Érdekességgel lepett meg bennünket egy kedves olvasónk: az oláhok életmódja az 1572 és 1574 között Moldva vajdájaként tevékenykedő III. Rettenetes János idejében – Forgách Ferenc korabeli magyar püspök leírása:
János az oláhok királya, a török sereget elküldte, de a nemesebb és tekintélyesebb férfiakat, különösen Bogdán hívet, ama bizonyos nemzet szokása szerint lemészárolt. Mert annyira embertelenek ezek a barbárok, hogy szokásuk megölni uraikat a legkisebb okból és az uraknak alattvalóikat. Az erőszak miatt pedig senkinek nem lehet tartós az uralma, nincsenek ott fényes családok, mert ok nélkül elpusztítják őket, gyakran a pénz vagy a javak utáni vágyból.
Székelyek és oláhok – van egy kis különbség (forrás: Fb/Pásztói Fricska) |
Hírdetés
Mindenki a görög hit elkötelezett követője, eddig nem találtak senkit, aki az új hitvallást merné felvenni a büntetés miatt, pedig sok nemzetből való ember hirdeti azt. De inkább csak babonákhoz mint valláshoz kötődnek, mivel mind ők, mind a papjaik általában idióták, alig ismerik még az illír betűket is, amiket használnak; alig van náluk nagyobb bűn, mint amikor valaki a tiltott napokon húst eszik, ezért több, mint fél éven keresztül tartózkodnak minden kövér falattól.
A feleségek elküldése és mások feleségül vétele gyakori dolog, a nem az ő vallásukhoz tartozó emberek megölését vagy gyalázását nem tartják nagy dolognak. A két oláh tartomány szomszédságából adódóan Erdélyben olyan sok van belőlük, hogy a földeknek csaknem harmadrészét foglalják el; de annyira durvák és minden emberitől degeneráltak, hogy semmilyen példamutatás, semmilyen törvény nem civilizálhatja őket.
Semelyik házuk sem jobb, mint a szabad emberek istállói; ugyanazon tető alatt – és abban a kicsiben – több család lakik együtt.
Mindegyikük legfőbb táplálékforrása a nyájból van, legtöbbjük nem kostól kenyeret, különösen nyáron, amikor a legtöbb időt az erdőben töltik, a férfiak és nők a maguk szőtte ruhát hordják; a fehérneműjüket faggyúval kenik be, hogy ne legyenek férgesek, soha le nem veszik őket, ha csak el nem szakadnak: ez az oka annak, hogy a férfiak és nők is faggyúval vagy zsírral kenik be a hajukat; fehér testük van, de büdösek; elkerülnek minden munkát, ha valaki megbetegszik – azt nem másnak, mint a korábbi munkavégzésnek tulajdonítják, még ha sok éve is csinálták.
Emiatt majdnem mindannyian a rablások felé fordultak; ami miatt történt az, hogy elődeink a súlyos bűnök számára külön bíróságot hoztak létre, amelyik évente minden tartományon áthaladva felelősségre vonja őket, ahogyan ez napjainkban is folyik. Amihez a legkevesebb munka kell abból élnek ezernyien, a búzatermesztést, mint fölösleges erőfeszítést, hanyagolják.
(Az eredeti latinul itt, az 516-517. oldalon, a fordítás is olvasónknak köszönhető.)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »