Magyar katonák haljanak meg Romániáért?

"NATO-tagságunk néhány nem reklámozott problémájáról" ír bejegyzésében Novák Előd:

Vannak, nem is kevesen, akik Magyarország biztonságát úgy képzelik el, hogy ha baj lesz, „a NATO majd megvéd minket”. NATO-tagságunk azonban számos kérdést vett fel, amiről politikusaink diszkréten hallgatnak.

Mert mely európai országok is a NATO tagjai? Többek között Hollandia, Belgium, Németország, Franciaország. Ezeknek az országoknak a politikusai folyamatosan támadják hazánkat a médiában és az EU különböző szervezeteiben, Magyarország megbüntetését, a támogatások megvonását követelve. Mindezt teszik most, amikor béke van. Ezektől a politikusoktól várják itthon sokan, hogy ha hazánk bajba kerül, akkor pénzt és emberéletet nem kímélve segítségünkre sietnek majd, na persze…

A NATO-nak ráadásul tagja Románia és Szlovákia is. Ha velük kerülünk konfliktusba, akkor a NATO kinek fog segíteni? (Ld. a török-görög konfliktust, ahol két NATO-tagország közt tehetetlen a katonai szövetség.) A holland, a belga, a német vagy pláne a francia politikusok biztosan részrehajlás nélkül a konfliktus elsimításán fognak fáradozni esetünkben? Vagy azt üzenik majd, „vonjátok vissza a csapataitokat a Tisza vonaláig, és aztán tárgyalunk”… Elég naiv elképzelés, hogy azok, akik most is a vesztünket akarják, egy ilyen konfliktusban majd mellénk állnak.
Arról se nagyon beszélnek politikusaink, hogy ha Romániának vagy Szlovákiának segítségre volna szüksége, akkor szerződéses kötelezettségünk magyar katonákat küldeni a védelmükre! Például Oroszország ellen. (Tanulni kellene a történelemből: 1849, 1944/1945, 1956).

Hírdetés

Ha tehát pl. Oroszországnak többek közt az Erdély nevű ezrede megtámadná Erdélyt, akkor Románia oldalán kéne hadba vonuljunk a NATO-tagságunk miatt. Nekünk kellene segíteni megvédeni Szlovákia és Románia területi egységét! Magyar katonák és civilek életét áldozzuk fel a románokért vagy a szlovákokért? Mi harcoljunk az oroszok ellen Romániáért? Azért a Romániáért, amely a XX. században hatszor árulta el szövetségeseit (1916, 1918-ban kétszer, 1940, 1944, 1968).

Egy Ukrajna vagy Szerbia felől érkező támadás esetén elvileg segít a NATO, így elméletileg ezen országok felől biztonságban vagyunk. De csak elméletileg! Mi van, ha pl. nem történik hadüzenet? Mi történik, ha az ottani kormány tudtával és támogatásával, de hivatalosan ellenére, fegyveres csoportok törnek át a határon (mint Kelet-Ukrajna esetében is történt)? Vagy ha a migránsok nagyobb csoportjai „döntenek” úgy, hogy fegyveresen törnek be az EU területére, rajtunk keresztül? (Ne feledjük, a szerb hatóságok most is „eltűrik” a migránsokat a magyar határ mellett.) Akkor hivatalosan nem hadviselő fél a szomszédos ország. Akkor is fog segíteni a NATO? Vagy azt üzenik majd: oldjátok meg, erre nem terjed ki az 5. cikkely!

Ezeket és még néhány itt nem részletezett problémát (pl. az USA érdekeinek feltétlen kiszolgálását Afganisztán és Irak megszállásában való részvételünkkel, a hadiipari fejlesztéseinket is sok esetben a haza védelme helyett ilyen igényekre szabva) figyelembe véve talán nem ártana mérlegre tenni NATO-tagságunk előnyeit és hátrányait is. Hiszen könnyen lehet, hogy megint ellenségeink oldalán kell harcolnunk, olyanok ellen, akikkel semmi bajunk sincs.

https://www.facebook.com/plugins/post.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fnovakelod%2Fposts%2F3472288932853723&show_text=true&width=552&height=548&appId


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »