Hogyan lehet továbbadni az új generációknak a régmúlt tanúságtételeinek történetét? Például mangákkal, ha az elmesélendő történet Japánban esett meg.
Világszerte egyre szélesebb körben rajonganak a mangákért, vagyis a japán képregényekért: fiatalok és idősebbek egyaránt kedvelik a műfajt. A szuperhősök kalandjai mellett ma már valóságos emberek történetét is megismerhetjük ezekből a képregényekből: olyan emberekét, akik az üldöztetés idején is ragaszkodtak a Krisztusban való hithez – ők voltak a japán titkos keresztények. Ez a történet tulajdonképpen a 17. században kezdődött, amikor a kereszténységet betiltották és elűzték a misszionáriusokat.
Papok és templomok nélkül kellett a japán katolikusoknak megszervezni a hitéletet: a közösséget a falu vezetője irányította, ő vezette a vallási ünnepeket is a liturgikus naptár szerint, és őrizte a szent könyveket. Voltak hitoktatók, akik tanították a gyerekeket; azok, akik ismerték a keresztelés formuláit, kiszolgáltatták az első szentséget; hírvivő járta körbe a falut, hogy bejelentse a vasárnapokat, a keresztény ünnepeket, a böjti napokat.
Kan Takahama „mangaka” (mangarajzoló művész) Olaszországban mutatta be projektjét 2025 márciusában a szentszéki japán nagykövetség és a luccai érsekség szervezésében megvalósuló konferenciákon.
A római és luccai helyszíneken zajló rendezvénysorozattal emlékeztek meg a „Tensó-követség” 440. évfordulójáról: 1585 márciusában érkezett Rómába az első delegáció, amelyet hivatalosan fogadott a pápa. A követjárás neve az időpontjára utal, az akkor használatos japán naptár szerint: a Tensó-korszak tizedik évében jártak akkor.
Az Európába látogató japán küldöttség ötlete egy jezsuitától, Alessandro Valignano fővizitátortól ered, aki 1573 óta végzett missziós munkát a Távol-Keleten. A fiatal küldöttek közé személyesen választott ki két fiút, akik a legjelentősebb keresztény daimyō családokból származtak. A daimyōk nagyhatalmú japán földesurak voltak, akik a 10. századtól a 19. század közepéig, a Meidzsi-korszak reformjaiig uralkodtak az országban.
A két fiú mellett még két fiatal nemes és más útitársak kis csoportja indult útnak, valamint Diogo de Mesquita jezsuita pap, aki idegenvezetőként és tolmácsként kísérte a delegációt. A nyolc évig tartó utazással (1582–1590) Alessandro Valignano egyik célja az volt, hogy felhívja az európai egyház figyelmét Japánra, illetve hogy megcáfoljon néhány sztereotípiát Japánnal kapcsolatban.
A képregényrajzoló Kan Takahama az Amakusza-szigetekről származik, ahol 1591-ben a Jézus Társasága papi szemináriumot alapított, és ahol a Tensó-küldetésben részt vevő fiatalemberek is folytatták tanulmányaikat, miután visszatértek Japánba. Mindez részben annak is volt köszönhető, hogy a hazatérő küldöttség magával hozta Gutenberg-féle kézisajtót, amely lehetővé tette az első keresztény témájú könyvek nyomtatását Japánban.
Amakusza vidékén és Nagaszakiban leltek menedéket a keresztények az üldöztetés elől 250 éven át, akik papság hiánya ellenére továbbra is megvallották hitüket Krisztusban. Ezek a helyek ma az UNESCO Világörökség részei.
Takahama véletlenül bukkant rá az otthonában őrzött iratok között régi dokumentumokra a keresztényüldözésről. Utánajárt, hogyan kell ezeket az iratokat olvasni és megpróbálta értelmezni őket. A szájhagyomány útján terjedő történeteket is összegyűjtötte, így folytatta kutatását a helyi titkos keresztények életéről.
Ezek képezték az Oroszlán és a bazsarózsák (eredeti címe: Shishi to Botan) című műve alapját, mely valós történeten alapul: az elnyomott keresztény parasztok 1638-as felkelésén. Egy 16 esztendős keresztény szamuráj, Amakusza Siro vezette a felkelést, amelyet vérbe fojtottak.
De hogy lehet a történeti kutatást lefordítani a mangák nyelvére? Erről beszélt a mangaka Kan Takahama március 17-én és 18-án Rómában, a Pápai Gergely Egyetemen és a Pápai Szalézi Egyetemen, illetve március 20-án a luccai érseki rezidencián.
Forrás és fotó: Fides.org
Verestói Nárcisz/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
