Talán ismerősen cseng Fábry Zoltán A vádlott megszólal c. írásából a kiragadott gondolat. Ma a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapján Dunaszerdahelyen és Felvidék szerte több településen is megemlékezünk azokról a családokról, akiket magyar nemzetiségük miatt deportáltak.
Manapság egyre kevesebben élnek már közöttünk, akik vagy valós elszenvedő alanyai voltak a deportálásoknak, vagy emlékeik között fel tudják idézni mi történt azokban az időkben. Pedig nagy szükség van a tanúkra, akik bizonyságot tudnak adni az akkori rendszer rémtetteiről. Embertelenség, sovinizmus, gyűlölet és még folytathatnám, ami az adott kort jellemezte.
Iskolai tanulmányainkból tudhatjuk, hogy a cél az ún. felszabadulás után a megszabadulás volt. Azaz a csehszlovákok ellenségeitől meg kell szabadulni adták ki az elvtársak a parancsot. És elkészült a fehér lapok…
Mi a feltámadásba vetett bizalommal hisszük, hogy nemzetünknek küldetése van. Tisztelettel emlékezzünk ük-, déd-, nagyszüleinkre. Hontalanokká váltak, elkobozták vagyonukat, földönfutóvá tették Őket. Itt kellett hagyniuk a családi házat, ami két kézzel építettek. A gazdaságot, a termőföldet, ami ellátta Őket. És itt kellett hagyniuk a temetőben szeretteiket is, akiknek sírjára már nem vihettek friss virágot.
Kegyetlen bánásmód volt ez a csehszlovák államhatalom részéről. Gyermeket és időset vagonkra tettek, csak hogy megszabaduljanak Tőlük. És a bocsánatkérés elmaradt a mai napig. Háborús bűnösök vagyunk. Akiktől a mai napig lehet még földet elkobozni, ha az állam érdeke úgy kívánja.
Őseink megszenvedték magyarságukat, de szívós lélekerővel példát mutatnak nekünk, kései utódjaiknak. Értéket teremtettek, amelyet nekünk nem csak őriznünk, de tovább is kell adnunk. Csak legyen, akik befogadják majd. Ezért is fontos, hogy kiálljunk jogaink mellett, az anyanyelvi oktatás, kultúránk, hagyományaink megőrzése mellett.
Minden csepp könny, minden csepp vér utánunk kiállt. Halljuk meg az idők szavát!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
