Békés együttlét helyett egy szörnyű tragédia részese lett 1945 karácsonyán a West Virginia-i Fayetteville-ben élő Sodder család. Miután az olasz származású házaspár, George és Jennie Sodder szenteste átadott néhány ajándékot otthon tartózkodó kilenc gyermekének (a tizedik a hadseregben szolgált), aludni tértek, ám hajnali egy körül arra ébredtek, hogy ég a ház.
A házaspárnak és négy gyereknek sikerült kimenekülni, öten azonban az emeleten ragadtak. Mivel a lángokban álló lépcsőn nem lehetett felmenni, az apa kívülről próbálta volna betörni az egyik emeleti ablakot.
Aznap éjszaka azonban létráját, amely mindig a házfalnak volt támasztva, nem találta, két, addig kifogástalanul működő teherautója közül egyik sem működött, a vízzel teli hordó befagyott, a tűzoltók pedig csak későn érkeztek ki.
Jogos volt a feltételezés, hogy a gyerekek bennégtek, a tűzoltók azonban nem találtak csontokat. A romokat 1949-ben újfent átvizsgálták, és négy olyan csigolyára bukkantak, amelyek egykor egy 16-17 éves fiú gerincének alkotóelemei lehettek. Ám a legidősebb eltűnt gyerek, Maurice mindössze 14 éves volt 1945-ben, ráadásul a csigolyákon nem találtak égésnyomokat.
Mivel a helyszínen más csontokat nem sikerült felfedezni, holott egy ilyen „rövid” ideig, 45 percen át tartó tűznél meg kellett volna maradjanak, a kutatók arra jutottak, hogy a csigolyákat a Sodderék által egy emlékhely kialakítása céljából a romokra hordott földréteggel együtt hozhatták a helyszínre.
A hivatalos indoklás szerint az elektromos kábelek hibás bekötése okozta a tüzet, ami azért különös, mert éppen akkoriban újították fel az elektromos hálózatot. Az eset kapcsán ezenkívül több különös részletre derült fény.
Egy biztosítási ügynök a tragédia előtti őszön azzal fenyegette meg az ajánlatát visszautasító családfőt, hogy a ház a gyerekekkel együtt a lángok martalékává fog válni. Az ügynökkel szembeni gyanút erősítette, amikor kiderült, a férfi tagja volt a tragédiát balesetnek nyilvánító testületnek, ám bűnösségét sosem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani.
A tragédiát követő évtizedek során sokan állították, hogy látták legalább az egyik eltűnt gyereket. Az anya 1968-ban kapott Kentuckyból egy, a feladó címe nélküli borítékot, amelyben egy jóképű fiatalember képe lapult, aki feltűnően hasonlított a kilencévesen eltűnt Louisra.
A házaspár ekkor egy magándetektívet küldött Kentuckyba, ám soha többé nem hallottak róla. Mivel féltek, hogy a fénykép vagy a feladás helyének nyilvánosságra hozatalával árthatnak a fiúknak, nem kutakodtak tovább.
Az is felmerült, hogy a szicíliai maffia keze volt a dologban. Ezen elmélet szerint a bűnszervezet eredménytelenül próbált pénzt kicsikarni a családfőből, ezért néhány gyereket büntetésképpen elraboltak, és Olaszországba vittek.
Sokakban felmerülhet, hogy ha a gyerekek nem haltak meg, miért nem léptek kapcsolatba a szüleikkel. A túlélésteória híveinek válasza szerint azért, hogy megóvják őket elrablóik bosszújától.
Bármi is legyen az igazság, George és Jennie is anélkül hunyt el, hogy azt megtudta volna.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
