Bár az Ukrajna politikában (egyelőre) nagy az egyetértés Brüsszel és Washington között, a háttérben az uniós tagállamok már próbálnak mozgósítani megakadályozandó, hogy az amerikai versenytársak teljesen padlóra küldjék az európai ipart. Ezt egy neve elhallgatását kérő uniós tisztviselőre hivatkozva a Politico írta meg szerdán.
Az elmúlt hetekben fokozatosan csökkent az igyekezet az európai-amerikai gazdasági ellentétek leplezésére a sajtóban. Ma pedig már sokkal nyíltabban beszélnek/írnak arról, hogy az Európa kettős csapást él meg az USA jóvoltából:
nem csak az energiaárak lehetnek jóval magasabbak az öreg kontinensen, mint az Egyesült Államokban, de Washington most készül egy 369 milliárd dolláros ipari támogatási csomag elfogadására, ami iszonyatos fegyvertény a gazdasági versenyben.
Az EU tisztviselői most már attól tartanak, hogy a vállalkozásokra ezután tarthatatlan nyomás nehezedik majd, a tőke pedig elkezd kiáramolni az Egyesült Államokba. Az EU iparági uniós biztosa, Thierry Breton már arra figyelmeztet, hogy Biden új támogatási csomagja “egzisztenciális kihívást” jelent Európa gazdasága számára.
Megoldás egyelőre csak egy körvonalazódik, nagyjából a Brüsszeltől megszokott séma alapján: a tagállamok adjanak pénzt, a bürokraták majd elköltik kedvük szerint , főleg klímapolitikára és zöld beruházásokra.
A programnak már neve is van: “Európai Szuverenitási Alap”, amelyet ráadásul “rendkívül gyorsan kell megvalósítani, mert minden nappal Európa veszít egy részt a versenyképességéből, míg az USA erősebb lesz.
A program állítólag kiemelt figyelmet szentelne az elektromos tápegységek gyártására, az elektromos autókra, a szélturbinákra és a mikrochipek gyártására.
A gyorsaságnak politikai okai is vannak. Brüsszel szeretné, ha a tagállami forrásokból összerakott programot ő felügyelné, ami nem fog megvalósulni, ha az inflációkezelési vagy energiaügyi intézkedésekhez hasonlóan a tagállamok maguk keresnek saját megoldásokat.
A helyzet komoly, még a brüsszeli bürokraták is “dezindusztrializációs folyamatról” beszélnek. Breton például sokat kritizálta az Inflációcsökkentési Törvényt, amely a nagy autógyártó tagállamok – Németország és Franciaország – esetében visszaüt: amerikai gyártmányú elektromos gépjárművek vásárlásának kedvez.
Brüsszel és az EU tagállamai úgy látják, hogy ez aláássa a globális szabad kereskedelmet, Brüsszel ezért olyan megállapodást akar, amely alapján az EU vállalatai is élvezhetik az amerikai előnyöket.
A probléma az, hogy Európa képtelen érvényesíteni saját érdekeit az USA-val szemben. Brüsszelben már le is tettek az eredeti tervről, hogy diplomáciai úton jussanak kompromisszumra Washingtonnal. Helyette jön a B-terv: saját zsebből hasonló ipari támogatási rendszer kiépítése. Ez viszont tele van buktatókkal.
Ehhez ugyanis Németország támogatása kell – a franciáké már megvan, hiszen Párizs régóta szorgalmazza az európai ipari versenyképesség támogatás alapú felkarolását. Értsd: elsősorban német pénzből javítaná saját ipari kondícióját (is).
A németek nem zárkóznak el, ám a verseny természete miatt aligha lesz olyan eredmény, amiben a déli tagállamok reménykednek. A jelenlegi helyzetben az nyeri a legtöbbet, aki tovább marad állva, vagyis az fogja kitölteni a bedőlő cégek után maradt űrt az európai piacon, aki tovább kitart. Brüsszel javaslata hátterében talán nem is annyira Washington lépései állnak, mint inkább a német dominanciától való félelem.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
