Románia 1990-ben tette meg nemzeti ünnepévé december elsejét. 1918-ban ezen a napon rendezték meg Gyulafehérváron azt a román nemzetgyűlést, amelynek résztvevői kimondták Erdély egyesülését a Román Királysággal. Bár három héttel később, Kolozsváron megrendezett magyar népgyűlés résztvevői elutasították az akkor 2,5 milliós erdélyi és bánsági románság jogát ahhoz, hogy ötmillió lakos nevében eldöntsék 26 magyarországi vármegye Romániához csatolását, ám a győztes nyugati antant hatalmak által Romániának ígért Erdély elcsatolását már nem sikerült megakadályozniuk.
Magyarország a középkorban (1260)
1918 őszén Budapesten, az őszirózsás forradalmat követően a pacifista, katonaságtól idegenkedő Károlyi Mihály gróf szabadkőműves és szocialista barátai alakították meg az új magyarországi vezetést. 1918 novemberében a nemzetvesztő Károlyi-kormány nem mutatott erőt, és a román vezetők érzékelték a magyar állam számukra örömteli meggyöngülését, ezért elérkezettnek látták az időt Erdély elszakítására.
A gyulafehérvári nemzetgyűlésen a románok már 1918-ban számos jogot ígértek az erdélyi magyaroknak, ebből a mai napig szinte semmi sem teljesült.
Magyar lakta területek a mai Romániában. A piros szín a magyar többséget jelzi!
Sajnos a közelmúltban a magyar külpolitika számos szégyenteljes lépéssel tett tanbizonyosságot arról, hogy nem törődik a határon túli jogfosztottságban élő több millió magyar testvérünkkel. Ennek legelborzasztóbb példája amikor Medgyessy Péter 2002. december 1-jén, Erdély elcsatolása évfordulóján a budapesti Kempinski Hotelben pezsgővel koccintott román kollégájával, Adrian Nãstaséval. Az ünneplők között megjelentek hazánk akkori balliberális vezetői Göncz Árpád (SZDSZ) volt köztársasági elnök, Kovács László (MSZP) külügyminiszter, valamint az RMDSZ több magas rangú politikusa is.
Hála a Teremtőnek, hogy a szocialista múlt újra erőre kapott képviselőinek aknamunkája ellenére Szijjártó Péter magyar külügyminiszter 2016-ban és 2017-ben megtiltotta magyar diplomatáknak, hogy megjelenjenek olyan eseményeken, amelyet ezen román nemzeti ünnep alkalmából szerveztek. 2018-tól az erdélyi magyar önkormányzati képviselők többsége sem kívánt részt venni a román centenáriumi ünnepségeken.
A magyar politikusok, akik a nemzetük szétszakítását ünnepelték / Fotó: MTI
Sajnálatos módon, nemrég egy újabb magyarellenes törvényt fogadtak el. A román Szociáldemokrata Párt kezdeményezésére (igen, náluk még a baloldali pártok is nacionalisták) június 4. napját – a szégyenteljes trianoni békediktátum szörnyű emlékét – ünnepnappá nyilvánították. A törvénytervezet elfogadásához szükséges szavazatokat a román szocialisták és a Népi Mozgalom Pártja biztosította. A romániai liberális pártok – köztük a magyarországi szélsőségesen nemzetellenes “liberális” párt a Momentum (amely nyíltan és folyamatosan a magyar nemzet ellen kampányol, erről itt is olvashatott) testvérpártja – pedig tartózkodtak a szavazáson. Úgy tűnik a liberálisok Romániában sem liberálisok.
Az elszakított magyar Erdély a mai Románián belül, középen a teljes magyar többségű Székelyfölddel .
Gátat kell végre vetnünk a folyamatos román történelemhamisításnak!
Közismert, hogy Romániában mind a mai napig elképesztő módon hamisítják a történelmet (akár csak Szlovákiában). A román emberek döntő többsége a következő meghökkentő mesékben hisz (részlet a Covasna Media érveléséből):
…..”Magyarország…. elvesztett bizonyos területeket, melyeket az Osztrák-Magyar Birodalom vett el erőszakkal; áldott évszázad Romániának, mely visszaszerezte Erdélyt – a román nép történelmi bölcsőjét.”……..
A hajmeresztő történelmi hazugságok ellenére ez ma a román többségi vélemény rövid összefoglalása. Természetesen mindannyian tudjuk, hogy Erdély a Magyar Királyság, előtte a Magyar Fejedelemség szerves része volt a IX. század végétől. Akkoriban románok nem éltek Erdélyben. Végre mondjuk ki nyíltan: a ma románnak nevezett nép sem létezett! A románok elődei a vlachok (magyarosan oláhok) ekkortájt húzódtak északra őshazájukból, a Balkán-félsziget belsejéből. Első államalakulatuk a Havasalföldi Fejedelemség volt a 14. században, majd Kun-országba is betelepedtek itt jött létre magyar hűbérbirtokként a Moldvai Fejedelemség. A vlachok (oláhok) lassan olvadtak össze a besenyőkkel, kunokkal, tatárokkal, jászokkal, gagauzokkal, moldvai magyarokkal, szlávokkal és németekkel, akikből a 19. század utolsó harmadára a románság megszületett.
A román elnevezést a 19. század közepe előtt nem lehet alkalmazni, mert az egy akkoriban kialakított, addig soha nem létezett népelnevezés, egy műszó, amelyet az egységesülő két vlach fejedelemség ortodox keresztény népének megnevezésére hoztak létre. Sajnos történészeink nagy része a középkorig visszamenőleg tévesen használja a román, ukrán, szlovák népmegjelöléseket. Hiszen ezen népelnevezések /sőt nemzetek!/ egyike sem létezett a 18. század előtt!
A magyar nagyhatalom – Nagy Lajos Magyar Birodalma
Itt kell megemlíteni, hogy a 19. század utolsó harmadában kialakított Románia és a hozzá csatolt magyar Erdély mai területén élő népek és államalakulatok történelmének átírása ma teljesen elfogadott a román közvéleményben. A dákoromán elméletet az Erdélybe gazdasági bevándorlóként érkezett, majd letelepített vlachok őshonosságának bizonyítására találták ki. Sajnos a történelmi valótlanságok terjedésében sötét szerepet játszott (játszik!) sok magyar történész is, akik nem merik (nem tudják?) leírni, felvállalni a történelmi tényeket, vagy esetleg még mindig a szocialista történelemszemlélet hazugságspiráljában élnek.
Sokáig lehetne még szemezgetni az elképesztő történelmi valótlanságokat tényként közlő romániai sajtóból, könyvekből, filmekből. De nem borzoljuk tovább a kedélyeket. Végszóként csak azt jegyeznénk meg nyomatékosan, hogy végre tiszta vizet kell önteni a pohárba. Nem hagyhatjuk, hogy a Világon a románok (és a környező államok) által sugallt hamis kép alakuljon ki Közép-Európáról, és hazánkról. Ebben a magyar történészeknek, közéleti szereplőknek, újságíróknak, művészeknek is nagy feladata van (lenne). Jó lenne, ha egyes egyetemeinken nem a gender képzéssel, a nemi szerepek bemutatásával foglalkoznának elsősorban bölcsésztanoncaink, hanem síkraszállnának a történelmi tények mellett, hiszen több millió nemzettársunknak van szüksége a támogatásukra! Az sem ártana, ha a magukat liberálisnak tartó civil és politikai alakulatok, jogvédő szervezetek sem folyton a különböző “lmbtq” és egyéb társadalmi kisebbségek vélt vagy valós problémáit boncolgatnák, hanem végre kiállnának Európa egyik leginkább elnyomott és sanyargatott kisebbsége, a magyarság mellett!
Biró Csaba
Forrás:kurultaj.hu
Tovább a cikkre »
