Magyar tengerpart Cirkvenicán

Azok után, hogy Horvátország bekérette a magyar nagykövetet Orbán Viktor tényszerű megállapítása miatt, miszerint jó ideje nincs már tengerünk, azon nyomban el kezdett mocorogni egy adriai lap a gyűjteményemben. Pontosabban a fiumei képeslapjaim mellett vadul ficánkolni kezdett egy csodaszép cirkvenicai felvétel is.

Azt súgta, hogy ő az egyik legmagyarabb tengerparti lap, ami valaha megjelent. Hát megvizsgáltam, és igazat adtam neki. Amellett, hogy tíz évvel Trianon előtt röpítette „Miskolczra” a turulos bélyeg és a magyar szent koronás bélyegző ezt a különleges felvételt „Czirkveniczáról”, ez a lap másért is kellőképpen magyar. Sőt magyar tengerparti – csakhogy le ne szökjön a horvát politikum vérnyomása.

Egyrészt nem a horvát Crikvenica név, hanem egyenesen a magyar Cirkvenica köszön vissza szépen színezett példányunk előlapjáról. Azt is mondta, hogy ha Zágrábból megkérdeznék, hogy miért van ez így, mondjam meg nekik, azért, mert akkoriban Horvát-Szlavónország a társországunk volt, a kis Adria-parti város pedig Modrus-Fiume vármegyénkhez tartozott. A Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, Jugoszlávia elődje még a holdban volt. Ha nem hiszik, akkor üljenek vissza a horvát politikusok az iskolapadba.

Másrészt, a cirkvenicai tengerparton a László főherceg nevét viselő gyermekotthon látható, melynek nevét magyarul, horvátul és németül is olvashatjuk e képeslapon, amit amúgy a Magyar Sokszorosító Műipar Rt. adott ki Budapesten. A szóban forgó ódon épületről tudni kell, hogy hajdan a magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok Szűz Máriának szentelt kolostoraként szolgált. A barátokat a magyar történelemben jelentős szerepet játszó Frangepán család Miklós nevű tagja, a későbbi bán telepítette ide még 1412-ben, hogy a vidéken „a kulturát terjesszék.”

Tartok tőle, hogy ha leírom azt is, hogy e kolostor felépítése jelenti a mai értelemben vett Cirkvenica históriájának origóját, akkor a kardjába dől a feledékeny horvát államfő, Zoran Milanovic is, akiről mégiscsak nehezen lehet elképzelni, hogy sohasem látott még Trianon előtti „horvát tengerparti” képeslapokat. Mármint olyanokat, amelyek egyben magyar tengerpartiak is voltak.

Az Időutazás a magyar múltba 91. részében is tovább küzdünk a régi képeslapokkal a magyarellenes történelemhamisítások ellen.