Az alábbi levelet egy baráti házaspártól kaptam, a neveket és a település nevét is eltűntettem belőle, hogy ne legyen beazonosítható. De a tanulságok miatt fölöttébb üdvös elolvasni!
Íme:
„Az asszisztensnőnk …án él, onnan jár át dolgozni. Tegnap két beteg között meséli, hogy welcome tortát fog sütni a hétvégén, mert a szomszédban élő házaspár lánya jön haza Angliából.
Kérdezem: Végleg?
– Igen, költöznek haza.
– Nocsak, mégsem tejjel mézzel folyó Kánaán a külföld?
– Legutóbb egyedül volt este otthon a kisgyerekükkel (a férj pék), és két nagydarab ( nem fehér) fickó rájuk törte az ajtót, de megmenekültek, mert a feleség telefonnal a kezében úgy tett, mintha már hívná is a rendőröket.
– Mi a manó! …..kára menekül a házaspár Angliából? A mama hotelbe?
– Nem teljesen. Be van építve a tetőtér a fiataloknak.
– Az mégiscsak a mama hotel! A hét vicce, hogy …..ka biztonságosabb mint a ködös Albion!
Ennyi a történet, de hozzátenném, hogy a szülők itthonról támogatták a kint élő fiatalokat, a gyógyszer itthonról ment postán stb. Az asszonyka szülése sem volt problémamentes, de nem akart hazajönni szülni. Elszigetelten éltek, csak a skype-os családi/baráti beszélgetések voltak. Azért a jó kereset sem minden… Lassan majd rájön más is.
Ez ma Európa.”
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
