Magyarország és Lengyelország az Európai Unió célkeresztjében

Senki sem lepődhetett meg, amikor az Európai Unió erősen átpolitizált Bírósága úgy döntött: Magyarország és Lengyelország „nem a mi kutyánk kölyke”. Az ítélet értelmében a két ország több mint százmilliárd euró összegű juttatástól eshet el, amiért nem hajlandó tartani magát az Európai Unió úgynevezett alapértékeihez.

Az Európai Unió Bíróságára mindig is alaposan rányomta a bélyegét a politika. Az uniós oligarchia ugyanis arra használja ezt a testületet, hogy semleges hangzású igazságszolgáltatási aktusok révén érvényesítse politikai érdekeit. Ebben az esetben az e szellemhez igazodó bírák úgy ítélkeztek, hogy Brüsszel visszatarthatja az olyan országoknak járó kiutalásokat, amelyek megsértik a bírói függetlenség elvét, a migránskvótákat és az LMBT-jogokat.

Már az ítélethozatal időzítése is sokat elárul. Magyarország és Lengyelország, illetve az EU bürokráciája ugyanis régóta érdekkonfliktusban áll egymással, tehát, hogy éppen ez idő tájt hirdették ki ezt a gazdasági zsarolásnak is beillő ítéletet, annak alig lehet más indítéka, mint hogy befolyásolják az április 3-ai magyarországi általános választás eredményét.

Amikor az Európai Unió Bírósága azzal fenyeget, hogy Magyarország lemondhat a bruttó hazai termékének öt százalékát kitevő uniós támogatásokról, azzal a magyar választópolgároknak üzen. Az üzenet pedig így szól: „szavazzatok Orbán Viktor kormánya ellen, különben viselnetek kell döntésetek anyagi következményeit”. Amikor az uniós oligarchia bizonytalanságot és szorongást kelt Magyarország gazdasági jövőjével kapcsolatban, célja nem egyéb, minthogy valóra váltsa a kormányváltozáshoz fűződő reményeit. Orbán Viktor miniszterelnök fel is ismerte ezt a veszélyt, és már az ítélet előtt arra figyelmeztetett, hogy az Európai Unió „dzsihádot” folytat országa ellen.

Az Orbán-kormány ellenzéke lelkendezve fogadta a bíróság nyújtotta bátorítást és máris azzal érvel a kampányban, hogy Magyarországra a gazdasági elszigeteltség vár, hacsak nem őket juttatja kormányra. Történetesen azonban az Európai Unió oligarchiájának beavatkozása aligha hozza meg a kívánt eredményt. A magyar választók igen jelentős része érti ugyanis, hogy az ország belügyeibe való nyílt külföldi beavatkozással van dolga. Így aztán, amikor az EU azt üzeni: „álljatok be a sorba, különben…”, a magyar polgárok többsége nem lesz hajlandó fülét-farkát behúzni és meghunyászkodni a politikai zsarolás előtt.

A Magyarországot és Lengyelországot az EU-val szembeállító vita mögött az alapvető értékekkel kapcsolatos kulturális konfliktus húzódik meg. Ezen értékek közül is a legalapvetőbb a nemzeti szuverenitás elve.