A MÉCS Családközösségek (Christian Family Movement, CFM) képviselői – a világ minden tájáról érkezett házaspárok és papok – tizenötödik világtalálkozójának Vác adott otthont. Június 29. és július 1. között a „Reménységben és egységben küzdünk a családért” mottó jegyében értékelték a jelent, és fogalmaztak meg jövőbe mutató cselekvési tervet. Június 30-án látogattunk el a találkozóra.
Malawi, Fülöp-szigetek, Mexikó, Egyesült Államok, Svédország, Spanyolország – néhány ország azok közül, ahonnan házaspárok és az CFM nemzetközi családmozgalomhoz tartozó papok érkeztek a Vácon tartott világtalálkozóra. A három évente megrendezett esemény helyszíne az idén tavasszal elkészült PüspökVác Látogató- és Rendezvényközpont volt, szervezői a mozgalom európai vezetői, Ménesi Balázs és Krisztina voltak.
A „Megfigyelés-Értékelés-Cselekvés” (MÉCS) módszer alapján működő házasközösségek az 1940-es években indultak több kontinensen. A nemzetközi szervezet (ICCFM) 1966-ban alakult meg Dél-Amerikában – célja, hogy tagjai az imádság és a családok szolgálata által folyamatosan növekedjenek az Isten és embertársaik iránti szeretetben, az evangélium és a Katolikus Egyház tanításainak iránymutatása alapján. Ezzel az ICCFM a világ egyik legrégebbi családmozgalma.
A magyar MÉCS 1996-ban indult, Bíró László családreferens püspök megbízása nyomán, a Ménesi házaspár vezetésével. A világszervezetnek jelenleg több mint 130 ezer tagcsaládja van, túlnyomó többségük Dél-Amerikában. Magyarországon 130 plébániai családközösségben körülbelül 650 család, illetve 14 ifjúsági közösségben 210 fiatal tartozik a mozgalomhoz. Ami a mozgalom aktivitását illeti, mi, magyarok büszkék lehetünk, tekintve a MÉCS-családok, a bekapcsolódó papok és a megrendezett MÉCS-napok nagy számát.
A váci találkozó programja a CFM hagyományos modelljét követte. Az előadások a „megfigyel – értékel – cselekszik” jegyében néztek rá a jelenre, s tekintették át a jövő feladatait. Minden kontinens vezető házaspárja beszámolt a családmozgalom helyzetéről az adott térségben; a házaspárok pedig tanúságtételekkel tették személyessé azt, ami előtte elméletben elhangzott.
A találkozó zárónapja egyben MÉCS családi nap volt, amelyre a gyerekeket is várták a szervezők.
A cél – ahogy ezt a szervező Ménesi házaspár megfogalmazta – megerősödni az úton és megélni a közösség élményét. A beszámolók és az előadások kiváltotta reakciók azt mutatták, hogy a helyzet, ami a család társadalmi beágyazottságát, valóságát jellemzi, és a megerősítése érdekében folytatandó cselekvési terv nagyban hasonló, legyen szó Amerikáról, Malawiról vagy épp Magyarországról.
Kérdésünkre mind a Fülöp-szigetekről érkezett Gerardo Alminaza püspök, mind a Malawiból érkezett Martin Mtumbuka püspök azt fogalmazták meg, hogy a család helyzetét az Egyházban családközösségek tudják a legjobban erősíteni. „Együtt kell lennünk. Nagyon fontos az egység, a közösség, mert egyedül kevesek vagyunk. Együtt tudjuk felismerni az ellenséges erők küzdelmét és a kegyelem működését. A ICCFM annak lehetőségét ajánlja, hogy közösségben nőjünk fel, melyben mi magunk is jobbá válnunk, és ha mi segítünk másokat, mi is segítve vagyunk” – mondták. Gerardo Alminaza szerint: ha elbizonytalanodunk hitünkben, elveszítjük a reményt, belekerülünk a világnak abba a logikájába, amely egyre inkább lehúz bennünket. A keresztény családok közösségében a párok egymást motiválják, tanulnak egymástól. Nekünk, papoknak az a feladatunk, hogy „megszólítsuk, és katekézisre hívjuk őket. Látnunk kell, mik a valós problémáik, és abban nyújtsunk segítséget” – mondta a kis, rendkívül szegény afrikai ország családpüspöke.
Varga László kaposvári megyéspüspök Szellemi harc címmel a megfigyelés – társadalmi és egyházi helyzetkép – feladatát vállalta. Előadásában kifejtette: világméretű vészhelyzetet tapasztalunk, káoszt az élet minden területén. Európa is krízisben van – idézte Varga László püspök Henry Boulad jezsuita szerzetest. – Az Európai Unió iránytű nélkül maradt, mert megtagadta zsidó–keresztény gyökereit, és megkérdőjelezte saját identitását. Megmentése – ahogy Ferenc pápa fogalmaz – párbeszédet igényel, az egyes országok identitását, gazdagsági, kulturális, nemzeti, történelmi, művészeti valóságát párbeszéddel lehet integrálni.
A főpásztor hangsúlyozta: a krízis az Egyházat is elérte. Az alulról jövő keresztényüldözés eszköze az új globális etika. Veszélyes, mivel nem tűnik üldözésnek, sőt keresztény fogalmakat is használ, de más tartalommal tölti meg azokat. A leglényegesebb pontja, hogy nem létezik objektív igazság, legfőbb értéknek az egyén választási szabadságát tekinti, amely fölötte áll minden törvénynek, a természettörvénynek is, és minden tekintélynek, még az isteni kinyilatkoztatásnak is. Ebből születik meg a személyre szabott „magán és keverékvallás”. Annak a veszélye áll fenn továbbá, hogy az állam úgy tekint az Egyházra, mint a vállalkozásokra: „az egyházak támogatása jó befektetésnek tűnik, de a befektetésnek mindig ára van. Elvárhatják tőlünk, hogy hallgatólagosan vagy nyíltan, de támogassuk a hatalmon lévők politikáját” – mondta Varga László. Felhívta arra a figyelmet, hogy egy új, globális ideológia hódít, melynek célja az új embertípus megalkotása: ez a gender-ember, aki nemi identitását és szexuális magatartását minden erkölcsi normától eloldva „szabadon” határozhatja meg.
Az idők jelei közé tartozik az Egyház belső krízise, a hit és remény krízise – hangsúlyozta a kaposvári püspök. – Abban hiszünk a hétköznapjainkban, amit éppen átélünk, érzünk vagy tapasztalunk. Annyira kimerítenek bennünket a hétköznapi dolgaink, annyira el vagyunk foglalva lelki-fizikai állapotunkkal, hogy nem látjuk az igazi reményt, az üdvösséget és az örök életet. Nem figyelünk a mennyországra. Beleragadunk terveink megvalósításába, és amikor nem az történik, amit reméltünk, akár a legapróbb dologban is, hisztisek, depressziósok vagy agresszívek leszünk.
A krízis jele továbbá a jóléti Egyház álma, a gyarapodás teológiája, mely azt vallja: Isten szándéka, hogy hívei anyagi bőségben éljenek, testileg egészségesek és boldogok legyenek. Nagy nehézsége Egyházunknak továbbá az evangelizáció halogatása kifelé és befelé is.
A főpásztor felhívta a figyelmet arra, hogy a racionalitás, a tudás, a tudomány került a keresztények gondolkodásában is mindenek fölé. Ennek jegyében az ember a mitológiába száműzte a démonokat. A pszichológia és a pszichiátria tudományának fejlődésével mi, keresztények is hajlamosak vagyunk arra, hogy a démon munkálkodását is idegi és szellemi zavarodottsággal magyarázzuk. Az emberek elfogadják azt a magyarázatot, hogy a sátán pusztán az emberi gonoszság összessége. Szent VI. Pál pápa azonban figyelmeztetett, a sátán létezik. A leghatékonyabb spirituális atmoszférája a korszellem, amit mindenki magától értetődőnek tart, amivel az emberek általában nem mernek szembeszállni.
A követendő út a lelkek megkülönböztetése – ahogy Rainero Cantalamessa kapucinus bíboros, a Pápai Ház szónoka ajánlja. Fel kell tenni a kérdést, Istentől származik-e mindaz, ami jónak látszik, például az előző rendszerben a papi békemozgalom, vagy napjainkban a gyarapodás teológiája. És rá kell kérdezni, hogy a gonosztól származik-e az, ami rossznak látszik, a szenvedés, kereszt, áldozat. De azt is meg kell különböztetni, ha valamit átélünk, akkor az Istentől, az emberi pszichétől vagy a gonosztól származik-e. Egyáltalán nem mindegy, hogy azért vagyok rettentően dühös, mert nem pihentem eleget és csak aludnom kellene, vagy a harag démona játszik velem – hangsúlyozta Varga László, aki óvatosságra int: Könnyen belecsúszunk abba a csapdába, hogy minden hibánkat az ördögre fogjuk, anélkül, hogy komolyan vennénk a gonoszságot.
Ideje felébredni – figyelmeztetett. – A támadás a kereszténység alapjai ellen irányul, az Isten által teremtett ember identitása, istenképűsége ellen. Fel kell vállalnunk a szellemi harcot, szellemi fegyverekkel, ami a hűség harca: hűség Istenhez, hűség az emberségünkhöz, az Egyházhoz és egymáshoz, a törekvés, hogy Jézus példája nyomán minden helyzetben szabaddá váljunk az Istennel való együttműködésre.
Az első napi szentmise főcelebránsa Varga László kaposvári megyéspüspök, szónoka Pablo Delclaux De Muller spanyol lelkipásztor volt. Koncelebrált Marton Zsolt váci megyéspüspök, Bíró László nyugalmazott püspök, továbbá Gerardo Alminaza, a Fülöp-szigeteki San Carlos egyházmegye püspöke és Martin Mtumbuka malawi családpüspök.
A szónok megerősítő üzenetet fogalmazott meg az elhangzott evangéliumi törétnethez kapcsolódva, melyben Jézus meggyógyította a hozzá forduló leprás beteget. Ha hittel kérjük az Urat, a lehetetlennek tűnő helyzetek is jóra tudnak fordulni. „Csak a hitre támaszkodva élhetünk, Krisztus keresztjéhez közel, csak akkor ismerjük és értjük meg őt igazán.”
A találkozó folytatásába Ménesi Balázs adott betekintést. Elmondta: Bíró László püspök előadása a MÉCS második eleme, az értékelés jegyében a reményt állította a középpontba, kiemelve, hogy a nehézségeket az evangélium fényében nézve erőt kapunk, akármit is látunk a sötétben. Gerardo Alminaza püspök elődadás – a cselekvés jegyében – az egységre szólított fel, leszögezve, hogy ha megéljük az egységet mint házaspár, mint közösség, mint Egyház, tudunk győzni a sötétség felett, találjuk meg a fényre vezető utat.
Szerző: Trauttwein Éva
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
