Pontosan 36 évvel azután, hogy Tóth Lajos ötvenedik születésnapjára „álcázott” konferenciával a felvidéki magyar értelmiség elindította a rendszerváltást Csehszlovákiában, ugyanabban a Centrál szállóban gyűltek össze újra a „Magyar közügy” rendezvénysorozat résztvevői. A mottó – s egyben a küldetés – most is ugyanaz: „magyar magyarnak partnere”.
Miért pont itt és most?
A helyszín és az időpont nem véletlen.
1989. november 17-én, miközben Prágában a Národní třída-n a rendőrség a diákokat verte, Vágsellyén egy hivatalosan „Csehszlovákiai Magyar Értelmiségi Lét” címmel meghirdetett konferencia zajlott.
Akkor a teremben ott volt a teljes generációs paletta: a két háború közti öregek, a ’68-asok és a fiatal „progresszívek” (ami akkor teljesen más jelentett, mint ma). Az estét egy szigorúan titkos, éjszakai alapító ülés koronázta meg egy vágsellyei lakásban, ahová Molnár Imre egyenként „csempészte” át a megbízható embereket a hivatalos fogadásról. Ott született meg az Együttélés, az első független magyar politikai párt Csehszlovákiában.
Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke (Fotó: Felvidék.ma)
Két út áll előttünk: leépülés vagy felépülés?
Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke 2025. november 17-i köszöntőjében nem kertelt:
„A szabad választások, a szabad piac, a szabad vélemény és a nyitott határok klasszikus polgári vívmányain túl közösségi ügyeinkben a rendszerváltás vesztesei vagyunk, vagy ha kicsit elnézőbbek akarunk lenni: győztesei közül az utolsók.”
Felsorolta a fájó tényeket: 150 ezerrel kevesebb magyar, nincs alkotmányos garancia a jogállásunkra, nyelvünk nem egyenrangú, iskolahálózatunkat nem védi törvény, nincs magyar többségű megye, a ’45–48-as sérelmekért nem hangzott el megfelelő bocsánatkérés, és elvesztettük a parlamenti képviseletet.
Innen szép nyerni, mondhatnánk, s ezt érzékelve a pártelnök ki is jelölte az irányt:
„Ma két út áll előttünk: a leépülés és a felépülés útja. Az egyikhez elég, ha kikapcsoljuk a józan életösztönt. A másikhoz szövetségkötés kell. Én az utóbbit ajánlom.”
Szarka László történész (Fotó: Felvidék.ma)
Hogyan született 1989-ben egy párt egy éjszaka alatt?
Szarka László történész felidézte: a kisebbségi magyarok – Felvidék, Erdély, Vajdaság, Kárpátalja – élen jártak a saját országuk demokratikus átalakulásában. A magyarországi „legpuhább diktatúra” szabadsága részben rajtuk keresztül sugárzott át a határokon. A Centrálban tartott konferencia utáni éjszakán, egy vágsellyei lakásban történt az, ami sokkal fontosabb volt a szép beszédeknél: „az első magyar kisebbségi párt megalapítása. Politikai párt nélkül nincs politikai élet, nincs közösségi élet.”
Öllős László politológus hozzátette a legendás mondatot: „November 17-én sosem veszek öltönyt, mert forradalmat öltönyben nem csinálunk.” A pulóver azóta is szimbólum maradt: le kell hajolni a néphez.
Molnár Imre történész pedig elmesélte, hogyan „csempészte” át éjfél után az embereket a hivatalos fogadásról a párhuzamosan zajló pártalapító ülésre, és hogyan robbantotta be egy (később fake newsnak bizonyult) prágai hír a nyilatkozathullámot. Másnap az ő remegő hangú élő interjúja szólt a Kossuth Rádió Déli Krónikájában:
„Megalakult Csehszlovákiában az első független magyar politikai szervezet.”
Öllős László politológus (Fotó: Felvidék.ma)
Visszahozták Esterházy Jánost – és vele a méltóságunkat
Molnár Imre elmondta eredetileg a csehszlovákiai magyar értelmiség útjáról szóló előadásra kapott felkérést, de úgy döntött, születésnapi ajándékként inkább egy emberről beszél: Esterházy Jánosról. Az előadás revelációként hatott. Grendel Lajos akkor úgy összegezte:
„Ha ilyen őseink vannak, akkor nekünk nincs miért szégyenkeznünk.”
A teremben tudatosult: a kommunizmus nem csak jogainktól, hanem a múltunktól is megfosztott bennünket. Múlt nélkül azonban nincs jövő.
Van még esély területi autonómiára 2025-ben?
Szarka László realista mérleget vont: a három nagy opció közül az együttkormányzás (Dzurinda-kormányok 8 éve) részben sikerült, a területi autonómia azonban mára elveszett. Maradt a funkcionális önkormányzatok építése (oktatási, kulturális, regionális társulások).
Öllős László viszont nem engedte el az álmot:
a szlovák közvélemény irracionális félelme („az autonómia = Szlovákia szétverése”) megváltoztatható.
A belgiumi német közösség példája mutatja, hogy két különálló területi egységgel is lehet stabilan működni. A XXI. század új eszközei (internet, nyitott határok, erősödő közép-európai identitás) lehetőséget adnak egy nagy kisebbségi összefogásra. „Végül is egyszer élünk. Lássunk hozzá!”
Molnár Imre történész (Fotó: Fotó: Felvidék.ma)
Lehet rendszert váltani morális megújulás nélkül?
Molnár Imre a lengyel Szolidaritás 21 pontos programját hozta példának: csak egyharmada volt gazdasági, egyharmada szociális, egyharmada morális követelés. Enélkül az erkölcsi dimenzió nélkül szerinte nem megy.
„Minden nemzet alapköve a tiszta erkölcs”
– idézte Berzsenyit.
Mit üzen 2025 a felvidéki magyarságnak?
Szarka László végszóban konkrét cselekvési tervet tett az asztalra:
Magyarország támogassa nemcsak a magyarokat, hanem a szlovákokkal közös programokat is.Magyar–szlovák megbékélési alap létrehozása (francia–német modell).Vasárnapi magyar iskolák hálózata a vegyes házasságban élő gyerekeknek.Kistérségi logika (Mátyusföld, Gömör, Bodrogköz, Ung-vidék) és helyi felelősök kinevezése.
’89 novembere kötelez, mert a rendszerváltás a nemzetiségi jogokban és régióink életminőségében még nem teljesedett be – fogalmazta meg Gubík László, amiből levonható a következtetés: a Centrál 2025-ben ugyanazt üzente, mint 1989-ben – a felvidéki magyar közösség sorsa a saját kezünkben van.
Most már nem elég nosztalgiázni. Most már cselekedni kell!
A Magyar Szövetség által 2025. november 17-én Vágsellyén, a bársonyos forradalom 36. évfordulója alkalmából megrendezett Magyar Közügy konferencia Szarka László, Öllős László és Molnár Imre felvezető előadásai után a rendszerváltásról az I. panelbeszélgetésen jogállásunk sarokköveiről szóltak a résztvevők: Bugár Viktor, Bukovszky László, Kiss Beáta, a moderátor: Kovács Balázs volt. A II. panelbeszélgetésen régióink kitörési pontjairól beszélgettek a résztvevők: Ambrovics Ferenc, Csáky Csongor, Őry Péter, a moderátor: Csápai Ádám volt.A rendezvény lehetőséget teremtett a közös gondolkodásra a szlovákiai magyar közélet jövőjéről, a közösségi összefogás formáiról és a közös cselekvés lehetőségeiről.
A konferencia résztvevői végül zárónyilatkozatot fogadtak el, amely pontosan ezt a gondolatiságot önti formába.
A zárónyilatkozat IDE KATTINTVA olvasható.
szd/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
