Az egyik első holland–magyar/magyar–holland szótár, pontosabban szószedet egy magyar jezsuita, Muzslay István nevéhez fűződik. Korábbi előzmények után ő jelentette meg magánkiadásban 1957-ben a háromezer szót tartalmazó kötetet, hogy ezzel is segítse az emigráns magyar fiatalok belgiumi tanulását az ország flamand, vagyis holland részéhez tartozó Leuvenben, a mai Collegium Hungaricum elődjében.
Kozek Lél, a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia újságíróképzése hallgatójának írása Muzslay István SJ születésének 100. év fordulóján.
Muzslay Istvánt 1951-ben szentelték pappá Maastrichban. Miután elhagyta Magyarországot, társadalom- és közgazdaságtudományi tanulmányait Hollandiában végezte. 1953-tól a belgiumi Leuvenben élt, és 1955-ben átvette az itt működő Mindszenty Diákotthon vezetését. A magyar egyetemisták lakhelye addig anyagi gondokkal küzdött, ám a közgazdász szerzetes érkezése anyagi biztonságot hozott, mivel Muzslay atya (belgiumi névhasználata szerint István Muselay) megszervezte, hogy az otthon egy menekülteket segítő szervezettől stabil támogatást kapjon.
A bizonytalanság számos diák életében megjelent. Többen kalandos úton jutottak el a kollégiumba: valaki a francia idegenlégióból dezertált; volt, aki a várpalotai rabbányából menekült, és Wales érintésével jutott el a kollégiumba; máskor egy felszabadított jugoszláv munkatábor fiataljainak jelentős része iratkozott be a Leuveni Katolikus Egyetemre. A korszakban sokan kényszerültek arra, hogy átmenetileg menekülttáborban éljenek. Muzslay atya elérte, hogy tájékoztassák, ha Belgiumba olyan magyar fiatalok érkeztek, akiket alkalmasnak gondoltak az egyetemi tanulmányokra. Az értesítés után meglátogatta őket, és ha látta bennük a tehetséget, segített nekik beköltözni a kollégiumba.
Az 1956/1957-es tanévben a kollégium kinőtte korábbi épületét: a tanévet alig húszan kezdték el, de fél évre rá a magyar forradalom leverése miatt kialakult menekülthullám eredményeként már több mint százan voltak. A kollégium az új hallgatókat nem tudta mind befogadni, így egyeseket ideiglenesen leuveni családok szállásoltak el. Az igazi megoldást az jelentette, hogy a magyar diákok az egyetem jóvoltából átmenetileg birtokba vehették a Sólyom Kollégium (College de Valk) épületét.
A másik gond a hiányos nyelvismeret volt. Akkoriban a leuveni egyetemnek vallon (francia nyelvű) és flamand (holland nyelvű) része is volt. A flamand diákok segítőkészsége miatt első körben a legtöbben flamand szakokra jelentkeztek. Döntésüket megkönnyítette, hogy sokan többé-kevésbé beszéltek németül, az pedig jobban hasonlít a holland nyelvre, mint a franciára. A flamand órákra járók aztán tudomást szereztek arról, hogy sokkal több francia szótár és nyelvtankönyv létezik, így a legtöbben átmentek az egyetem vallon képzéseire.
A holland mint idegen nyelv oktatása ekkor még gyerekcipőben járt: 1956 nyarán tartották az első nyelvtanfolyamot, és 1976-tól vezették be a holland nyelvvizsgát. A nyelvoktatás folyamatát az is gyorsította, hogy a korszakban milliós nagyságrendben érkeztek a Földközi-tenger körüli országokból Nyugat-Európába, így Belgiumba is, és a gyorsabb integráció érdekében lényeges volt a hatékony nyelvtanítás kialakítása.
A körülményeket mérlegelve Muzslay István arra jutott, hogy érdemes volna egy holland–magyar/magyar–holland szótárt szerkesztenie. Az 1957-ben magánkiadásban megjelent mű előszavában kifejezte reményét, hogy a háromezer szavas szószedet segít majd elmélyíteni a két nemzet fiataljai közötti kapcsolatot.
Amint későbbi írásában megállapította, a kiadvány végül nem bizonyult elegendőnek az egyetemi tanulmányokhoz; ugyanakkor a kezdeti lépéseket jól segítette, és így is megelőzte korát, hiszen Véber Gyula holland–magyar szótárára 1966-ig, Zugor István 25 ezer szavas hasonló munkájának megjelenésére pedig 1968-ig kellett várni.
Forrás és fotó: Jezsuita.hu
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
