Évről évre többen zarándokolnak el Bodajkra, az ország egyik legősibb kegyhelyére, a Mindenkor Segítő Szűzanyához imádkozni, gyógyulni, megpihenni és erőt gyűjteni a hétköznapokra. Különösen is vonzza a híveket Mária neve ünnepe, a kétnapos imádságos búcsú, amelyen idén is Spányi Antal megyéspüspök mutatott be ünnepi szentmisét szeptember 11-én a székesfehérvári egyházmegye megjelent papságával.
Szeptember 10-én, szombaton Mórocz Tamás címzetes apát, a kegyhely plébánosa köszöntötte a kétnapos Mária-ünnepre Székesfehérvárról, Tatabányáról, Mórról és sok környékbeli településről érkezett gyalogos zarándokokat.
Délután keresztúttal folytatódott a búcsúi program.
A főbúcsú előestéjén, az éjszakai és hajnali szentmisék, valamint a közösségek által vezetett imádságos virrasztás előtt elsőként Martos Levente Balázs, a Központi Szeminárium rektora mutatott be szentmisét a bodajki kegyhelyen.
Minden zarándokút emlékeztet bennünket, hogy
fogalmazott szentbeszédében a rektor. – Minden zarándokút kirajzolja a hit útját az indulástól az úton levésen át a megérkezésig.
Ezen az estén zarándokként érkeztünk ide, és mindannyiunkban közös, hogy keressük a bejáratot szívünk szentélyébe.
Vannak, akik húsz vagy akár nyolcvan esztendeje úton vannak, zarándokolnak, és keresik Istent a szívük közepén és az élet minden dolgában. Csodálatos látni, hogy mindenki útra kelhet, az egészen fiatal is, aki először érzi, hogy valami nincs rendben. Minden lépéssel tisztul a kép; az első néhány fájdalmas nap után
És amikor célba ér a zarándokhelyre, tisztábban megfogalmazza élete értelmét.
Az angyali üdvözlet után Mária útra kelt a hegyek közé, rokonához, Erzsébethez – folytatta gondolatmenetét a szónok. – A boldogságos Szűz Mária is velünk a zarándokol, hogy segítsen célba érni.
A zarándok vágyódik arra, hogy odatérdelhessen az oltár elé; szívünk mélyéből vágyódunk arra, hogy a kedves fiatal nő, aki a kisgyermeket magához öleli itt, Bodajkon is,
Martos Levente Balázs végül arra biztatta a zarándokokat, hogy nézzenek vissza azokra a kilométerekre, azokra a hetekre és hónapokra, amelyek mögöttük vannak. „Tudatosítanunk kell, hogy
Szeptember 11-én, vasárnap a búcsúi szentmise elején Mórocz Tamás plébános a 118. zsoltár szavaival köszöntötte Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspököt, a megjelent közéleti vezetőket és az egész ünneplő közösséget.
„Halljátok, mekkora az örömujjongás az igazak sátraiban!” Örömmel és élettel telt meg a felújított és kibővült zarándokudvarunk is, amelyet lassan kinövünk, mert sokan vagyunk, akiknek fontos Isten szeretete, az Egyház szava, Mária oltalma, ami itt bennünk a békességet, a szeretetet erősíti meg – mondta a kegyhely plébánosa.
Mórocz Tamás atya megköszönte az EWTN munkatársainak, hogy a búcsúünnepre egy hétig készülhettek a televízió csatornáján keresztül, és bemutathatták az érdeklődőknek Bodajk kincseit.
„Amikor Bodajk ősi kegyhelyének földjére lépünk, szentek lába nyomába lépünk! (..) Évezrednél több idő könyörgő imádsága, könnyes bűnbánata és mosolygós hálaadása teszi szentté ezt a helyet!” – kezdte ünnepi beszédét Spányi Antal püspök.
A főpásztor prédikációjában visszatekintett a bodajki kegyhely Szent István-i gyökereire, a Magyar Szent Család imádságos zarándoklatára és mindazon szentekre, akik valaha e helyen járhattak. Kiemelte Prohászka Ottokár püspök és Mindszenty József hercegprímás történelmi jelentőségű látogatásait. „Azokban a vészterhes napokban a hőslelkű főpap bátor beszéde és még inkább bátor kiállása megértette a zarándokok tízezreivel, hogy a magyarnak az ősök útján, a hit útján kell járnia, szilárdan megmaradnia, és nem szabad árulónak, megalkuvónak lennie. (…) Tanította, hogy nem hallgathatunk azokra, akik arra akarnak rávenni, (…) hogy ne teljesítsük Jézus tanítását, aki azt parancsolta, hogy valljuk meg hitünket a világ előtt. Üldöztetve, de a Szűzanya anyai szeretetétől megerősödve járta tovább rendíthetetlenül a fehér vértanúság útját, amit Isten jelölt ki számára, mely a kommunizmus börtönein és a száműzetés évtizedein át vezetett, de mely végül is legyőzetve győzött!”
A székesfehérvári megyéspüspök ezt követően arról beszélt, hogy
„Őseinkkel közös katolikus hitünk hozott ide minket is. Mert van nekünk is miért könyörögnünk, van miért bűnbánatot tartanunk, és van miért hálát is adnunk. Könyörögni, imádkozni kell, amit a zarándoklat áldozatával tudunk itt erősíteni, nyomatékosítani.”
A főpásztor kiemelte a hála lelkületét, amelyről a számos ügyünkben elmondott kéréseink mellett nem feledkezhetünk el. „Ha itt vagyunk, annak az is oka, hogy sokkal tartozunk az Úrnak, és sok köszönettel tartozunk Mária mindenkor segítő szeretetéért. Hálát kell adnunk szentjeinkért, akik példát adnak helytállásra, kitartásra, a hit megvallására, az igazságért való harcra is.
Hálát kell adnunk a kapott kegyelmekért, az újrakezdés minden lehetőségéért; a családok öröméért, a megszületett életekért. (…) Hálát kell adni azokért, akiknek megnyílik a szemük, és felismerik, meglátják a világ hazugságait, de a világban mégis jelen lévő jót is.
– mondta szentbeszéde végén a főpásztor.
Az ünnepi szentmise után a szentséget körmenetben kísérték vissza a kegytemplomba, majd a hagyományos oltárkerülés és a keresztútjárás következett a bodajki kálváriadombon.
A bodajki búcsú közös imádsággal és szentmisével zárult. „Sebeinket bekötözted, ó, bodajki Mária!” – hangzott fel Bodajk himnusza.
Forrás: Berta Kata/Székesfehérvári Egyházmegye
Fotó: Berta Gábor
Videó: EWTN; Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
