A Szentatya június 12-én kora délután Santa Cruz de Tenerife kikötőjébe utazott, hogy Jézus szent szívének főünnepén szentmisét mutasson be tenerifei látogatásának és egyben spanyolországi apostoli útjának utolsó programjaként. A mise végén San Cristóbal de La Laguna püspöke, Eloy Alberto Santiago Santiago mondott köszönetet XIV. Leónak, az első pápának, aki Tenerifére látogatott.
Az alábbiakban XIV. Leó pápa homíliáját teljes terjedelmében közöljük.
Kedves testvéreim!
Kegyelem számunkra, hogy azon a napon találkozhatunk, amikor Jézus szívét a történelem szíveként szemlélhetjük. Öröm számomra, hogy veletek együtt ünnepelhetem az eucharisztiát, hálát adva azért a hitért és szeretetért, amelynek oly sok tanújelét tapasztaltam ezen az apostoli úton, és amely ezt a szépségéről és befogadókészségéről ismert szigetcsoportot is olyan hellyé teszi, ahol a feltámadt Úr megelőz bennünket és kinyilvánítja magát.
A szemünk elé táruló tenger a végtelent idézi, akárcsak az ég; de mindenekelőtt az a vágy végtelen, amely összeköti Isten szívét oly sok emberi szívvel, amelyeknek az örömei és reményei, szomorúságai és szorongásai visszhangra találnak az egyház szívében (vö. Gaudium et spes, 1). Egyetlen ember sem sziget; ennek az egyházmegyének a földrajzi helyzete és az előtte álló lelkipásztori kihívások tanúsítják, hogy találkozásra születtünk, és nincs olyan akadály, távolság, veszély vagy fenyegetés, amely megakadályozhatná az embert abban, hogy végigjárja a maga útját.
Jézus szíve azonban feltárja előttünk, hogyan ne vesszünk el a terméketlen nyugtalanságban: „Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk” (1Jn 4,9).
Valóban, „amint a zsinat emlékeztet rá, az ember az Istennel való közösségre kapott meghívást, és »az ember teljesen csak akkor találhat önmagára, ha őszintén elajándékozza magát« [GS 24]; legmélyebb hivatása, hogy belépjen a befogadott és továbbadott szeretet szentháromságos mozgásába” (Magnifica humanitas enciklika, 48). Ferenc pápa megjegyezte: „Sokan jelentős egyensúlyvesztést élnek meg, amely arra készteti őket, hogy nagy sebességgel végezzék a dolgokat, s így elfoglaltnak érezzék magukat, állandó rohanásban vannak, és ez odavezet, hogy mindenen átgázolnak, ami körülöttük van. Ez hatással van arra is, ahogyan a környezettel bánik” (Laudato si’ enciklika, 225).
Ezek a szavak Tenerifének a vendégek fogadására irányuló sajátos küldetését is érintik, akár azok szívét illetően, akik úgy döntenek, hogy itt töltik szabadságuk egy részét, akár azokét, akik a szigeten élnek és dolgoznak, kapcsolatban a világ számos országából érkező látogatókkal.
„Valójában azok élveznek és élnek meg jobban minden pillanatot, akik felhagytak azzal, hogy innen-onnan csipegessenek, hogy mindig olyasmit keressenek, amijük nincs. Az ilyenek megtapasztalják, mit jelent értékelni minden egyes személyt és minden dolgot, megtanulnak kapcsolatba lépni a legegyszerűbb valósággal is, és tudnak örülni neki. Így képesek csökkenteni a kielégítetlen igényeket, korlátozni a fáradtságot és a megszállottságot” (uo., 223). Így értelmezzétek tehát, kedves testvéreim, a vendégszeretetre szóló hivatásotokat!
A mai evangélium mintha még radikálisabban állítaná elénk ezt a kihívást, és a szegények gazdagságának paradoxonára emlékeztet bennünket, mely közvetlenül Jézus életére, igazságára és arra az útra utal, amelyen – kívánsága szerint – ma is követnünk kell őt. Az imént hallott szakaszban ezért áldja az Atyát: mert
A Dilexi te apostoli buzdítással arra kívántam ráirányítani a figyelmet, hogy a szegények kiváltságos helyet foglalnak el az isteni kinyilatkoztatásban és az egyház küldetésében.
Ez a misztérium egészen sajátos módon visszhangzik ezeken a szigeteken, amelyek a migrációs útvonalak középpontjában állnak, s így első befogadóhelyévé válnak azon testvéreinknek, akiknek útja rendszerint kimondhatatlan veszélyeknek és erőszaknak van kitéve. Azokkal szemben, akik mások kétségbeeséséből húznak hasznot, keresztényként mi nem csupán a visszfényét tudjuk felkínálni annak az Úrnak, aki így szól: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én felüdítelek titeket” (Mt 11,28).
„A szegények, akik a legszélsőségesebb bizonytalanságban nőnek fel, akik a legnehezebb körülmények között megtanulnak mindent túlélni, és azzal a bizonyossággal bíznak Istenben, hogy senki más nem veszi őket komolyan, és segítik egymást a legsötétebb időszakokban, sok mindent megtanultak, amit szívük titkában őriznek. Közülünk azok, akik nem éltek át hasonló helyzeteket, akik nem éltek határon egyensúlyozó életet, biztosan sokat meríthetnek abból a bölcsességforrásból, amit a szegények tapasztalata jelent. Csak panaszkodásainkat az ő szenvedéseikkel és nélkülözéseikkel összevetve kaphatunk életünk egyszerűbbé tételére hívó szemrehányást” (Dilexi te apostoli buzdítás, 102). Az Úr, aki megfeddi és figyelmezteti azokat, akiket szeret (vö. Jel 3,19), egyszerűvé és örömtelivé akarja tenni életünket.
Kedves testvéreim, köszönetet mondok azért, akik vagytok, és köszönetet mondok azért, amit tesztek: hogy ezt a szigetet olyan hellyé teszitek, ahol Krisztus szívével lehet találkozni emberek és testvéri közösségek barátságos és vendégszerető arcában. „Mi megismertük és hittük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket” (1Jn 4,16): ragyogjon mindig bennetek ez a János apostol első levele által ránk hagyott hitvallás, és ösztönözzön benneteket az imádságra és a cselekvésre. Fordítsatok figyelmet a serdülőkre és a fiatalokra, a gazdagokra és a szegényekre, a helyiekre és a vendégekre: mindannyiuknak szükségük van arra, hogy olyan tekintettel találkozzanak, amely a látszatnál mélyebbre lát, és felismeri nyugtalan szívük mélységét, mely sok esetben már – talán öntudatlanul – Isten országa és annak igazsága felé irányul. Legyen érezhető közöttetek, hogy „Isten szeretet, és aki szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne” (1Jn 4,16). Ez az evangélium szíve, Krisztus szíve. Aki elmerül benne, többé nem önmagának él.
Nyissátok meg mindenki előtt ezt a szeretettengert! Ezt kívánom nektek, és ezért imádkozom értetek és mindazokért, akikkel utatok során találkoztok.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
