Jelképesen, erős üzenettel indított tavaly augusztus 20-án a három szlovákiai magyar párt vezetője: a komáromi Szent István-szobor előtt erősítették meg, hogy a parlamenti magyar érdekképviselet biztosítása érdekében egyesülni óhajtanak. Azóta csaknem fél év telt el, de a fogadkozást még mindig nem követte ez az észszerű lépés.
Hónapokig nem tájékoztattak alkudozásaikról, aztán megtörték a csendet. Az Összefogás vitriolos nyilatkozattal rontott neki a Hídnak, azzal az ürüggyel, hogy a fontos részletkérdések tisztázása nélkül sietteti a megegyezést. Mire a másik két pártelnök nyilvánosságra hozta azt a tizenkét pontot, amelyről állításuk szerint már elvi megegyezés született. Erre az Összefogás nyolcpontos ütemtervvel rukkolt elő és közölte, hogy ezeket egyértelműen tisztázni kell, mielőtt aláírják az egyesülést. Egyebek mellett mindhárom pártközpontban könyvvizsgálatot szorgalmazott, továbbá a szlovák és a magyar kormányhoz fűződő viszony leszögezését, nem utolsósorban pedig a tervezett platformok működési szabályainak tisztázását. Ráadásul az Összefogás olyan előválasztáshoz ragaszkodott, amely a leendő párt vezetőiről és képviselőiről döntene. Forró Krisztián MKP-elnök szerint viszont ilyen megoldás legfeljebb a majdani választási jelöltlista felállítása előtt kerülhet szóba, bár ebben az esetben a voksolások tisztaságának szavatolása, a legkülönbözőbb digitális manipulációk kizárása sem lesz egyszerű. Sólymos Lászlónak, a Híd elnökének is hasonló a véleménye.
Ennél is bonyolultabb ügynek tűnik a tisztségek elosztása a három fél között. Kezdetben arról volt szó, hogy a legutóbbi parlamenti választáson elért eredmények legyenek mérvadóak. Ezek aránya alapján javasolták a tisztségek elosztását: MKP: 3, Híd: 2, Összefogás: 1, a pártelnöki funkció pedig a jelenleg legerősebb pártot, az MKP-t illeti. Ebbe a Híd beleegyezik, ha megkapja az Országos Tanács elnöki posztját. Az Összefogás nem vitatja az MKP igényének jogosultságát, ám ugyanannyi posztot akar, mint a Híd. Megbízható értesüléseim szerint az MKP elnöksége kedden úgy döntött, hogy ragaszkodik az eredeti arányokhoz, azzal, hogy már korábban teljesítették Mózes Szabolcsék közéletünk megtisztítását célzó követelését is. Egyetértett azzal, hogy le kell mondaniuk tisztségükről mindazoknak, akik érintettsége korrupciós ügyekben vagy más törvénysértések kapcsán kiderül. Erre Sólymos László is rábólintott, de nemrég indulatosan közölte: az Összefogás „piszkos játékot” folytat a nyilvánvaló időhúzással. Ezzel a sommás véleményével aligha erősítette a tárgyalófelek közötti bizalmat. Annyi viszont kihámozható ebből a taktikázásból, hogy az Összefogás a Híd további gyengülésével és a fentebb említett arányszámok megváltoztatásával spekulál. Jól értesültek szerint ez a fiatal politikai mozgalom tehetős szponzora óhaját teljesíti ezzel a bekkeléssel, ami egyelőre nehezen bizonyítható feltevés.
Öllös László alapos és korrekt elemzésében (Új Szó, január 30.) jogosan mutat rá, hogy a számos ködösítés és magyarázkodás ellenére tulajdonképpen hatalmi harc zajlik a három párt képviselői között. Ennek pedig mielőbb véget kell vetni, ha a tárgyalófelek mindannyian valóban a szlovákiai magyarság érdekeit szolgálják, s ha nem akarják végképp elveszíteni egyébként is gyérülő potenciális választóik bizalmát. Egyes politikusok patópáloskodása sem helyénvaló, hiszen a helyi és a megyei önkormányzati választás időpontja nincs is olyan messze, ahogy vélik.
Ezért is mielőbb véget kell vetni a rétestésztaként nyúló politikai szomorújátéknak. Már ha minden érdekelt valóban hárompárti egyesülést, majd pedig ennél is szélesebb körű hazai magyar összefogást óhajt.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
