Veszélyes, háborús időszakban élünk, mikor a honvédelem illetve a katonapolitika kérdései fokozottan kerülnek a társadalmi párbeszéd fókuszába. A kérdéskör kiemelten érinti a férfiakat, azért a Férfihang.hu is fokozott figyelmet fordít ezekre kérdésekre. Cikkeink kapcsán élénk párbeszéd folyik a hadkötelezettségről, kötelező sorkatonai szolgálatról és a férfiak háborús részvételi hajlandóságáról.
Szorosan a témakörökbe vág a Publicus Intézet frisen megjelentett, 1004 fő megkérdezésével bonyolított, reprezentatív, országos közvéleménykutatása, mely arról kérdezte az embereket, hogy mit tennének, ha Magyarország háborúba keveredne. A kutatás háromféle teoretikus szituációban, párt-preferencia és korosztály szerinti bontásban vizsgálta, hogy a magyarok milyen arányban lennének hajlandóak részt vállalni egy fegyveres konfliktusban.
Ha lenne egy háború, amiben Magyarország is érintett, minden második (51 százalék) megkérdezett inkább harcolna a hazája érdekében. A válaszadók némileg kevesebb mint fele (45 százalék) azonban nem tenne így egy háborús konfliktus esetén.
Abban az esetben, ha Magyarországot megtámadná egy másik ország, tízből hat (62 százalék) megkérdezett harcolna a hazája megvédéséért. A válaszadók harmada (35 százalék) azonban inkább nem fogna fegyvert ilyen helyzet esetén.
Amennyiben Magyarország megtámadna egy másik országot, akkor tízből nyolc (83 százalék) válaszadó inkább nem harcolna egy ilyen háborúban. Ha egy ilyen konfliktusra kerülne sor, akkor csak minden tízedik (10 százalék) válaszadó fogna fegyvert.
A hadkötelezettségi és hadviselési realitások tekintetében számos kérdés merülhet fel a kutatásban feltett kérdésekkel összefüggésben. Ezek közül két fontosabbra térnék most ki részletesebben.
Bár a Publicus intézet által elvégzett kutatás még a pártpreferenciákat is beemelte kutatásába, azonban szemmel láthatóan még az igénye sem merült fel annak, hogy nemek szerinti bontásban kérdezze és jelenítse meg az embereket. Megfontolandó, hogy mennyire tekinthető hitelesnek, mennyire vehető komolyan a kutatásban résztvevő nők nyilatkozata, miközben a kérdezett nők pontosan tudhatják, hogy semmilyen kötelezettségük nem áll fenn a fegyveres hadviselésre, és azt is tudhatják, hogy háborús helyzetben a nők millió számra hagyják el a hadviselő országot.
A magam részéről felettébb kíváncsi lennék, hogy mit válaszoltak a nők a férfiak helyett, vagyis a hadviselésben valójában érintettek helyet. Azt is szívesen látnám, hogy hogyan aránylik ez a férfiak válaszához, vajon mennyivel voltak buzgóbbak a teoretikus hadviselésben úgy, hogy pontosan tudják, hogy ígéretüket soha nem kell valóra váltaniuk és azt soha nem is kérhetné számon rajtuk senki.
A másik fontos dolog, amit a kutatásban adott válaszokból levonhatunk, hogy még “igazságos háború” (ha egyáltalán létezik olyan) esetén is csak a hozzávetőleg a magyarok fele vállalna részt a harcokban, a többiek inkább szeretnének élni lelkiismereti szabadságukkal, önrendelkezési jogukkal, emberi jogaikkal, és inkább nem vennének részt semmilyen fegyveres konfliktusban. Támadó illetve igazságtalan háború esetén a hadviselési hajlandóság már tíz százalékra zuhan vissza.
Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy a fegyveres hadviselést elutasítók döntése teljes mértékben csak elvi lehet, mivel jelenlegi alkotmányunk szerint az államnak joga van az állampolgárok döntését korlátozni és rendelkezni akár az életük felett is. Továbbá felettébb sajnálatos, hogy még az egyik legfontosabb nemzetközi egyezmény, az Emberi Jogok Európai Egyezménye is hagy bizonyos kiskaput arra, hogy az állam felfüggeszthesse az emberi jogokat háborús helyzetben. Bár alapvetően az egyezmény kimondja: “Mindenkinek joga van elhagyni bármely országot, beleértve a sajátját is, és visszatérni hazájába.” Ami bizonyos jogértelmezésben pedig pont azt szolgája, hogy bárkinek joga legyen elhagyni a háborús övezeteket.
Úgy gondolom, Magyarországon érdemes fontolóra vennünk, hogy egy új alkotmányozás esetén alaptörvényünkben talán helyett kellene kapnia egy olyan rendelkezésnek is, amely kimondja, hogy az állam a hivatásos, professzionális hadseregen túl szervezhet állampolgári katonai kiképzést ésnhadviselést is, de annak szigorúan önkéntességen kell alapulnia.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
