A Nagy Háború első jelentős győzelmét az Osztrák–Magyar Monarchia hadserege Limanova mellett, a Jabloniec magaslatnál aratta 1914. december 11-én, s ebben jelentős szerepet játszottak a magyar, köztük a soproni Nádasdy-huszárok, akik halált megvető bátorsággal, szinte puszta kézzel állították meg az orosz gőzhengert
Krakkótól 58 kilométerre keletre, egy völgykatlanban fekszik a mintegy ötszáz éves múltra visszatekintő lengyel kisváros: Limanova (Limanowa). Nyugat-Galícia egyik festői vidéke ez, itt folyik a Jabloniec, a Mordarka, a Sowlina, a Starowiejski-patak, hegyek mindenfelé – és a közelben első világháborús katonai temetők. A fekete vaskeresztek alatt főként magyar, osztrák, német és orosz katonák nyugszanak, a szerencsésebbje nem tömegsírban, névtelenül. S bár errefelé mindenhol gondozott, békés és megindító az emlékezés helye, innen nézve − akárcsak a szintén lengyelországi Przemysl vagy Gorlice környékén – az erdőkkel borított hegyek lehetetlen katonai terepnek, a völgyek pedig pokoli katlanoknak is látszanak. 1914 őszén a 3. és 8. orosz hadsereg a korszerű fegyverzet és a létszám tekintetében jelentős erőfölénnyel tört be Galíciába, s ha nem tartóztatják fel, akkor elesik Krakkó, a lengyel légió vezetője, Józef Pilsudski pedig nem szőhette volna tovább a független Lengyelország tervét. Sőt ha elesik Krakkó, az oroszok betörnek a magyar Alföldre, s az ortodox karácsonyt akár Budapesten is megünnepelhetik.
A Nagy Háború első jelentős győzelmét az Osztrák–Magyar Monarchia hadserege Limanova mellett, a Jabloniec magaslatnál aratta 1914. december 11-én, s ebben jelentős szerepet játszottak a magyar, köztük a soproni Nádasdy-huszárok, akik halált megvető bátorsággal, szinte puszta kézzel állították meg az orosz gőzhengert. A limanovai győzelem évtizedeken át a magyar nemzet ünnepnapja volt – szinte nem akadt olyan magyar család, amelynek tagja ne harcolt volna a Nagy Háborúban, ugyanakkor csak az 1914-es esztendőben százezres volt az Osztrák–Magyar Monarchia vesztesége a keleti fronton. 1945 után a kommunista diktatúra feledésre ítélte e hősi tettet is, amelyet nemcsak az ezrednaplók, de a hozzátartozók is megőriztek emlékezetükben.
A limanovai csatáról készítette új, egész estés dokumentumfilmjét Bárány Krisztián − a Kereszthegy és A Szent Korona és koronázási kincseink nyomában című filmek alkotója, aki korábban a SZEMbeszéd történelmi rovatot vezette itt az MNO-n − Wonke Rezső társrendezésében, a Zrínyi Katonai Filmstúdió égisze alatt. A Halhatatlanok – Limanova, a magyar győzelem 1914 című dokumentumfilm főhősei a soproni Nádasdy-huszárok, így Ujhegyi Béla közhuszár, aki a háború kitörésének napjától harcolt az első vonalban, valamint a katonái által rajongva szeretett Muhr Ottmár ezredes, aki élete feláldozása árán is eldöntötte az ütközet kimenetelét.
Lengyelországban hősként tisztelik, mi alig ismerjük – van mit bepótolnunk a „nagy háború” katonáiról.
A csapatmozgásokat, csatajeleneteket színészek és katonai hagyományőrzők idézik meg a film illusztrációs jeleneteiben, míg az olykor rögtönzött támadások mögötti katonai logikát szakértő történészek kommentárja teszi érthetővé. Emellett korabeli feljegyzések, többek között Molnár Ferenc haditudósításai révén is átélhető a limanovai győzelem. A filmben édesapja emlékeit Ujhegyi Béla tavaly elhunyt fia, Ujhegyi János osztja meg a nézőkkel, míg a mai napig Lengyelország megmentőjeként tisztelt Muhr Ottmárról unokája, Muhr Albert beszél.
A huszár fegyvernem az első világháború kitörésekor már mintegy ötszáz éves múltra tekintett vissza, elavult, a lövészárkokból tüzelő gyalogosokkal szemben szinte tehetetlen volt. A lovassági szablyát gyalogos közelharcban nem lehetett használni, a huszárok rövid puskáihoz, karabélyaihoz nem volt szurony, amely kézitusához nélkülözhetetlen. A kozákok mégis rettegve tisztelték a magyar huszárokat, a „vörös ördögöket” halálfélelmet nem ismerő, eszeveszett bátorságuk miatt: a háború elején ugyanis kivont karddal rohantak az orosz géppuskatűzbe. Az augusztus 17-i gorodoki halálrohamról például Alekszej Bruszilov orosz tábornok jegyezte fel: „A magyar lovasság, mikor Gorodok elé ért, zárt alakzatban csatarendbe fejlődött, és felderítés nélkül, semmivel sem törődve ebben a célszerűtlen alakzatban gyalogságunkra rohant. Tüzérségünk élénk tüze, majd gyalogsági sortűz fogadta az őrülten bátor, de eszeveszett rohamot.” Ugyanerről az eseményről Keller gróf, orosz dragonyos főhadnagy úgy emlékezett: „Ilyen hősiességet és ilyen hajmeresztő könnyelműséget még a legöregebb, több háborút megjárt katonáink sem láttak. Mindenki odavolt. A gépfegyvereket irányító tisztek közül többen sírva fakadtak.”
December 11-én azonban a korszerű fegyverek és a túlerő sem segített az oroszokon. A lehetetlen küldetést talán jól jellemzi, hogy a limanovai ütközet után Molnár Ferenc arról írt: lőtt sebet alig látott a halott orosz katonákon. Bárány Krisztián filmjét, a Halhatatlanokat eddig Limanovában és a budapesti Ludovikán vetítették le. Most vasárnap, május 7-én a Duna World mutatja be este fél tíztől.
mno
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
