Bohém életet élt, újságíróként és tanítónőként dolgozott, mégis olyan útra lépett, amely a rászorulók védelmét jelentette, akár élete árán is. Salkaházi Sára a Szociális Testvérek Társaságának tagjaként nemcsak nőket és gyermekeket segített, hanem a vészkorszak idején zsidó emberek százait bújtatta hamis papírokkal. Még amikor 1944-ben a nyilasok rajtaütöttek, sem hátrált meg. Hősiességéért 2006-ban boldoggá avatták, példája ma is a bátorság és az önfeláldozás szimbóluma.
1899-ben született Kassán Schalkház Sarolta Klotild néven. Gyermekkorára boldogan emlékezett vissza a későbbiekben is, életteli, vidám és erősakaratú gyermek volt még úgy is, hogy édesapját igen korán elveszítette.
A modern nő
1919-ben újságírói igazolványt, illetve tanítónői diplomát szerzett, azonban csak egy évig taníthatott, a trianoni békeszerződés következtében Kassa Csehszlovákiához került. A történelmi események átélése során magyarság tudata csak erősödött – amikor Salkaházi Sárától „új hazája” hűségesküt követeltek, megtagadta azt, ami tanítói állásába került. Ezután könyvkötészetet tanult, illetve húga kalapüzletében segédkezett, miközben cikkeket is írt, a későbbiekben pedig a Nép című folyóiratot szerkesztette, egy évvel később pedig megjelent novelláskötete.
Salkaházi Sára a Szociális Testvérek Társasága tagjaként
Salkaházi Sára bohém életet élt, sokat járt szórakozni, szeretett kártyázni és dohányozni is. Ahogyan saját szavaival leírta, az „önállóság, cigaretta, kávéház, csavargás a nagyvilágban hajadonfőtt, zsebredugott kézzel, friss vacsora egy kis kocsmában, cigányzene” volt jellemző fiatal éveire.
Rövid ideig jegyben járt, azonban nem kívánt önakaratán kívül elköteleződni. 1927-ben találkozott először a Szociális Testvérek Társaságával, amit néhány évvel korábban Slachta Margit alapított. Céljuk a közjót szolgálni, a nőket és szegény sorsú családokat, gyermekeket segíteni. Salkaházi Sárát megával ragadta a közösség, és csatlakozni kívánt – de ehhez sok mindenről le kellett mondania, ami kezdetben nehezen ment. Nem is tett elsőre jó benyomást, ugyanis egy Anyaház látogatásakor egyik első kérdése az volt, hogy rágyújthat-e.
Krisztus jegyese
1929-ben végül elfogadták jelentkezését, és egy évvel később fogadalmat tett. Az elkövetkező években előadásokat tartott, többek között létrehozott gyermekkonyhát, a Katholikus Nő újságot szerkesztette, megalapította a Katholikus Nőszövetséget, valamint visszatért a tanításhoz is, iskolákban hitoktatást tartott. Írói tevékenységét folytatta, drámákat és novellákat írt, miközben több folyóiratot is vezetett.
A Szociális Testvérek Társasága erőteljesen ellenszegült a német befolyás és a szélsőjobboldal megerősödő hatalmával. Salkaházi Sára eleinte szavakkal, később tettekkel is dacolt az elnyomó hatalommal. Hamis papírokkal bújtattak házaikban zsidó embereket, ellátták őket élelemmel, és lehetőségeik szerint vigyáztak rájuk. Salkaházi Sára tudta, hogy ez életének kockáztatásával jár, így 1943-ban felajánlotta életét a hit és a mások iránti szolgálat érdekében, akár a legnagyobb áldozat, azaz a halál árán is.
Salkaházi Sára boldoggá avatása 2006. szeptember 17-én (Forrás: Wikipedia / Pasztilla / CC BY-SA 3.0)
Salkaházi Sára által vezetett munkásnő-otthonba több tucat zsidó embert bújtattak. Az egyik alkalmazott titokban jelentette az embermentő tevékenységet, így 1944. december 27-én a nyilasok bevonultak, és igazoltatták az ott lakókat. Közülük négyen bizonyultak „gyanúsnak”, valamint a nyilasok számára ismert, szintén zsidómentő Bernovits Vilmát is őrizetbe vették. Salkaházi Sára a razzia végére ért csak oda, mire őt is elfogták, és mind a hatukat a nyilasközpontba vitték. Sötétedés után a rakpartra szállították őket, ahol a halál várt rájuk. Gyilkosai kilétére véletlen során derült fény – csupán börtönbüntetésre ítélték őket.
Salkaházi Sárát tevékenysége miatt a katolikus egyház, tízezernyi hívő előtt, 2006-ban boldoggá avatta.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
