Kolbászból készült a kerítés, amikor Bandika és Ervin összetalálkoztak a Fáradt eperhez címzett fagylaltozó előtt.
„Két hét múlva nyitunk!” – olvasták a méretes feliratot a bejárati ajtón. El is nyalnék egy füstölt pisztáciával megtetézett epersörbetet, jelentette ki Bandika. Jó tudni, hogy már csak két hetet kell rá várni.
Ervin nem volt ilyen derűlátó.
Nézete szerint két hét múlva még biztosan nem fog teljes kínálattal üzemelni a Fáradt eper, legfeljebb csak a legnépszerűbb fagylaltokat készítik el. A csokisat, a sós karamellát, a vaníliát, meg ezeket.
Miből gondolja? – érdeklődött szorgalmas szemöldöktornáztatás kíséretében Bandika. Ervin vállat vont, és elismerte, hogy saját értesülései nincsenek, csak a rádióban hallotta, hogy több ország vezetője is nagyon nehéznek nevezte az előttünk álló két hetet. Mármint ki előtt? – szólt közbe Bandika. Ervin ismét vállat vont: gyakori szófordulat, hogy ismertebb emberek magukról beszélnek, mégis úgy mondják, hogy mi, meg nálunk, meg hozzánk, meg előttünk.
Azt hiszem, ezt hívják automatikus tárgyesetnek – tette hozzá. Szerintem ez a visszaható névmás – javította ki Bandika. Ervin elismerte, hogy „meglehet”, aztán arról beszélt, hogy mivel nem javulnak a vírussal kapcsolatos mutatók Szlovákiában, állítólag kijárási tilalmat meg országos lezárást fog bevezetni a kormány. Miért, most mi van januártól? – kapta fel a fejét Bandika. Mostanáig abban a hitben éltem, hogy január elejétől kijárási tilalom van, meg lezárás. Igaz, hogy tele voltak az utcák, de hát úgy voltam vele, hogy na Slovensku je to tak, meg hát különben is, aki ide jön, és nem tetszik neki, az tartsa tiszteletben a szokásainkat meg a kultúránkat. Nem?
Ervin ismét bólogatott, majd hozzátette, hogy bizonyos kiszivárgott információk szerint ez a lezárás már igazi lezárás lenne, méghozzá március 21-ig. Aztán ha az sem használ, akkor… Akkor mi? – kérdezte Bandika még őszintébb kíváncsisággal.
Akkor leállítják az országot – közölte üvegesedő szembogárral Ervin. Bandika belekapaszkodott a Fáradt eperhez címzett fagylaltozó előtti pisztáciazöld bicikliállvány hideg vaskonstrukciójába. Nem mondja komolyan! Félelmetes ez a kreativitás! Azt akarja mondani, hogy a jelenlegi, két hónapja tartó lezárást megtetéznék egy tényleges lezárással, ha pedig az sem használ, bevetnék a csodafegyvert, vagyis lezárnák a lezárást is? Ráadásul erre a kis időre? Mikor két hét múlva így is, úgy is fagyizunk?! Ön szerint ebből mi a tanulság? – roskadt az egyik kint felejtett fehér műanyag székre Bandika. Ervin ismét rezignáltan felelt. Szerinte az a tanulság, hogy az ország nem bicikli, mert nem lehet csak úgy lezárni.
A szerző a Vasárnap munkatársa
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
