Magyarjárás a mongoloknak?Nagyjából egy évvel ezelőtt a barátnőm egyik összejövetelén beszélgettem egy középkorú jól szituált férfival, aki hosszú éveket töltött Közép-Ázsiában,többek között Mongóliában.Egy rövid mondattal elintézte a mongol beszámolóját, amely így hangzott: “A mongol iskolákban a gyerekeknek azt tanítják, hogy az Aranyhorda a magyaroktól kapott ki.”Amit mondott, az szöget ütött a fejembe! Éreztem, hogy valami nincs rendjén. Nem értettem az egészet. Egy éven keresztül nem hagyott nyugodni ez az egyetlen egy mondat. Utánajártam: A mongolok igenis jól tanítják!Egyet azért biztosra vettem: 1241 április 11-én nem vertük meg a mongol hadakat Muhinál, ám nem is mértek ránk megsemmisítő csapást, mint ahogy azt tanultuk.Az iskolában valamikor a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a tatárjárást, ha nem is pontosan így tanultuk, de ez volt a sugallata: “Dzsingisz Kán unokája Batu kán 1241-ben Muhinál megsemmisítette a magyar haderőt, majd pusztított és kiirtotta a magyar lakosságot, majd a betelepülő szlávok, germánok, románok megtanultak latinul, hogy pár száz évvel később magyarul beszélhessenek. Kivonulásuk a tanultak szerint: Majd egy félév múlva otthon meghalt Dzsingisz Kán, Batu kán nagyapja, így az országból viharos gyorsasággal kivonultak!”Kivonulásuknak valós okai a következők: 1./ Igen sok harcosuk odaveszett a magyarországi hadjárataikban. 2./ Nem tudták megsemmisíteni a magyar haderőt, erre bizonyíték az is, hogy IV. Béla röviddel a tatárjárás után, már több külföldi hadjárat élén visszafoglalta a tőle korábban kizsarolt nyugati megyéket. 3./ Közel 160 magyar várat nem sikerült bevenniük (Pl.: Fehérvár, Esztergom, Veszprém, Tihany, Győr, Pannonhalma, Moson, Sopron, Vasvár, Újhely, Zala,Léka, Pozsony, Nyitra, Komárom, Fülek, stb.) 4./ A magyarországi háborús állapotokban a mongol hadsereg élelmezése is nehézséget okozott.Most jön a lényeg, ha időben előrecsúszunk 44 évet, akkor valóban Mongóliában tanítanak helyesen, mert Magyarországon elfelejtették tanítani azt a röpke tényt, hogy: Nogaj kán 1285-ben, az addigi legerősebb seregével – az Aranyhordával – indult a magyarok ellen (a 2.tatárjárás). A magyarok Pestnél, a IV. Lászlóhoz csatlakozott kunokkal hülyére verték a nagy túlerővel rendelkező mongol sereget, majd a Keleti-Kárpátok szorosain át kiűzték őket. Torockónál pedig a Székelyek segítségével győztek, és az utolsó túlélő mongolt is kiűzték az országból, de még Vizsolynál Baksa György, majd Borsa Lóránd is elzavarta őket. Ezt a Mongolok Magyar járásnak hívják.(…) Jaj annak a népnek, amelynek történetét az ellenségei írják!” (Caius Suetonius)Tovább a cikkhez
Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »
