Tényleg nem tudom, mi lehet az a hívó szó, amivel majd urnákhoz szólítják az uniós választókat a legközelebbi európai parlamenti választásokon, mert akkora a hangzavar, hogy az egyszerű szavazó képtelen lesz eligazodni. Szerencse, hogy nem most tartják, mert azok se mennének el, akik eddig fontosnak tartották, hogy hozzájáruljanak az európai jövő alakításához. Most azonban annyi az egymásnak ellentmondó ígéret, állásfoglalás, elvtelen alkudozás és igazságtalan megkülönböztetés, hogy egyre több a kiábrándult választó.
Nem jártam Belaruszban, de elhiszem azt, amit a világsajtó ír, hogy a Lukasenka-rezsim repülőgépekkel hozza be az országba a közel-keleti migránsokat, és a lengyel meg a litván határra buszoztatja őket, hogy onnan próbáljanak az Európai Unió területére, pontosabban célországukba, Németországba jutni. A térségben már mindenki kerítést épít, sőt a lengyelek mozgásérzékelős határfalon dolgoznak. Miközben az Unió vezetői csóválják a fejüket Lukasenka elvetemült bosszúján, (lényegében az európai szankciókra adott válaszán), az Európai Bizottság kijelenti, hogy nem ad pénzt határkerítésekre, nyilván falakra sem. Közben meg tudjuk, hogy Görögország kapott erre a célra pénzt. Teljesen jogos volt a német külügyminiszter felháborodása, amikor azt mondta, a migránsokat szállító légitársaságoknak tudatosítaniuk kell, hogy az embercsempészek cinkosai.
Kár, hogy ezt nem fogalmazta meg a Földközi-tengeren cirkáló, évek óta afrikai migránsok százezreit Európába szállító NGO-hajókkal kapcsolatban is.
Azok ellen nem volt, és ma sincs kifogása, pedig azok ugyanúgy az embercsempészek cinkosai – és segítői, mert számos esetben nem a nyílt tengeren, hanem Afrika partjainál veszik fel az embereket –, mint az Isztambul és Minszk között ingázó légitársaságok. Így tehát nem hisszük el, hogy őszintén felháborodott az Unió keleti határainál hónapok óta tartó szégyenletes helyzeten. Már csak azért sem, mert olyat (a senki földjén ragadt migránsokat) láthatott az elmúlt években Szerbiában, Macedóniában és Görögország szigetein is. És azt sem lehet kristálytisztán érteni, hogy most ezek a migránsok ott a lengyel és a litván államhatáron miért nem kellenek a befogadó Németországnak? Mitől mások ők, mint azok, akiket ugyanúgy embercsempészek hoztak Európába, csak éppen nem hajóval, hanem repülőgéppel? Nem tehetnek arról, hogy Iránból, Pakisztánból és Irakból simán, száraz lábbal el lehet érni Európát. Ezt már Xerkxész is bebizonyította, mit nem lehet ezen érteni?
De nem csak mi nem értjük a dolgok menetét, Manfred Weber, az EP néppárti frakcióvezetője sem, hiszen azt mondta a napokban, hogy nem érti, miért ne finanszírozhatná az Unió a belarusz határra épített kerítéseket.
Még pénz is van rá, és hibrid háború van, ne legyünk naivak, tette hozzá. Ellentmondott főnökének, az EB elnökének, ráadásul korábbi önmagának is, hiszen még pár évvel ezelőtt azt üzente a mexikói határfal kapcsán Trump amerikai elnöknek, hogy Európa nem falakat, hanem hidakat épít. (Tegyük hozzá, korábban Magyarországnak is megpróbált kilobbizni egy kis pénzt a határvédelemre.)
Nem tudok szabadulni attól a sejtéstől, hogy nem megvilágosodásról van szó Manfred Weber esetében, hanem azért változtat játszi könnyedséggel a véleményén, mert egy konkrét célt követ.
Hamarosan – a választási ciklus közepén – váltás következik be az Európai Parlament vezető testületeiben, s bár Weber jelezte, hogy nem tart igényt az EP elnöki posztjára, mérget vehetünk rá, hogy valamilyen politikai üzlet van a dolgok hátterében. Nagyon rövid időn belül azt is megtudjuk, hogy mi.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
