A választási kampányba érve első olvasatra azt állapíthatjuk meg, hogy nem történt érdemi változás a pártok támogatottságában, ahogy a szakmabeliek mondanák: a pártpreferenciák befagytak. Azonban a csendes felszín alatt korábban elképzelhetetlen változások zajlanak. A gyöngyöspatai cigánysoron grasszáló vagy a Duna-parti cipők mellett ízléstelenkedő Jobbik mára már bőven választási opció az érzékeny gyomrú pesti baloldali polgároknak, ahogy az árpádsávos kopaszok is behúznák az ikszet Kádár János hagyományőrzőire, ha arról van szó, hogy Orbán alól ezzel ki tudják rángatni a trónt. De mostanra kezd beérni Botka László megpuccsolása is, mely olyan lavinát indíthat el, ami könnyen maga alá temetheti örökre az egész szocialista pártot.
Az IDEA Intézet felméréséből világosan kiderül, hogy az elmúlt hónap során, sőt a negyedéves adatok tekintetében sem történt érdemi változás vagy elmozdulás a pártok támogatottságában. Sőt, a kutatás eredményei alapján leginkább „befagyott” pártpreferenciákról beszélhetünk. Az intézet által rögzített mozgások hibahatáron belül maradnak.
2018. januári kutatási eredmények a teljes felnőtt népesség körében. / Forrás: IDEA Intézet.
Az IDEA Intézet 2018. januári kérdőíves közvélemény-kutatása ugyanazt az eredményt hozta, mint a tavaly decemberi mérések: a kormánypártok támogatottsága még mindig stabil. A Fidesz a teljes lakosság körében 33 százalékon, míg a biztos szavazó pártválasztók körében 40 százalékon áll. Utóbbi tekintetében a legutóbbi felmérés adataihoz képest – hibahatáron belüli – 2 százalékos növekedés volt tapasztalható. A Fidesz népszerűsége tehát nem változott. Annak ellenére sem, hogy a vizsgált időszakba már beleesett az 1300 menekült ügyével kapcsolatos tematizálási kísérlet.
A kormányzó pártokat követi a Jobbik, melyet januárban a teljes népesség 14 százaléka, míg a biztos szavazó pártválasztók 17 százaléka támogatott – hasonlóan a decemberi adatokhoz, amikor is a teljes népesség 13 százaléka támogatta. Abban, hogy a párt növekedése megtorpant, szerepet játszhatott, hogy a vizsgált időszakba már beleestek a Jobbik elnökét közelmúltban ért politikai támadások is. Ugyanakkor a Jobbik kommunikációjának jó része a Fidesz kritizálásában merült ki. Így ha látványos növekedést nem is eredményez, de kampány időszakban az ilyen típusú egymásnak feszülés mobilizálhatja a pártok szavazótárborát.
A Demokratikus Koalíció mind a teljes népesség, mind pedig a biztos pártválasztók körében meg tudta őrizni a korábbi eredményeit. A pártot a teljes lakosság 8, míg a biztos pártválasztók 12 százaléka támogatná egy választáson.
A vizsgált pártok közül talán az MSZP került a legérdekesebb politikai helyzetbe. A mérések kapcsán ugyan hasonló arányok mutatkoznak, mint a Demokratikus Koalíció esetében, ugyanakkor van itt egy fontos különbség, amit érdemes kihangsúlyozni. Nevezetesen azt, hogy a Párbeszéddel kötött közös lista miatt a parlamenti bejutási küszöb esetükben 10 százalék lesz. Most a biztos szavazó pártválasztók pont ilyen mértékben támogatják a pártot, ami a decemberi mérésekhez képest 2 százalékpontos visszaesést mutat. A szocialisták a teljes népesség körében, az ezt megelőző mérésekhez hasonlóan, 8 százalékot értek el. A fent említett okok miatt könnyen lehet, hogy a Magyar Szocialista Párt ebben a formában most indul utoljára a választásokon.
Az LMP és az Együtt támogatottsága nem változott érdemben: míg az előbbi a decemberi adatok szerint a teljes lakosság körében 5, és a biztos szavazó pártválasztók körében 6 százalékon áll, addig az utóbbinál ez az arány 2, illetve 3 százalék, hasonlóan a tavaly év végi kutatáshoz.
A Momentum Mozgalom azonban mindkét választói csoport körében 1-1 százalékos veszteséget könyvelhetett el a decemberi adatokhoz képest. A párt a teljes népességnél 1, míg a biztos szavazó pártválasztók 2 százalékon áll.
Az IDEA Intézet 2018. januárjában többek között az átszavazási hajlandóságot is kutatta a baloldali, valamint a jobbikos választók körében.
Forrás: IDEA Intézet
Az ellenzéki pártok szempontjából – bejutási küszöb elérése mellett – nagyon fontos kérdés, hogy az úgynevezett “koordinált indulások” esetén a választóik részéről lesz-e hajlandóság a legesélyesebbnek vélt ellenzéki jelölt támogatására. Még abban az esetben is, ha a jelölt pártjával eredetileg nem szimpatizáltak. Az eredmények láttán elmondható, hogy a baloldali szavazók e tekintetben sokkal rugalmasabbak mint a Jobbikos szavazók.
Az adatok elemzéséből kiderült, hogy a baloldali pártválasztók 45 százaléka támogatná saját jelöltje visszalépését a Jobbik javára a kormánypárti induló legyőzése érdekében, ha utóbbi az esélyesebb. A megkérdezett baloldali pártválasztók 40 százaléka utasította el a visszalépés lehetőségét. A baloldali pártválasztók 34 százaléka továbbá úgy nyilatkozott, hogy kész lenne voksával akár támogatni is a Jobbik indulóját a kormánypárti jelölttel szemben. A konkrét támogatást 50 százalékuk utasította el.
A Jobbik szavazói körében ez az arány egyértelműen alacsonyabb volt. A saját jelölt visszaléptetését az esélyesebb baloldali javára 32 százalék támogatná, és 58 százalék elutasította el, addig a jobboldali párt választóinak csupán 30 százaléka szavazna a baloldal esélyesebb jelöltjére a kormánypárti indulóval szemben, 54 százalékuk pedig ekkor sem. Talán ezek a számok alacsonynak tűnnek. Főleg egy sikeres koordinált indulás megvalósulásának szempontjából. Mégis, ha pár évvel ezelőtt bárki azt állította volna, hogy bármilyen helyzetben jobboldali jobbikos szavazók 30 százaléka szavazna baloldali jelöltre a jobboldali Fidesszel szemben, az a feltevés a politikai extremitás határát súrolta volna.
Ahogy 2017-ben sejteni lehetett, Botka László miniszterelnök-jelöltségről való lemondása olyan lavinát indíthatott el, ami könnyen maga alá temetheti az egész szocialista pártot. Látva az elmúlt időszak kutatási eredményeit, ez a feltevés könnyen beigazolódhat. Egy markáns vezető nélkül maradt párt politikailag aktív választói hamar más pártok szimpatizánsaivá válhatnak. Két nagy nyertese lehet a kiábrándult szocialista választóknak: Az egyik a Jobbik, ami már gyakorlatilag 2010 óta biztos menedéket jelentett a kiábrándult szocialista szavazóknak. Ennek eredményeképpen, a 2014-es kampánynyitányhoz képest a Jobbik erősödni is tudott néhány százalékot. Más kérdés, hogy a radikális párt korábban állt már a jelenleginél lényegesen jobban is. A Jobbikot tavaly év közben több közvélemény-kutató cég is húsz százalék felett mérte. Ehhez képest a jelenlegi támogatottság mindenképpen visszaesésként értelmezhető. A másik profitálni tudó szereplő az LMP, ami stabilizálni tudta a helyzetét. Hiszen a 2014-es választások előtt a jelenleginél még inkább a bejutási küszöb alatt volt a párt támogatottsága. Most a legtöbb kutatóintézet mérése alapján bejutnának az Országgyűlésbe.
Összességében elmondható, hogy míg a kormányzó pártok egy tudatos koncepció mentén politizálnak, addig az ellenzéki pártok többsége – akár csak négy évvel ezelőtt is – még mindig az egymáshoz mért helyezkedéssel és az ezzel kapcsolatos stratégiákkal vannak elfoglalva. Aminek persze meglehetnek a rövid távú politikai előnyei. Azzal viszont minden induló pártnak számolnia kell, hogy a választás időpontjához közeledve egyre fontosabb szempont lesz a kormányzóképesség kérdése.
A szerző politológus
Mezőhegyi Gyula
The post Már nem finnyásak a baloldali voksolók: harmaduk már a Jobbikra is szavazna appeared first on PolgárPortál.
Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »
