zsuzsannát kérdeztük.
A szezon előtt edzőváltásra került sor a csapatnál, Gerendás György helyére Matajsz Márk érkezett. Hogyan élte meg ezt a váltást?
Gyuri bá’ mindig azt mondta, hogy csak akkor hagyja el a csapatát, ha megnyerte a bajnoki címet. Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült ezt elérnie, de kellett a változás a csapatban. Márkóval alig ismertük egymást, így az első pár hónap mindkét oldalról az ismerkedésről szólt. Meg kellett tanulnunk egymás reakcióit, akár annak kapcsán, hogy meddig mehetünk el a poénkodással, mikortól kell már komolyra fordítani a szót.
Neki is látnia kellett, hogy melyik játékosnak mikor mire van szüksége, mikor kell nála változtatni valamit edzésen vagy meccsen.
Meg kellett ismernünk, milyen az elképzelése a vízilabdáról, a játékról, amit tőlünk vár. Még most sem mondanám, hogy mindent tudunk egymásról, biztosan van hová fejlődni.
Jó hatással volt ez a sok újdonság a csapatra?
Igen, hiszen alapból nincs két egyforma edző. Az edzések stílusa, a taktika, minden új volt. Azt éreztük, mintha újból elkezdtünk volna tanulni vízilabdázni. Jelentsen ez csak sima passzolási gyakorlatokat, vagy komolyabb taktikai elemeket. Nem mondom, hogy jobb vagy rosszabb volt, mint korábban, de teljesen más volt minden, mint amit megszoktunk.
A világ élvonalából érkeztek légiósok is a csapatba. Hogyan fogadták őket a Népligetben?
Valeria és Eleftheria (Valeria Palmieri a Cataniából és Eleftheria Plevritou az Olimpiakoszból – szerk.) abszolút világklasszisok. Ők azok a játékosok, akik téthelyzetben el tudják dönteni a meccseket. Mindketten úgy érkeztek hozzánk, hogy korábban csak egy klubban játszottak. Nagyon örülök, hogy ezek után minket választottak.
Nagyon jó a személyiségük, így nem csak remek játékosokat igazoltunk, de új barátokat is szereztem, szereztünk.
A beilleszkedés eleje persze leginkább arról szólt, hogy értsék meg a vízilabdás szavakat, de nagyon fogékonyak voltak a tanulásra a vízben és a medencén kívül is.
Hogyan látja a saját helyzetét? Korábban csapatkapitány is volt, most pedig már Kurucz-Gurisatti Grétáé ez a cím.
Nem vagyok ezért mérges, hiszen nekem is, neki is ugyanaz a célunk, hogy minél jobb eredményeket érjünk el. Elfogadtam és alkalmazkodtam ehhez a helyzethez. Ha Gréta jelez, azonnal ott vagyok és segítek neki. Igazából én és Dóri (Leimeter Dóra – szerk.) is segítünk neki, el vannak osztva a szerepek, és szerintem jól is működik így a rendszer.
Nekem anno és most is az volt a legfontosabb, hogy legyen meg a harmónia a csapaton belül.
Térjünk rá a BL-re, ahol először a selejtezőben 4 nap alatt 4 mérkőzést játszva kellett kiharcolniuk a továbbjutást.
Az volt a legnagyobb kihívás, hogy a teljes csapattal alig voltunk együtt két-három hetet szeptemberben, máris jött a selejtező. Ráadásul azért nem volt az olyan könnyű csoport. A holland és a görög csapat gyengébb volt, de a Rapallo és a Sant Andreu is erős ellenfél. Utóbbi ott is van velünk most a legjobb négy között. Azt, hogy mi most bejutottunk a Final Fourba, már ott megalapoztuk, hiszen a selejtezőcsoportunkat megnyerve a következő körben már kedvezőbb volt a sorsolásunk. Így játszottunk aztán az olasz Padovával, a spanyol Mataróval és a holland Polar Bearsszel, akiknek azért az otthonában nem egyszerű győzni. Ott is meg tudtuk nyerni a csoportunkat, ami után jött most a Catania elleni negyeddöntő. Az ellenük elért sikerért mi már szeptember óta dolgoztunk.
Kapcsolódó cikkünk
A kiskövesdi származású Máté Zsuzsanna az elmúlt hónapban sorozatban játszotta a mérkőzéseket az FTC női vízilabdacsapatában. A zöld-fehérek játékosát klubcsapatáról és a válogatottról kérdeztük.
A Ferencváros női vízilabdacsapata sűrű heteken van túl. Az Euroliga-selejtezőjében lejátszott öt meccs után jött egy hazai bajnoki rangadó a Dunaújváros, majd két meccs a kupában az UVSE ellen, végül három találkozó az Euroliga-csoportkörében. A mérleg egy történelmi továbbjutás, egy győztes rangadó és néhány fájó vereség.
Az Euroliga selejtezőjében egy-egy olasz, spanyol, francia, holland és máltai csapat várt önökre Rómában. Érezték, hogy itt meglehet az első három hely valamelyike, vagyis a továbbjutás?
Tudtuk, hogy a spanyol és az olasz csapat erősebb, mint a másik három, így benne volt, hogy továbbjutunk. Én személy szerint szerettem volna elcsípni legalább egy második helyet, de a harmadiknak is nagyon örültünk.
Az FTC történetében először jutottak a legjobb tizenhat közé. A Mediterrani és a Roma elleni első negyedekre viszont nem lehettek a legbüszkébbek. Előbbin 6:1-es, utóbbin 4:1-es hátrányba kerültek az elején. Ezen a két játékrészen múlt, hogy nem tudtak előrébb végezni a selejtezőben?
Mindkét csapat verhető, de szinte mindig van egy rossz negyedünk és itt mindkétszer az első volt az. Persze utána visszahoztuk magunkat a meccsbe, de ez sokkal több energiát vett el, mint normál esetben, így nagyon elfáradtunk a végére. Ezért két vereség lett belőle. Ha gyorsabban felvettük volna ezt a nemzetközi ritmust, másképp is alakulhatott volna.
A Lille ellen úgy nyertek, hogy öt gólt szerzett, valamint a holland és a máltai ellenfél sem okozott komoly gondot.
Nagyon érdekes volt, mert megtudtuk, hogy csupán két francia játékos van a keretükben, a többiek mind légiósok. Nagyon jó csapatnak tartom az övékét. Ami a gólokat illeti, jókor kaptam a passzokat, jól mozogtam el és a lányok ezt jól vették észre. Csapatmunka volt, hiszen ha ezek nem történnek meg, akkor nem én lövöm be, hanem másra jön ki a befejezés. Összességében nagyon sokat tanultunk a selejtezőben magunkról és én a saját játékomról is. Sok hasznos tapasztalatot szereztünk és nagyon örültünk, hogy ott vagyunk Európa tizenhat legjobb csapata között.
Ezek az élmények már segíthettek legyőzni a bajnokságban az egyik legnagyobb magyar riválisnak számító Dunaújvárost? Ráadásul az utolsó másodpercekben éppen ön szerezte a győztes gólt.
Biztosan. Az Euroliga egy kicsit más szint és az ottani lendületet tovább tudtuk vinni magunkkal a következő meccsre.
Legközelebb a mezőny legjobbja, az UVSE várt a csapatra a Magyar Kupa negyeddöntőjében, ahol már nem sikerült folytatni ezt a sorozatot.
A céljaink között az volt, hogy előrébb jussunk a korábbiaknál a kupában, így meg kellett verni azt, aki jött. Most az UVSE jutott nekünk. Sajnos nem sikerült legyőzni őket, így ezt a tervünket nem tudjuk megvalósítani.
Ellenben önnek jól ment a játék, volt három gólja az első negyeddöntőben.
Nehéz ilyenkor, hiszen ez így, mondhatni, nem ér semmit: nem vigasztal, hogy gólokat lőttem. Jobban örülök ha győzünk, és szerzek négy labdát, blokkolok kettőt, még ha én nem is találok be. Persze a szüleim örülnek a góloknak, de én boldogabb lennék, ha a hétvégén játszhatnék a Magyar Kupa négyes döntőjében. Összességében nem gondolom, hogy nyolcgólnyi különbség van a két csapat között.
Az Euroliga csoportjában két spanyol együttes mellett a Dunaújváros lett a harmadik ellenfél.
Már a sorsoláskor tudtuk, hogy nem mi vagyunk a favoritok. Az újvárosiakkal mindig ki-ki meccset játszunk, a Sabadell és a Mataro pedig nagyon erősített erre az évre. Az előbbi ráadásul hazai pályán játszott. Mi a saját játékunkat akartuk játszani és ezzel rombolni az ő elképzelésüket. Voltak szakaszok, mikor ez nagyon jól ment, de volt, amikor az ő akaratuk érvényesült. A Mataro elleni második meccs kapcsán viszont ki merem jelenteni, hogy egyáltalán nincs kilenc gól a két csapat között. Nagyon bosszant még mindig, hogy nem magunkhoz méltón vízilabdáztunk és ilyen eredménnyel zártunk. Meg kell tanulnunk folyamatosan magas szinten játszani. Nagyon hullamzó ugyanis a teljesítményünk, de fontos, hogy a rosszabb napokon is olyan legyen az alapjátékunk, ami nem eredményez ilyen különbségeket. Ezek után nehéz is volt felpörögni a DFVE ellen, ahol szintén az ellenfél győzött.
A csapat edzője az olimpiai bajnok Gerendás György lett erre a szezonra. Egy interjúban elmondta, hogy érzi felőle a bizalmat. Ennek köszönhető, hogy idén több gólt lő és jobban megy a játék?
Mikor a Fradiba igazoltam, Gyuri bával volt egy beszélgetésünk. Visszaemlékezett arra, mikor 2012/2013-ban Egerben a lányával együtt játszottam. Azt mondta, szeretné viszontlátni azt a kislányt, aki ott lelkesen, hatalmas elánnal vízilabdázott. Ez nagyon megragadt bennem. Most is elmondom, nagyon jó érzés, hogy érzem a bizalmat az edző részéről. Emellett a bajnokság előtt elkezdtem egy új edzésprogramot Juhász Fannival, az erőnléti edzőnkkel, valamint követek egy étrendet, amelyet Dr. Fritz Péter, a Ferencváros táplálkozási tanácsadója állított össze. Az eredmény önmagáért beszél, hiszen jelentősen csökkent a testsúlyom. Ennek köszönhetően jobban érzem magam a vízben és jobban bírom a meccseket is.
Az olimpia előtt az utolsó keretszűkítésnél került ki a Tokióba utazó csapatból. Hogyan lehet ezt feldolgozni?
Ezt az érzést senkinek sem kívánom. Ezt csak olyan ember értheti meg, aki átesett ezen. Az első fél órában nem tudtam eldönteni, hogy mire lenne szükségem. Végül kikapcsoltam a telefonom, hazamentem vidékre a családomhoz, majd elmentünk a párommal Rómába kirándulni. Előtte nem is tudom megmondani, mikor voltam utoljára nyaralni. Voltak így is rossz pillanatok, amikor csak a sírás segített, de idővel elkezdtek gyógyulni a sebek.
Milyen gyakran tud hazajárni?
Nyáron voltam otthon és remélem, hogy karácsonykor is haza tudok menni.
Zárjuk kellemesebb témával: a Fradi TV megmérte a lövőerejüket és az élen végzett a csapattársai közt.
Mikor néztük a fiúk eredményeit és láttuk, hogy Vámos Mártonnak hatalmas bombái vannak vagy Varga Dénes is mekkorákat tud lőni, már nagyon kíváncsiak lettünk, hogy mi mire leszünk képesek. Persze a kis gól is és egy távoli bomba is csak egyet ér, így vicces játékként egy jó pillanatként gondolok rá, ahol nagyon jól éreztük magunkat a lányokkal.
Az FTC-ben szereplő sportolók sokszor beszélnek az úgynevezett Fradi-családról és az ottani légkörről. Valóban ilyen jó közösség van a klubnál?
Igen, abszolút. Mikor az első hetemet töltöttem a Ferencvárosnál, csak kapkodtam a fejem, hogy mindenki köszön mindenkinek, mindig kapok egy-két jó szót, megállítanak akár a biztonsági őrök és máris mondják, hogy majd jönnek ki a meccsre és szurkolnak nekünk. Nagyon kedves és aranyos a hangulat. Én nagyon szeretem ezt a kis, vagyis inkább nagy Fradi-családot.
Előzetesen hová tudták magukat elhelyezni a Bajnokok Ligájában?
Senki ellen nem mentünk úgy a medencébe, hogy ez simán meglesz. Alázatosan, keményen készültünk. Még talán a Catania elleni párharc előtt sem tudtuk magunkat belőni, hogy hol is helyezkedünk el az európai topcsapatok között. Például a Mataro is gyengült az előző évhez képest, de hosszú idő óta egy rendszerben dolgoznak, ahol könnyebb pótolni egy-egy távozó játékost, mint felépíteni egy új csapatot.
Ennek fényében milyen volt a felkészülés a Catania ellen, ahol már nem lehetett hibázni?
Rengeteget videóztunk, edzettünk és hál´istennek olyan volt a versenykiírás, hogy előtte nem is volt már bajnokink, így megvolt a fókusz. Tudtuk, hogy ki kivel fog szembe kerülni a vízben és szépen lassan a meccseken kiderültek a részletek. Ilyen volt, hogy a mi keretünk jobb játékosokból áll, hogy náluk csak egy-két kiemelkedő teljesítmény volt, míg nálunk mondjuk volt tíz is. Voltak olyan ítéletek, ami után mi kihasználtuk az ellenfél hibáit, és ezzel tudtunk helyenként megnyugtató előnyre szert tenni.
Fel tudja mérni a legjobb négy közé jutott csapatok erejét az eddigi mérkőzések alapján?
Ez már a top szint, hiszen a válogatott játékosok legjobbjai mind ott lesznek a Final Fourban. Itt bármi megtörténhet. Szerintem az tény, hogy nem mi vagyunk az esélyesek. A szezon előtt, ha valakit megkérdeztek volna, hogy ki jut majd be a négy közé, akkor a tavalyi első három helyezettre, vagyis a Sabadellre, az Olympiakoszra és a Sant Andreura lehetett számítani, minket viszont egyértelműen nem soroltak volna melléjük.
Mégis itt vagyunk és nincs mitől tartanunk. Keményen, vagányan oda kell csapni, hiszen az ellenfelek vannak teljesítménykényszerben.
Az elődöntős ellenfelünknél, a Sant Andreuban, például ott van hat párizsi olimpiai bajnok. Ha közülük néhányat megfogunk, az plusz motivációt adhat.
A bajnokságban sokáig százszázalékos teljesítménnyel álltak, végül jött egy UVSE elleni vereség.
Ami eddig volt, az nem számít. Volt már olyan évünk, ahol minden meccsünket megnyertük az alapszakaszban, de végül kikaptunk az elődöntőben és csak a bronzért játszhattunk. Nyilván nem mindegy, hogy milyen emlékekkel megyünk bele egy elődöntőbe vagy döntőbe, de végül csak az adott pillanatban fog eldőlni, hogy ki a jobb.
Ön hogy érzi magát, így a szezon végéhez, de mégis a legfontosabb mérkőzésekhez közeledve?
Kétfelé venném ilyen szempontból a fizikális és a mentális fáradtságot. Márkó (Matajsz Márk – a szerk.) jól menedzseli mindkettőt, figyel arra, hogy megfelelő edzésekkel készüljön. Ha látja, hogy akár egyik vagy másik szempontból nem tökéletes a helyzet, akkor aszerint alakítja a munkát. Ehhez kell az is, hogy tőlünk is megkapja a visszajelzést, ami nem lehet nyavalygás. Mellette ott van az iskola, itt van a párommal töltött idő, így nincs egy őrült koncentráció, hogy minden a vízilabda körül forog. Ez akár hiba is lehetne, hiszen ha túl görcsösen csak erre figyelünk, akkor kicsúszik a kezünk közül az irányítás.
Szóval köszönöm, jól vagyok.
Fotók: FTC Vízilabda
Kapcsolódó cikkünk
A magyar női vízilabda-válogatott szombat este a budapesti világbajnokság döntőjében 9:7-es vereséget szenvedett az Egyesült Államok csapatától. Máté Zsuzsannáék azonban ezüstéremmel a nyakukban is boldogan értékeltek.
A Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda teljesen megtelt, így a bevonulásnál újra megérezhették a közönség szeretetét Faragó Kamilláék. A magyar válogatott rendkívül jó hangulatban érkezett meg a medence partjára, látszott rajtuk, felszabadultak a megnyert elődöntő után.
A kezdés a megszokott forgatókönyv szerint alakult, Vályi Vanda hozta el a labdát a ráúszásnál. A Ferencvárostól a nyáron távozó játékos a világbajnokság alatt 27 alkalomból 26-szor gyorsabbnak bizonyult ellenfelénél. Az első támadások mindkét oldalon kimaradtak, majd Gurisatti Gréta, akinek az egy hónapja létráról leeső nagypapája már ott tudott lenni a lelátón, a center pozíciójából, a víz alá süllyedve dobta be a finálé első gólját. Az első negyed végére azonban fordítani tudott az amerikai válogatott, 2:1-nél pihenhettek először a csapatok. A felfokozott hangulatot jellemzi, hogy a szünetben igyekeztek megtáncoltatni a szurkolókat a szervezők, a legnagyobb sikert pedig egy kerekesszékes úriember aratta, aki remek koreográfiát bemutatva vált a magyar csapat mellett a szurkolók kedvencévé.
A második játékrész elején a kiskövesdi Máté Zsuzsanna blokkolt remekül egy emberhátrányos helyzetnél, majd Keszthelyi-Nagy Rita góljával sikerült az egyenlítés. A nagyszünetben azonban újra az USA-nál volt az előny, 4:3-ra vezettek a torna legjobb kapusának megválasztott Ashleigh Johnsonék.
Minden bizonnyal a harmadik negyed döntötte el az aranyérem sorsát, ezt az amerikai csapat 3:1-re tudta megnyerni. Rybanská Nataša egy ötméteres megítélése után pontozódott ki ekkor. „Ma nem volt szerencsénk. Voltak nagyon kérdéses ítéletek. Mondjuk meg őszintén, nem örültünk ezeknek. Én igazságtalannak éreztem. A meccs közben nyilván más ez, ha visszanézem lehet én is másként fogom gondolni” – nyilatkozta a meccs után többek között az említett eset kapcsán a pöstyéni születésű játékos.
Az utolsó nyolc percben kis híján csodát tettek Magyari Aldáék. A hét védéssel záró kapus teljesítménye, valamint Máté, Szilágyi és Keszthelyi-Nagy góljai után 8:7-re zárkózott fel Magyarország bő egy perccel a vége előtt. Ezt követően a bírók egy újabb ötméterest ítéltek az amerikaiaknak, amelyet a legértékesebb játékosnak válaszott Madeline Musselman lőtt a kapuba, ezzel eldöntve világbajnoki cím sorsát.
„Annak ellenére, hogy volt egy hullámvölgyünk és megléptek az amerikaiak, nem adtuk fel. Visszajöttünk egy gólra, ami hatalmas feladat volt, hiszen mindenki láthatta milyen a védekezésük, milyen a kapusteljesítményük. Nagyon nehéz ellenük játszani, megtettünk mindent. Azt éreztem magamon, hogy nem tudok gyorsabban és többet úszni. Semmi nem maradt bennem. E miatt is nagyon büszke vagyok, mert nem könnyű ezt kihozni magából valakinek, főleg ha tudja, hogy a másik csapat nagyobb önbizalommal érkezik a döntőbe” – emlékezett vissza a meccs ezen részére Gurisatti Gréta.
A magyar csapat a 9:7-es vereség ellenére boldogan, bár rendkívül fáradtan érkezett az eredményhirdetésre, ahol a szurkolók alaposan megünnepelték őket, nem meglepő módon nagyobb tapsot kaptak, a zsinórban negyedik vb-címüket szerző Egyesült Államok csapatánál.
„Egy ilyen érmet nem három hét alatt szerzünk meg, nem is egy év, hanem egy egész élet munkája van benne. Sportolók vagyunk, mindig nyerni szeretnénk. Most ez jutott, de nincs okunk szégyenkezni, hiszen ez is gyönyörűen csillog itt a nyakamban. Kikaptunk, így most is kritikus leszek a teljesítményemmel. Nem érdekel, hogy hány gólt lövök, vagy hányszor állítanak ki, ha nyerünk, akkor semmi sem számít. Nehezebb csoportban voltunk, az egész vb alatt folyamatosan fejlődtünk, meccsről meccsre tanultunk a hibáinkból, de még nincs vége ennek a folyamatnak, még mindig tudunk jobbnak lenni – mondta lapunknak Máté Zsuzsanna, akit az ausztus végén kezdődő Európa-bajnokság és a párizsi olimpia esélyeiről is kérdeztünk. – Az Eb-n is meccsről meccsre kell majd haladni. Az olimpia még nagyon messze van. Van még két év, ami soknak tűnik, de mégsem. Még van pár lépcsőfok amit meg kell mászni” – zárta a felvidéki vízilabdázó.
„Erre vagyok a legbüszkébb, ez csillog a legszebben – válaszolta arra a kérdésünkre Rybanská Nataša, hogy az eddig megszerzett érmei közül hová sorolja a vb-ezüstöt. – Kis tüske azért maradt bennem, mert nagyon közel voltunk, nyerni akartunk. A vereség mindig rosszul esik, legyen az ellenfél az USA, vagy bárki más, de nagy dolgot vittünk véghez ezzel az ezüstéremmel. Nagyon büszke vagyok a csapatomra és nagyon büszke vagyok, hogy magyar lehetek. Összességében elégedett vagyok a világbajnoksággal, az olasz meccs kivételével. Szerintem kellett nekünk egy kis pofon. Ha krízishelyzetbe kerülünk, az nekünk nagyon fekszik. Amikor muszáj, akkor nagyon jól tudunk játszani. Most még nem esik le, hogy pontosan mi történt és hogy vége van. Még játszanék 1-2 meccset, mert annyira jó volt, nagyon élveztem. Az életem végéig emlékezni fogok erre, nagy élmény volt.” – értékelt az UVSE játékosa, aki szerint az Eb-n akár megtanulhatnak döntőt is nyerni.
A magyar válogatott játékosai közül leghosszabban Keszthelyi-Nagy Ritát és Gurisatti Grétát kérdezték az újságírók. Utóbbi lapunknak elmondta, hogy az elmúlt években csak ők tudták megszorongatni az Egyesült Államok csapatát, sőt az olimpián le is győzték őket, így jó úton haladnak. „Ez egy világbajnoki döntő volt egy nagyon jó ellenfél ellen. Úgy jöttünk ide, hogy meg szeretnénk nyerni. E miatt csalódott vagyok, de egy világbajnoki ezüstéremről van szó, amit nem minden nap nyer egy játékos. Fejben még benne vagyok a meccsben, így nehéz, de ennek nagyon kell örülni. Csinálja utánunk aki tudja ezt az elmúlt két hetet. Sok csapat tét nélkül, fiatalokkal érkezett, míg a hazai csapatot mindig kiemelten figyeli mindenki. Ezt nagyon jó viseltük. Az olimpiai bronzérem óta léptünk egy hatalmasat előre azzal, hogy elődöntőt tudtunk nyerni és a döntőbe is nagyon éhesen érkeztünk. Nagyon büszkék lehetünk magunkra és arra is, hogy ennyi ember miattunk jött ide. Ennél többet most nem tudtunk megtenni, de biztos vagyok benne, hogy ebben a csapatban még több van” – fejezte be mondandóját Gurisatti.
A világbajnok Egyesült Államok és az ezüstérmes Magyarország mögött Hollandia állhatott fel a dobogó harmadik fokára, miután a bronzmeccsen 7:5-re legyőzték az olaszokat.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
