Magyar konnektivitás Kulcsár Péter2025. 09. 03., sze – 17:04
Sokszor emlegetik a magyar külpolitikában a „konnektivitás” szót, amivel azt az elképzelést jelölik, hogy minden nagyhatalom irányába fenn kell tartani a párbeszédet. Az a helyzet, hogy ebben még Robert Fico is jóval pragmatikusabb, mint a magyar kormány. Mire gondolok?
Nyilván nem fog a szívéhez kapni az Új Szó olvasója, ha leírom, hogy Szlovákiából bőven mennek fegyverek az ukrán hadszíntérre. Ráadásul ezt pont a Fico-bizalmasnak számító védelmi miniszter felügyeletével, alighanem kormányközeli vállalkozások hasznára, közvetítőkkel történik, de a lényeg, hogy megsokszorozódott a szlovák fegyverexport értéke az elmúlt években. Tehát Fico elmondja a kötelező sorokat a választóinak, akik oroszbarátságon és Kijev-kritikán érlelődtek össze a Smer mögé, de közben az EU-ban szépen megszavazgat mindent, egy-egy meglehetősen jelentéktelen nyílt levélen túl relatíve kevés vizet zavar.
A moszkvai győzelmi parádé után most a pekingi második világháborús évfordulón három vezető tűnt fel. Fico mellett Vučić, a szerb elnök és a magyar külügyminiszter. Míg Szerbia is köztudottan hasonlóan adott el fegyvert az ukránoknak, az EU-nak építene lítiumbányát, közben kínai–szerb hadgyakorlatra is sor került. A jelenlegi tüntetéssorozatot kiváltó újvidéki vasútállomási katasztrófának is lehet köze a kínaiak Szerbián belüli vasúti projektjeit övező korrupcióhoz – hiszen egy elvileg felújított állomáserkély csapta agyon az embereket tavaly. De mégis egyensúlyozás ez egy nem EU-, nem NATO-tagállam részéről.
Vučić és Fico fényében a magyar sasszé megy a legmesszebbre. Számos minszki látogatás, folyamatos orosz kapcsolattartás, Lavrov szintjéig rendszeresen jár és telefonál a magyar külügyminiszter. A konnektivitás itt hol bukik meg?
Budapest nem ad fegyvert Ukrajnának. Ez egy dolog. A „konnektivitás” viszont minden magyar értelmezés szerint azt jelentené: nemcsak az orosz, kínai és trumpi hatalmakhoz kell kapcsolódni, hanem jelesül az európaihoz is. Ehhez képest a magyar „konnektivitás” pont azt hozza ki a gyakorlatban, hogy az EU ellenségeivel együtt, azok hangján, azok narratíváiban kritizálja folyamatosan a magyar kormány az elvileg konnektált szövetségesét. Nem kritizálja a másik hármat, de az EU-t mindig. Hol van itt az egyenlő kapcsolódás? Papíron, de már ott se.
A lóláb tehát méretesen kilóg. Ne hagyjuk, hogy megtévesszen minket a sok beszéd, nézzük, mi történik valójában! Itt egy oldalválasztás zajlott le, nem pedig a konnektivitás kivitelezése. Azt még Fico és Vučić is a maga módján ügyesebben adja el.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
